147301. lajstromszámú szabadalom • Precíziós függélyveszteglő berendezés

Megjeleni: 1330. július 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.301 SZÁM 42. c. 5—25. OSZTÁLY — VE—321. ALAPSZÁM Precíziós függélyveszteglő berendezés Veress Andor oki. mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. május 8. A földalatti méréseknél fontos követelmény a külszíni koordináta rendszerbe való kapcsolás és tájékozás biztosítása. Függőaknán keresztül történő kapcsoló mérés, az aknafüggélyezés, látszólag egyszerűen megoldható, mert a külszínről az aknán keresztül függőlegesen levetített pontok koordinátái azonosak maradnak, és az így előállított mélyszinti pontokból a további földalatti mérések elvégezhetők. A látszólagos egyszerűség ellenére a kapcsoló mérés; végrehajtása nehéz feladat, mert a függőakna méretei miatt az irányt jelentő, levetített két pont távolsága 2 m, 4,80 m átm. esetében legfeljebb 3—3,5 m lehet és ebből kifolyólag már pontonként 1 mm vetítési hiba feltételezésével is a levetített irány számítható lehetséges hibája 7,5—5 perc. Ez a lehetséges irányhiba 1 km távolságban már 225—150 cm oldalirányú eltérésit jelent, ami áttörési méréseknél, különösen két irányból hajtott vágatok esetében messze túl van a megengedhető hibahatáron. Ezen számítás alapján a kapcsoló mérés megbízhatóságának pontossági követelménye a 0,1 mm hibahatáron belüli vetítés. Aknafüggélyezési módszerek. Általában két pont levetítésével végzik az aknafüggélyezést, de különösen Németországban szokásos a "3, sőt 5—6 függő használata is. Legtöbb esetben az excentrikus aknafüggélyezést alkalmazzák, amikor a levetítendő és levetített pontokra vonatkoztatva irányokat és távolságokat mérnek. Nagyobb pontosságot biztosít a centrikus aknafüggélyezés, amikor a pontokon is felállnak teodolittal, s így a kapcsoló háromszögek mindhárom szöge mérhető az excentrikus akna függélyezés egy szögértékével szemben. A pontok levetítésére többféle módszer van. A legkézenfekvőbb és legtöbbször használatos a tulajdonképpeni függélyezés, amikor acél- vagy rézdrótra erősített függővel történik a vetítés. Az általában használt függő súlya 10—20 kg, a drót vastagsága 0,4'—1,0 mm, de mélyebb, főleg 1000 m-en felüli aknáknál a pontosság érdekében 2—400 kg-os függőket és 2—3 mm átmérőjű nagyszilárdságú acéldrótot alkalmaznak. A függélyes» drót a rajta levő függővel együtt — tágabb értelemben vett — matematikai ingát képez és a drót minden pontja változó tengelyirányú ellipszist ír le a függő teljes megnyugvásáig, ami nagyon hosszú időt vesz igénybe. A lengéscsillapítás érdekében a függőt fékező felületekkel látják el és a lengő függőt vízzel, olajjal stb. telt edénybe engedik bele. Az; így megállított függővel történő vetítés pontossága eléggé kérdéses és a függő a mérés ideje alatt a legkisebb érintésre is azonnal ismét kilendül, s a hosszmérés kellő pontossága éppen ezért nem biztoisítható. Pontosabb és megbízhatóbb vetítést és megbízhatóbb mérési lehetőségeket biztosítanak az ún. függélyveszteglő,

berendezések, melyekkel a lengési ellipszis középpontja, vagyis a levetített pont helye megállapítható és rögzíthető. A frafikus módszereken alapuló, grafit heggyel, vagy fényérzékeny lemezre apró izzólámpával rajzoló veszteglőknek inkább csak elméleti jelentőségük van, mert kizárólag száraz aknában használhatók, és pontosságuk — éppen a grafikus megoldás miatt — nem kielégítő. ' Nagyabb pontosságot és szélesebb körű felhasználási lehetőséget biztosítanak a numerikus elveken alapuló függélyveszteglők, melyeknél két egymásra merőleges, átlátszó üvegskálán leolvassák teodolittal egy-egy 5—10 lengésből álló sorozat szélső értékeit, s a leolvasásokból kiközepelt értékek megadják két, egymásra merőleges ellipszis-tengely helyét. Az akna alatt általában két, egymásra merőleges irányban nem lehet műszerrel felállni, azért az egy műszerállásból való észlelés érdekében egy 45° alatt elhelyezett tükör van a veszteglőkön és abból leolvasható a teodolit irányvonalával párhuzamos skála. A pont rögzítése a tükör és skálák állványán fixen elhelyezett, különböző rendszerű drót, esetleg mérőcsúcs befogó készülékkel történik. A Schmidt-féle, Cséti-féle (selmeczi), a Tárczy—Hornoch-féle függélyveszteglők a skáláknak a dróthoz viszonyított elhelyezésére, a drótbefogó készülék szerkezetére, a skálák vízszintesbe állítására különböző, egymástól eltérő megoldásokat alkalmaznak. Másik módszer az optikai akinaifüggélyezés, vagyis a pont vagy irány függőlegessé tett távesővel való levetítése. Ennek a módszernek két fő hibalehe-