147208. lajstromszámú szabadalom • Fékrendszer repülőgépek részére, előnyösen könnyű- és vitorlázó repülőgépek számára

Megjelent: 1960. július 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.208. SZÁM 62. b. 47. OSZTÁLY - AA-804. ALAPSZÁM Fékrendszer repülőgépek részére, előnyösen könnyű- és vitorlázó repülőgépek számára VEB Apparatebau Lommatzsch, Lommatzsch, NDK Feltaláló: Wegerich Hans, Ohrdruf in Thür., NDK A bejelentés napja: 1959. április 16. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. október 9. A találmány repülőgépek fékrendszerére vonatkozik, előnyösen könnyű és vitorlázó repülőgépekhez, melyet a repülésnél a relatív rááramlási erők segítségével állítunk elő, amely erők a repülő haladásával ellentétes irányúak és ellenállást növelő hatást fejtenek ki. Ismeretes, hogy repülőgépek hordozó szárnyán elrendezett repülőfékkel, különösen a zuhanó repülés végsebességének és leszállási sebességének csökkenése, valamint a siklási szög romlása érhető el. Így ismeretesek olyan repülőíékek, melyek a szárny felső és alsó oldalán elforduló, a hordozó felületekből kilengő csappantyúból állnak, melyek a szárnyprofilt megváltoztatják és ezzel a hordozószárny körüli áramlást befolyásolhatják. Más további ismert elrendezésnél a hordozó felületek a fékcsappantyú helyett kiereszthető fékfelülettel vannak ellátva. A repülőfékek működtetésénél a repülőgép jelentős hossz-irányú n3romatékváltozása következik be. A fék farok-nehézséget idéz elő, miáltal a látási viszonyokat rontó és lebillenést okozó zavarok keletkeznek. A zavarok megszüntetése a kormány utánállításával, illetőleg kiegyensúlyozásával érhető el. így például vitorlázó repülőgépeknél a bevezető repülés korrektúráját a fék többszöri kies bejáratásával, illetőleg ki- és visszabillentésével érjük el. Az utánkormányzás a repülőgép vezetőjétől különleges elővigyázatosságot kíván és főleg a tanuló repülőt állandó veszélynek teszi ki. Ismeretesek továbbá olyan repülőfékek, melyeknél a fékcsappantyú egyoldalúan vagy a szárny felső oldalán, vagy a hordozó szárny alsó részén van elrendezve. E repülőfékek az ellenállás növelését és a siklási szög romlását csak részint elégítik ki. Míg a .szárny felső oldalán elrendezett fékcsappantyú a nagy nyomaték-emelkedés miatt statikailag alig jöhet számításba, addig a hordozó szárny alsó oldalán elrendezett fékcsappantyúk a csúszási szög romlásának növelésére nem alkalmasak. Ezen elrendezéseknél is hosszirányú nyomatékváltozások lépnek fel és egyéb nehézségeket okoznak, minek következtében utánkormányzás válik szükségessé. A hordozószárny mindkét oldalán elrendezett repülőféknél, valamint csak a szárny felső oldalán elhelyezett fékcsappantyúknál további nehézség is mutatkozik. Ez abból áll, hogy a hordószárny felső részén található csűrőlapot az áramlási leválás következtében igen kedvezőtlenül befolyásolja. A csóva részint egészen a vízszintes irányfelületig nyúlik, úgyhogy vezérsík-lengések keletkeznek és a kormányozhatóság leromlása érezhetővé válik. Az ismert kivitelezhető elrendezésnél a hordozószárny bordakötése a fék terjedelmében meg van szakítva, ami súlynövekedést jelent és a hordozósík kialakítását akadályozza. A találmánynak az a célja, hogy olyan fékrendszert alakítson ki, melynél a fék a hordozószárnyon van elrendezve, mely a fent említett nehézségeket és hiányokat kiküszöböli, egyúttal ellenállásnövekedést és felhajtást rontó hatást idéz. elő. Továbbá a fékrendszer oyan legyen, hogy a hordozó szárnyaik bordakötéseit ne zavarja, miáltal a hordozó szerkezet korlátozása elkerülhető lesz. Továbbá a fék kezelése egy repülőtanuló részére sem okoz nehézséget, egyidejűleg a tapasztalt pilóta részére sem jelent teljesítménycsökkenést. A találmány szerint mindez oly módon érhető el, hogy a széles, szektorokba felosztott fékhez rendelt keskeny zavarólécek, melyeknek aránya a hatékony felülethez viszonyítva 4 : 1-től 10 : l-ig nagyságrendű, ismert módon úgy vannak elrendezve, hogy mindkettő egyidejűleg ki- és betolható, és behúzható. A szerelés egyszerűsítése érdekében az egyes szektorok előnyösen egymással kicserélhetők. A kicserélhető szektorok helyett olyan megoldás is alkalmazható, amelynek nagy-