147332. lajstromszámú szabadalom • Műgyanta alapú szigetelőlakk

Megjelent: I960, július 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.332. SZÁM 22. h. OSZTÁLY — LA—432. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Műgyanta alapú szigetelőlakk Magyar Lakkfestékipari Vállalat Feltalálók: Huisz József és Kovács Lajos vegyészek, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. október 21. A villamosipari berendezések műszaki fejlesztése sok tekintetben a szigetelőanyagok függvénye. A sokoldalú különleges követelmények egyidejű kielégítése, általában nehezen megoldható problémát jelent. Jelen találmány olyan műgyanta kombinációs szigetelőlakk kidolgozását oldja meg, mely számos villamosipari szigetelési célokra, de elsősorban villamos tekercsimpregnáló lakk gyanánt használható igen jó eredményekkel. A villamosiparban használatos impregnáló lakkoknak a következő követelményeket kell kielégítenie: A lakk a tekercsek térközeit minél tökéletesebben töltse ki a hőelosztás és a hőelvezetés céljából. A tekercsek huzalkötegeit szilárd kötéssel kell összekötnie, hogy a centrifugális erő és az áramlökések okozta elmozdulásokat, ill. a huzalok ebből adódó dörzsölődéseit megakadályozza. Védje a villamosgépbe beépített szigetelőanyagokat, a szigetelőképességet lerontó hatásokkal (nedvesség, agresszív gázok, gőzök, tisztátalanságok stb.) szemben. Ezeket a követelményeket eddig nem sikerült a kellő mértékben kielégíteni, mert a tekercsek között visszamaradó lakk az utólagos hőkezelésnél nem viselkedett megfelelően. Amennyiben a lakktest kondenzációja lassú lefolyású volt, a megolvadt kötőanyag jelentős része a tekercsekből kifolyt és csak a huzalok felületén visszamaradó részek szilárdultak meg, s nem tettek eleget a fent említett követelményeknek. Ha a lakktestet képező műgyantaféleség viszont gyorsan kondenzált, a megszilárdulás az oldószer teljes eltávozása előtt következett be és szilárd műgyantakötés helyett egy gél szerkezet alakult ki, mely a feltételeknek szintén nem felelt meg. A találmány egyik célja olyan villamos impregnálólakk kikísérletezése volt, melynek kondenzációja optimálisan úgy következik be, hogy a tekercsek huzaljai között a lakktest megmarad és a polikondenzáció úgy játszódik le, hogy az oldószer eltávozása a térhálós szerkezet kialakulása előtt következik be. Kísérleteink során előállított műgyanta kombinációs lakk kondenzációs ideje tehát, a fenti szempontok kielégítése mellett lett beállítva és a lakkot képező műgyanta komponensek a polikondenzáció folyamán egymással reagálva, homogén szilárd műanyagot képeznek. A találmány másik célja oly gyanták keverékének oldatából álló szigetelőlakk létrehozása volt, melynél az egyes komponensek arányai és e komponensek kiindulási anyaga arányai változtatásával a polikondenzáeiós folyamat időpontját és sebességét tetszés szerint befolyásolni tudjuk. A találmány egy további célja oly fenolgyantaféleség kidolgozása volt, amely az alkidgyantákkal az eddigieknél könyeibben és részben másfajta kötések révén polikondenzálható. A találmány értelmében e kitűzött célokat oly szigetelőlakkal érhetjük el, mely fenolgyanta és alkidgyanta oldatok keverékéből áll és azzal van jellemezve, hogy e polikondenzációra alkalmas keverék fenolgyanta komponense nagyobbrészt trifunkciós és kise'bbrészt difunkciós fenolféleségek keverékét tartalmazza és a gyanta célszerűen legalább résziben éterezett, míg az alkidgyanta komponens konjugált kettőskötésekkel rendelkező olaj alapú alkidgyanta. A találmány szerinti lakknál a fenolgyanta komponensben a di- és trifunlkciós fenolok arányának célszerűen 1:9 és 1:1 között kell lennie. Az alkidgyanta olajkomponenseinek kettőskötései célszerűen 20-—80%-ban konjugált helyzetűek. A fenolgyanta komponens és az alkidgyanta komponens aránya 1 : 4 és 1 : 1 között van megválasztva. Megjegyzendő, hogy jelen leírásban és igénypontokban „fenolgyanta" alatt oly gyanta értődik, mely fenolból vagy annak homológjaiból, mint krezolból, xilenolból stb. készült. A fenolgyanta komponens tehát olyan fenol-, krezol-, ill. xilenolgyanta, melynek kondenzációs