147338. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázvizek maradéktalan feldolgozására

2 147.338 ammónszulfát illetve ammónia kinyerésével egy­idejűleg keletkező fenolos vizes oldatot, illetve párlatot, a nyers gázvízbe visszavezetjük. A bepár­lás további lépcsőiben, melyet a későbbiekben közölt példában írunk le részletesen, a nyert sű­rítményből a pirocateohnin (ortodioxifenol) éteres extrakcióval, majd ezt követő frakcionált desztil­latív tisztítással kerül kitermelésre. Az éteres ex­trakció után visszamaradt oldat és a desztillatív tisztítás szurokszerű maradéka vagy egyesítve, vagy külön-külön, 30—40% szárazanyagtartalom­ra besűrítve, valamely e célra alkalmas készülék­ben, pl. egytestes gőzzel vagy gázzal fűtött bepár­ló (készülékben elhamvasztásra kerül. A hamvasz­tási maradékból a Germánium ismert módszerek­kel, pl. azeotróp sósavval történő desztillációval nyerhető ki. A sósavas desztilláció során képződő anyalúg tartalmazza a Galliumot, triklorid formá­jában, mely ugyancsak ismert módszerekkel, pl. éteres extrakcióval vonható ki. Példa: 100 súlyrész gázvíz 16 elméleti tányérszámú kolonnába 10. elméleti tányér magasságában ke­rül betáplálásra. Ez a kolonna képezi a gázvíz fel­dolgozás első lepárló egységét. A kolonna alján elhelyezett fűtőtest közvetett gőzfűtéssel 32 súly­részt párologtat el, amely pára formájában a kolonnafejen távozik, mint ammónia, szénsav, egy­értékű fenolhomolog és vízgőz által képezett aze­otróp. Ez a 32 súlyrész pára a következő bepárló egység fűtőtestjében cseppfolyósodik 1,2—1,5 at. nyomáson. A lecsapott párából 6—10 súlyrész cseppfolyós termékként levéve további lehűtés után fajsúly szerint 2 részre különítve a felső' ola­jos réteg mint nyers fenoltermék kerül értékesí­tésre, az alsó kis fenoltartalmú vizes ammónium­só oldatot vagy kénsawal közömbösítjük, majd zárt 2 elméleti tányérszámú feltéttel ellátott be­párló berendezésben besűrítve ammonszulfátként értékesítjük, vagy túlnyomáson történt savtalaní­tás után az ammóniát lehajtva mint szalmiákszeszt vagy cseppfolyós ammonát értékesítjük. A mind­két eljárásmódnál nyert fenolos oldatot- esetleg gőzfázisban is — a gázvizes desztilláló kolonná­ban a gázvízzel együtt visszatápláljuk. A 32 súly­rész pára többi, 22—26 súlyrésze forró refluxként visszakerül a 16 elméleti tányérszámú kolonna legfelső tálcájára. A középértékben 92 súlyrészt képező 1. desztillációs maradék a következő II. bepárló egység párlóterébe kerül, ahol belőle 31 súlyrész pára ledesztillál és ez a pára a III. bepárló egység fűtőterében 1—1,2 atm-án cseppfolyósodik és innen hőcserélőn át a csatornába jut. A 61 súlyrészt képező II. desztillációs maradékból a III. bepárló egységben 30 súlyrészt ledesztillál és ez a pára a IV. desztilláló egységben 0,7 atm-án csepp­folyósodik és hőcserélős után szintén a csatorná­ba jut. A IV. bepárló egységbe jutó 31 súlyrész A kiadásért felel: a desztillációs maradék 0,3 atm-án 2—4 súlyrészre sűrűsödik be és párája hőtartalmát hőcserélőn át az I. bepárló egységbe táplált 100 súlyrész gáz­víznek adja át, miközben azt 65—68 C°-ra felme­legíti. A III. és IV. bepárló egységből távozó csa­padék gyakorlatilag káros szennyezéseket nem tar­talmazó desztillált víz. A sűrítményből, mely a féldolgozott gázvíznek az eredeti pirocateöhin tartalomtól függően 2— 6%-a, a pirocateöhin éteres extrakcióval és desz­tillatív finomítási műveletekkel nyerhető ki. Az extraktfoól az éter és pirocateöhin vákuumban tör­tént frakcionált lepárlása után visszamaradó szu­rok és az extrahálásból visszamaradt sűrítmény­maradék a szükséges mértékű bepárlás után kis hőfokon és nagy oxigén felesleggel elhamvasztva a ritka földfémek kinyerésére a ritkaföldfémtarta­lomtól függően többé-kevésbé gazdaságosan fel­használható nyersanyagként szolgál. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás gázvizek maradéktalan feldolgozására, melyet az jellemez, hogy a kátrány- és olajemul­zió-mentesített gázvizet bepárlással besűrítjük és a bepárlás maradékát elhamvasztjuk, mimellett a besűrítés elején az egyértékű fenolhomologokat és ammóniát, a továbbiakban a besűrített részből a kétértékű fenolokat, különösen a pyrocatechint és az ezután fennmaradó anyag elhamvasztott mara­dékából ritka fémeket nyerünk ki. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítá­si módja, azzal jellemezve, hogy az egyértékű femolhomolog'okat és az ammóniát folyamatos desz­tillálással nyerjük ki akként, hogy a kapott kon­denzátumból a kivált fenolos olajos részt elkülö­nítjük, a kondenzátum szénsavtartalmú vizes ré­széből az ammóniát desztillálással lehajtjuk és a visszamaradt még fenoltartalmú vizes oldatot desz­tilláló oszlopba visszavezetjük és a kondenzátum vizes részéből 2 at-nál nagyobb, célszerűen 5—6 at-nál működtetett desztilláló oszlopban a szén­savat előbb lehajtjuk, -majd a szénsavmentesített folyadékból az ammóniát réktifikáló oszlopban le­hajtjuk és a visszamaradt amimóniamentesített fe­noltartalmú oldatot a nyers gázvizet lepárló be­rendezésbe visszavezetjük. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, azzal jellemezve, hogy a gázvíz 1/15—-1/40-ed súlyrészét képező lepárlási maradékból pyrocateohin és homológjai éteres extrakcióval nyerhetők ki és az oldószerként alkalmazott éter, valamint a kívánt kétértékű fenolok frakcionált desztillálással nyerhetők ki. 4. Az 1". vagy 3. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy az extrakciós és desztillációs maradékot 6—700 C° hőmérsékleten, ós nagy oxígénfelesleggel ham­vasztjuk el. H és Jogi Könyvkiadó igazgatója 601832. Terv Nyomda, Budapest V.t Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom