147156. lajstromszámú szabadalom • Pecekjárat karórákhoz
Megjelent: 1960. július 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.156. SZÁM 83. a. 20-32. OSZTÁLY — Pl—125. ALAPSZÁM Pecekjárat karórákhoz Dr. Pritz István tanár, Budapest A bejelentés napja: 1958. február 25. A pecekjáratos, a szakmában szokásos elnevezés szerint stift járatos karórák hordás közben pontatlanok, még a többköves, finom kivitelben is. Közismert tény, hogy az a pecekjáratos karóra, amely mozdulatlanul fekve pontosan jár, hordás közben napi 2—3 percet is különbözik, ami már jelentős pontatlanságnak számít. A találmány elsősorban azon a megismerésen alapszik, hogy ezt a pontatlanságot mi okozza. A pecekjáratos órák működésének lényege tudvalevően az, hogy a felhúzott rugó által, megfelelő áttételek révén forgatott gátkerék fogai egy ideoda lengő anker két peckével működnek együtt. Az anker a balansz hatása alatt végzi lengő mozgását és eközben a rajta levő két pecek a gátkereket szakaszos forgással engedi mozogni. A gátkerék fogaival először érintkező pecket bemenő, a másikat kimenő peceknek szokás nevezni. Ezt a jól ismert szerkezetet az 1. ábra szemlélteti, amelyen —1— a gátkerék a —2— fogakkal és —3— az anker a hozzáerősített —4— bemenő és —5— kimenő pecekkel. Az anker a —6— tengely körül fordul el. A mértani viszonyokat a 2. ábra szemlélteti. Ezen az ábrán a —4— bemenő' pecket, és az —5— kimenő pecket is belső, pihenő helyzetében szemléltettük, noha természetes, hogy az óra működése közben a két pecek nem egyszerre, hanem egymás után kerül a 2. ábra szerinti helyzetekbe. Az anker —6— forgáspontját a gátkerék kerületétől aránylag távol tüntettük fel a viszonyok jobb szemléltetése végett, a valóságban ez a forgáspont közelebb van a gátkerékhez, ami a helyzetet valamivel javítja ugyan, de1 az elveken nem változtat. Az —1— gátkerék fogait a 2. ábrán úgy rajzoltuk, hogy a fogak működő határolóéle, az ún. pihenő él pontosan sugárirányú és nyilvánvaló a rajzból, hogy ennél a kivitelnél a —4— bemenő pecket a —6— forgásponttal összekötő egyenes a fog élével 90° vagy ennél kisebb, a működés: szempontjából mérvadó a szöget zár be; ezzel szemben a másik oldalon az —5— kimenő pecket a —6— forgásponttal összekötő egyenes 90°-nál nagyobb, a működés szempontjából mérvadó ß szöget zár be a fog sugárirányú élével. Következik ebből, hogy a —4— bemenő pecek még sugárirányú fogélek esetén is (amelyeket a gyakorlatban nem alkalmazzák) bizonyos biztonsággal tartja a gátkereket, viszont az —5—• kimenő pecket a tompaszögű érintkezés folytán, a 2. ábra szerinti kivitelnél a gátkerék kiüti a fog éléről. Ennek a hátránynak a csökkentése érdekében a szokásos kialakításnál a gátkerék fogait nem sugárirányú élekkel határolják, hanem úgy, amint a 3. ábra mutatja, a fog tényleges határoló éle egy y szöggel eltér a sugáriránytól. Ezt a szöget húzószögnek nevezik, de minden ismert pecekjáratos kivitelnél ennek a húzószögnek a nagyságát csak kompromisszumos megoldással lehetett meghatározni. Ugyanis a bemenő pecek és a kimenő pecek a fogaknak ugyanazon élére fekszik fel és az a húzószög, amely a kimenő peceknél szükséges lenne a teljes biztonság elérése, oly nagy, hogy a bemenő peceknél megakasztaná az ankert és így a működés lehetetlenné válna. Ezt a 4. ábra szemlélteti. Ez az ábra világosan mutatja, hogy amikor az —5— kimenő pecek a foghézagból kifelé mozog, a —6— pont körül elfordulva oly —7— körív mentén halad, amely távolodik a —2— fog élétől és így a szándékolatlan anker-elfordulások ellen csak az a y húzószög nyújt biztonságot, amely oly nagy, hogy a —7— ív a szög közepetáján fekszik. Viszont a —4— bemenő peceknél a viszonyok ellenkezőek, a pecek oly —8— ív mentén fordul el, amely kismértékben a fog anyagán .halad át, tehát ez a pecek a pihenő helyzetben elvben még akkor ss meg tudja tartani a fogat, ha húzószög nincsen; ha pedig az említett nagyságú y húzószöget alkalmaznék, a bemenő pecek elakadna, a fogházából kilépni nem tudna és az óra járása lehetetlenné válna. Ezért a gyakorlatban a y szöget mindig jóval kisebbre viszik, mint a kimenő peceknek megfelelő ideális érték, tehát a kompromisszum az, hogy a húzószög értéke még éppen lehetővé teszi a bemenő pecek működését, de valamelyes biztonságot nyújt a kimenő peceknél is. Ennek az; ismert és évtizedek óta változatlanul alkalmazott kivitelnek a következménye, hogy a kimenő pecek már aránylag kis rázkódás esetén is szándékolatlanul kimozdul pihenő helyzetéből és érintkezést okozva a balansznál, pontatlanná teszi az óra járását.
