147208. lajstromszámú szabadalom • Fékrendszer repülőgépek részére, előnyösen könnyű- és vitorlázó repülőgépek számára
2 147.208 cági egymástól különböző. Ez az alak elsősorban az esetben javasolható, ha az úgynevezett szabad tartó használata, a csökkenő főtartó magasság mellett kedvezőbb helykihasználást eredményez. Ismeretes olyan kiképzés, melynél a zavaró csappantyú a hordozófelületre van felszerelve. Ezen elrendezésnél a felső és az alsó zavarócsappantyúk, a hatékony felületre való tekintettel, egyforma nagyságúak és a keresztkormány-szerkezet részét képezik, amely elrendezés a repülőgép hosszanti tengelye körüli csűrést szolgálja. Ismeretesek továbbá olyan zavarófelületek, melyek két vagy több különálló kikapcsolható részből állnak. Ezek a csűrő lappal kapcsolatosak és egyúttal a csűrőnyomaték előidézésére szolgálnak. A találmány szerinti elrendezésnél a keskeny zavaróléceik ezzel szemben a siklási szög kormányzására szolgálnak és a hordozószárny alsó oldalán elrendezett nagyobb, különálló szektorokban elhelyezett fékezőfelületekkel együttesen általában az ellenállás növeléséhez szükségesek, előnyösen leszállásnál és meredek siklórepülésnél használhatók fel. E rendszer előnye az, hogy zuhanórepülésnél hosszanti nyomatékváltozás a ki- és bejáratásnál nem lép fel, hanem sokkal inkább nyomatékkiegyenlítés érhető el, úgyhogy leszállásnál utánkormányzás szükségtelen. A továbbiakban kívánt csekély fejnehéz nyomaték érhető el, (melyek az átbillenési folyamatot vagy a látás rosszabbodását kiküszöbölik. Mivel a zavarólécek nagyon vékonyra választandók, a bordákon csak csekély hézagkihagyás szükséges anélkül azonban, hogy a bordakötéseket meg kellene szakítani. A fékfelületek felosztása következtében az egyes szektorokban, így az alsó fékfelületek terjedelmében is megmarad az átmenő bordák beosztása. A találmány további jellemzője az, hogy a fékfelületek zsebszerűen vannak kiképezve. A zavarólécek és a fék egymás alatt vannak elrendezve, úgyhogy az első bejáratott állapotban van, az utolsóba besüllyesztve. Ennek az az előnye, hogy a vezértartó építési magassága, az alakjára való tekintettel felfelé irányuló profil, minimumra csökkenthető. A találmány szerinti fékrendszer további kiképzésénél az egyes szektorok általában, a kormányzást átvivő és a hordozó felületek nyílásait lefedő sínekkel van összekötve. Ámde a hordozószárny nyílásainak lefedése a szokásos sínek helyett a szektor közelében elhelyezett túlfedéssel is megvalósítható. Az egyes szektorok kormányzása valamennyi szektort összekötő kormányrúddal történhet. Az utóbb említett elrendezés különösen nagy hajlító alakváltozásnak kitett főtartónál ajánlatos. A találmány további kialakításánál a zavarólécek rései a zavarólécek magasságának változásával állíthatók. Ezzel lehetőség nyílik a zavarólécek hatásának variálására és a rések beállításának megkönnyítésére. A zavarólécek és rések a teljes rendszerben az áramlási holttér terjedelmét előnyösen befolyásolják és lecsökkentük a lengési veszélyt. Végül a találmány további kiképzésénél a felső zavaróléc és az alsó fékfelületek közt az összekötés oldható úgy, hogy a megfelelő alsó fékfelületek' kialakításánál egyedül ezzel repülhetünk, anélkül, hogy a biztosan szabadjára engedhető sebességet átlépnénk. Ezt az elrendezést az esetben alkalmazzuk, ha versenyző pilóták ülnek a gépben, mivel ezeknél mérsékelt siklószögromlás a fékkieresztésnél megengedhető. A zavarólécek akkor bejáratott állapotban rögzítve vannak, szárnyfelületek burkoltak és az átmeneti részek le vannak ragasztva. A verseny befejezése után a régi állapot gyorsan és különösebb fáradság nélkül visszaállítható. A találmányt a példaképpen kivitelezett rajzok alapján közelebbről is megvilágítjuk. Az 1. ábra a hordozószárny hosszanti metszetét a keskeny felső zavaróléocel és a szektorba felosztott alsó fékfelületeket szemlélteti. A 2. ábra az 1. ábrának megfelelő hordozószárny profil metszetét ábrázolja. A 3. ábra a szektorok különleges kiképzését mutatja be, melynél a hordozószárny-nyílások egyszeri átfedése látható. A 4. ábra a fékfelület további kialakítására vonatkozik, melynél a felső zavaróléc a szektorok zsebszerű kiképzésébe van beengedve (sematikus ábrázolás). Az 5. ábra húzórugó a zavaróléc — fékcsappantyú súlynyomaték kiegyenlítéséihez. Az —1— hordozószárny alsó részén van a —2— főtartón ágyazott —4— szektorban felosztott —3— fékfelület elrendezve, amely az; —5— bordakötegek, közti térbe van besüllyesztve. Az egyes —4— szektorok emellett egyforma nagyságúak és ennélfogva kicserélhetők, szerelésük egyszerűbb. Lehetőség van arra is, hogy a —4— szektor ágyazása a —1— főtartó helyett egy segédtartón történjen. A —6— zavarólécek a hatásos felületnél lényegesen kisebb felületűek. A felületek nagyságának aránya körülbelül 4 : 1-től 10 : l-ig közt választandó még. A —6— zavaróléc a hordozószámy felső oldalának közelében, a —3— fékezőfelület felett van elrendezve oly módon, hogy a —3— fékezőfelület a mozgás irányával ellentétes. Az 1. ábra szerint a —3— fékezőfelület szektorai szokásos távolságtartó —7— sínnel vannak összekötve. Ezek az elrendezésük szerint úgy állíthatók be, hogy a kormányzást a különálló —4— szektoroknak átadják, valamint a hordozószárnynyílások átfedését is ellátják. A 3. ábrában a —3— fékezőfelületek —4— szektorai láthatók. Minden szektor különálló, rajta elrendezett —8— fedezékkel van ellátva. A kormányzás ennél a megoldásnál az; összes —4— szektort összekötő vezérlőrúddal történik, amelyek ismert módon vannak elrendezve. A 4. ábra az egyes —4— szektoroknak további kialakítását szemlélteti, melyeknél a szektorok zsebszerűen vannak kiképezve, úgyhogy a —6— zavaróléc behúzott állapotban, a szektorba van besüllyesztve. Ámde az is lehetséges, hogy a —6— zavaróléc zsebszerű kiképzés; mellőzésével a —4— szektor közelében emellett van elrendezve. A zavaróléc résének könnyebb beállítása céljából a zavaróléc magassághelyének változtatása végett, a —6— zavaróléc és a —3— fékezőfelület közti összekötő csukló ismert villás csapszeggel van ellátva. A villás csapszeg lehetővé teszi egyúttal a —6— zárólécnek a fékrendszerről való lekap-