147180. lajstromszámú szabadalom • Villamos rengőkörök jósági tényezőjének mérésére alkalmas berendezés

jelent: 1960. ., ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.180. SZÁM 21. e. 29—36. OSZTÁLY — TA—415. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Villamos rezgőkörök jósági tényezőjének mérésére alkalmas berendezés Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Almássy György oki. gépészmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1958. február 28. A villamos rezgőkörök, különösen a mikrohullámú üregrezonátorok jósági tényezőjének pontos mérése igen nöhéz feladat. Legegyszerűbb a jósági tényezőt a rezonanciatfrekveneiáiból és a rezonanciagörbe csúcsánál 3 dB-lel alacsonyabb szintű pontokhoz tartozó frekvenciák különbségéből kiszámítani a Q = fo (fi—Í2) képlet szerint, ahol Q a rezgőkör jósági tényezője, f0

a rezgőkör rezonainciafrekvenciája, f] és Í2 pedig a rezonanciagörbe csúcsánál 3 dB-lel alacsonyabb szintű pontokhoz tartozó két frekvencia. A jósági tényező meghatározásához tehát elvileg 3 frekvenciát és 2 teljesítményszintet, vagyis összesen öt adatot kell mérni. Irodalmi adatok szerint a legpontosabb módszer a vizsgálandó rezgőikörnek ismert jósági tényezőjű rezgőkörrel való összehasonlítása oly módon, hogy az ismeretlen jósági tényezőjű rezgőkör és egy változtatható, de hitelesített jósági tényezőjű rezgőkör rezonanciagörbéjét láthatóvá tesszük egy katódsugárcső ernyőjén, és a hitelesített rezgőkör jósági tényezőjét addig változtatjuk, míg a két görbe szemmel láthatóan pontosan megegyezik, mert okkor a keresett jósági tényező egyenlő! a hitelesített jósági tényezővel. A mérési pontosságot a katódsugárcső ernyőjén látható görbék vonalvastagsága és a mérőszemély szubjektív ítélőképessége korlátozza. Ennél lényegesen nagyobb pontosság

ié rhető el és az összehasonlítás kényelmesebben elvégezhető, ha mutatós műszereik jelzik, mikor válik egyenlővé a vizsgálandó rezgőkör jósági tényezője a hitelesített rezgőkör jósági tényezőjével. Ezt teszi lehetővé a találmány, amely szerint a jósági tényező meghatározásához nem egy katódsugárcső ernyőjén megjelenő rezonanciagörbék alakjának a megegyezését kell megítélni, hanem mutatós műszereken két skaláris mennyiség egyenlőségét kell ellenőrizni. Kimutatható, hogy valamely rezgőkör jósági tényezője 2j y2

df O ahol i0

a rezonanciafrekvencia, y

0

a rezoinancia<x> görbe csúcsértéke, y2

df pedig a rezonanciagöro bét leíró y frekvenciafüggvény négyzetének a 0-tól végtelen frekvenciáig kiterjesztett integrálja, vagyis az y2

függvényt ábrázoló görbe és a frekvenciatengely közötti terület. Elegendő tehát a vizsgálandó rezgőkört és egy hitelesített jósági tényezőjű rezgőkört azonos f0

rezonanciafrekvenciára hangolni és előállítani a két rezgőkör rezonanciagörbéjét leíró függvény négyzetének megfelelően változó feszültségeket, mert ezek csúcsértékeinek és egy véges intervallumra vonatkoztatott középértékeinek összehasonlításával már egyértelműen megállapítható a jósági tényezők egyezése. A találmány szerinti berendezésben egy frekvenciában modulált oszcillátorral rezgéseiket gerjesztünk a vizsgálandó rezgőkörben és a hitelesített jósági tényezőjű rezgőkörben, s az így létesített rezgéseket egy négyzetes egyenirányítón keresztül egy-egy változtatható erősítésű erősítőre vezetjük. A két rezgőkör rezonaneiafrekvenciáját és a frekvenciában modulált oszcillátor közepes frekvenciáját azonos értékre állítjuk, a modulációt pedig úgy választjuk meg, hogy a frekvenciailöket nagyobb legyen, a vizsgálandó rezgőkör várható sávszélességénél. Ebben az esetben a rezgőkörökben a rezonanciagörbével megegyező burkológörbéjű rezgések keletkeznek, s a négyzetes egyenirányító kimenetén a rezonanciagörbét leíró függvény négyzetével változó feszültséget kapunk. (Ismeretes, hogy a négyzetes egyenirányító kimeneti jele a bemeneti jel négyzetével arányos, és hogy kis be-