147323. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heparin előállítására

Megjelent: 1960. júliuis 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.323 SZÁM 30. h. OSZTÁLY — GO-686. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY t Eljárás heparin előállítására Gyógyszeripari Kutató Intézet (36%), mint Fari János jogutódja, Budapest Feltalálók: Dr. Bagdy Dániel, az orvostudományok kandidátusa, Gyógyszeripari Kutató Intézet (54%), Fari János vegyészmérnök, Richter Gedeon Végy észeti Termékek Gyára (36%), dr. Cseh György, tudományos munkatárs, Gyógyszeriparéi Kutató Intézet (10%), mindhárman budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. április 3. A találmány dr. Bagdy Dániel és dr. Cseh György részéről szolgálati találmány, Fari János találmány része tekintetében pedig a bejelentő intézet a feltaláló jogutódja. A heparin előállítására vonatkozó eljárások legfontosabb két mozzanata: 1. a heparinnal különböző állati szövetekből való feltárása, ezt követőleg pedig 2. a íehérje-heparin kötésből történő felszabadítása. Jelen találmányunk tárgyát a természetes véralvadást gátló anyagnak olyan új előállítási eljárása képezi, amely mind a nyers heparin feltárására, mind pedig a heparin tisztításának döntő szakaszára, a heparinnak a fehérjeheparin kötésből való felszabadítására kiterjed. Mint ismeretes, a heparin állati szövetekből történő feltárására általánosságban ma is a Charles és Scott által leírt módszert, vagy annak változatait alkalmazzák (J. Siol. Chem. 102. 425, 1933. és Roy. Soc. Can. Trans. 28. Sec. 5. 55—58. 1934.). Ezek lényege az autolízis, vagyis az a folyamat, amelynek során az elhalt szervezetek túlélő szöveteinek szerkezete 37 C°-on steril körülmények között hosszabb idő múltán feloldódik. Az autolízisnek a beparingyártásban való alkalmazása igen elterjedt annak ellenére, hogy számos olyan bizonytalansági tényezőt rejt magában, amely a termelést károsan befolyásolja. Sylven és Snellmann szerint (U. S. P. 2, 623 001) a bizonytalan lefolyású autolízis teljesen mellőzhető művelet a heparin kinyerésében, ha a kolloid méretűre őrölt heparintartalmú szervet gyengén alkalikus közegben pufferként viselkedő sóoldattal 48 órán át kivonatolják, a kivonattól a szervmaradékot a sóoldat telítése útján elkülönítik, végül a heparint a dializált vizes oldatból szerves oldószerrel kicsapják. A Sylven és Snellmann által ismertetett új és elméletileg értékes elv azonban a heparingyártás számára kivihetetlen, mert üzemi méretekben több ezer literes sóoldatok telítése és dialízise rendkívül körülményes és egyáltalában nem gazdaságos. Az autolízis hibaforrásait Taylor és munkatársai úgy kerülik el (U. S. P. 2 587 924), hogy a heparintartalmú megőrölt szervet felfőzik, majd a bx>denaturált szövetet tripszinnel, vagy bakteriális eredetű pro teázzál feloldják. Bár módszerük a feltárás körülményeinek bizonyos mértékű standardizálása révén kétségtelenül haladást jelent — az autolízishez viszonyítva, nagy hátránya az eljárásnak, hogy időtartama igen hosszú, nem. rövidebb az autolízisénél, s a rendkívül nagy menynyiségű fehérje feloldásával megnehezíti a tisztítási eljárást. A heparin-előállítás tisztítási szakaszában, a heparinnak a heparin-fehérje keverékből való felszabadítására az ismert eljárások túlnyomó többsége tripezines emésztést alkalmaz. Ennek nagy hátránya, hogy igen hosszadalmas és viszonylag alacsony aktivitású termékhez vezet, amely csak fémsós átcsapások útján tisztítható. (Butturini és mt, U. S. P. 2 571 679.) Az enzimes fehérjementesítés elkerülésére különböző módszereket alkalmaznak. Így M. H. F. Bassiouni (Brit. Pat. 735 739) thiazin csoporttal rendelkező bázikus festékkel heparinkomplexet állít elő: A. E. O'Keeffe és mt. (Squibb & Sons, New York) vizes nyers heparinkészítményeket vízzel nem keveredő szerves oldószerben oldott, hosszú szénláncú alifás aminnaj hoznak össze, s az organikus oldószerfázis elkülönítése után a heparint abból izolálják. (U. S. P.