147368. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú fázisfordító és ellenütemű folyamatos osztó
Megjelent: 1960. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.368. SZÁM 21. e. 1—13. OSZTÁLY — EE—644. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Szélessávú fázisfordító és ellenütemű folyamatos osztó Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltaláló: Szondi József kutatómérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. március 13. Szélessávú ellenútemű erősítőknél legnagyobb problémát jelenti a fázisfordítás ós a folyamatos erősítésszabályozás megoldása. Különösen direktcsatolású erősítő kapcsolásoknál okoznak ezek a feladatok nehézséget. A kapcsolás természete megköveteli, hogy a folyamatos erősítésszabályozás egyemnunkaponti eltolódást ne okozzon, valamint igen kívánatos, hogy ,a fázisfordítás után a két ellenütemű hasznos jel lehetőleg egy szinten és azonos belső ellenállásról legyen levehető. Az eddigi .megoldások a két feladatot: a fázisfordítást és a folyamatos erősítésszabályozást egymástól függetlenül, rendszerint két fokozatban végeztéik el. Először többnyire az erősítés változtatását, majd a következő fokozatban a fázisfordítást. Ezek a megoldások a csöveket olyan kapcsolásiban alkalmazzák, amely a csövekkel egyébként elérhető erősítés-sávszélesség szorzatot (AB faktor) nem használja ki. Ezért a feszültségosztó és a fázisfordító fokozat után következő erősítő1 fokozatok erősítését szükségszerűen kénytelenek nagyobbra választani. Az 1. ábra bemutat egy eddig alkalmazott megoldást. A fokozat egy kezdeti alaposztással rendelkezik, amely, mint erősítésveszteség jelentkezik az egész erősítőre nézve. Ezáltal a kapcsolás azt a lehetőséget, hogy maximális erősítést érjen el, nem teljesíti. A 2. ábra szerinti ismert kapcsolásiban a második cső erősít ugyan, de a vezérlőfeiszültsóg, amelyet kap, ismét alacsonyabb, mint az első csőre ható vezérlőfeszültség. Ezenfelül hibája, hogy a második cső katód-föld kapacitása károsan befolyásolja a lineáris torzítást, azaz; szűkíti az; át^ vihető sávszélességet az osztás 'mértékének függvényében. Ezenfelül osztásfüggő is. Mindkét kapcsolásinak további közős hibája, hogy utána még közös fázisfordító fokozatot kell alkalmazni. A 3. ábrán bemutatott és ismert fázisfordító hátrányai viszont a következőik: a két ellenütemű jel különböző egyenszintekről vehető le és a kimenő impedanciák is különbözők. A 4. ábra szintén egy elterjedt megoldást mutat be. Ennél a következő hátrányok mutatkoznak: a kimeneti impedancia a két kimeneti pont tekintetében nem azonos és a két cső egyenáramúlag nem szimmetrikus. Az 5. ábra szintén régi kiviteli alakot mutat be. Ez már megközelíti a kitűzött célt, a kátédban látható közös ellenállás nagyságának megválasztásában azonban ellentétes tényezők játszanak közre. Ui. a bemenetre adott negatív ugrás jó átvitele érdekében a katód ellenállásnak minél kisebb értékűnek kell lennie, ugyanakkor azonban az egyenáramú munkapont és a szimmetria érdekében minél nagyobbnak. Ha az első cső rácsát föld-potenciálon kell tartani, akkor vagy külön negatív anódpótló szükségessége jelentkezik, amely a cső munkaponti anódáramát tekintve a kívántnál nagyobb közös ka tód-ellenállást eredményez, vagy, ha a negatív anód-pótlót nem alkalmazzuk, a kívántnál kisebb közös katód-ellenálMs adódik. Az egyik esetben a negatív ugrások átvitelének jósága és a sávszélesség csökken, a másik esetben pedig a fázisfordítás szimmetriája romlik. A 6. ábra bemutatja a találmány szerinti megoldást. A korábban alkalmazott; külön áramköröket, úgymint a folyamatos erősítéisszabályozót és a fázisfordítót egyesíti magában. Az erősítésszabályozás a két anód között •elhelyezett két sorfoakapcsolt, azonos értékű együtt futtatott •— Pl és P2 — potenciométerrel történik. A hasznos jel a potenciométerek karjáról vehető le. A potenciométerek találkozási pontja az; ellenütemű kapcso-, lás következtében hideg pont. A potenciométerek egyenfeszültség szempontjából equipotenciális, impedancia szempontjából pedig szimmetrikus pontok között vannak. Ez a körülmény nagyfokú stabilitást eredményez. Az osztás változtatásával is szimmetrikus marad a kapcsolás. A fázisfordító résznél negatív anódpótló • nyer alkalmazást, a katódot azonban egy olyan ellenállással köti a földre, amely a negatív anódpótlóra vezető ellenálláshoz kapcsolódik Ezzel olyan megoldáshoz jutunk»
