147075. lajstromszámú szabadalom • Fényelektromos berendezés, különösen szekunderelektronsokszorozó
2 147.075 közös tengelyű hengerként, vagy mint több, a tengelyre szimmetrikusan elrendezett sík vagy görbe elektródát lehet kialakítani. Az ábrákon a találmány tárgyának néhány vázlatos, vonalas kiviteli alakja van példaképpen feltüntetve. Az 1. ábrán 1 égy szekunder-elektronsokszorozó átlátszó fotokatódja, amelyet D átmérőjű középső részén a nyíl irányában beeső fény ér. Az 1 katód meg nem világított kerületi gyűrű alakú részéről kiinduló termikus elektronok eltérítésére a 2 hengeres aegédeiektróda szolgál, amelynek tengelye .merőleges az 1 fofokatődra. A fotókatód kerületi részéről kiinduló elektronok a rendszer 3 első anődiának körgyűrű alakú felületére érkeznek, míg a katód megvilágított részéri kioldott elektronok a 3 anód potenciáljára kötött 2 eegédelektróda mezejének hatására a 3 anód furatán keresztül a sokszorozó rendszerbe jutnak. Ennek első két ütköző lemezét 4 és 5 jelzi. Ugyanezt az elektróda elrendezést szemlélteti a 2. ábra is azzal a különbséggel, hogy itt a 2 eegédelektróda katódpotenciálon van, szemben az 1. ábra szerinti elrendezéssel, amelynél a segédelektróda a 3 anóeldal van összekötve. Továbbá a 2. ábra szerinti elrendezésnél az 1 katódnák nagyobb D részét éri a fény, mint az 1. ábrán vázolt elrendezésnél. A mindkét elrendezésnél megrajzolt 6 erővonalakból látható, hogyan alakítható ki az 1 katód és a 3 első1 anód közötti térerőisségmező alakja egy, a katóddal és első anóddal koaxiális hengeres 2 segédelektróda által, az ezen 2 elektródán levő Eeszültség szerint, oly módon, hogy a katód felületének csak egy meghatározott részéről kiinduló elektronok érhetik el az anód nyílását. A katód, eegédelektróda és első anód között kialakított mező potenciáljának megfelelő megválasztásával tehát elérhető, hogy csak a katód megfelelő megválaszt tott alakú, .megvilágított részéről kiinduló elektronáramot használjuk fel tovább a szekunder-elektronsokszorozóban, míg a katód meg nem világított részéről kiinduló termikus sötétáramot az elektronsokszorozótól eltereljük. Az 1. és 2. ábra szerinti berendezéssel tehát lehetséges, hogy egyazon katódjának különböző átmérőjű megvilágított felületeit a mindenkori lehető legkisebb sötétáram mellett egyetlen szekunder-elektronsokszorozóban használjuk ki. Olyan alkalmazási területeken, amelyeken a katód nem forgásszimmetrikus felületeit világítjuk meg, mint pl. a spektroszkópiában, a 3. ábrán bemutatott vázlaton látható elrendezés használható. Ennél a felülnézetben ábrázolt kiviteli alaknál az 1. ábra hengeres 2 segéd elektróda ját négy egymástól különálló lemez alakú 7, 8, 9 és 10 elektróda helyettesít. A négy elektróda potenciálja azonos lehet, de lehetséges az is, hogy két-két elektródát egymástól különböző Ui és U2 feszültségre kötünk, amint ezt a 3. ábra mutatja. Ezáltal lehetséges például, hogy egy keskeny téglalap alakban megvilágított katódfelületről kilépő elektronokat úgy befolyásoljuk, hogy azok az, első anódnak például négyzet alakú 11 nyílásán repüljenek át. Gyakorlatilag lehetséges tehát, hogy egyetlen egy, a megadott segédelektródákkal, ellátott szekunderelektronsokszorozóval, a jeláramnak a termikus sö tatáramhoz való legkedvezőbb viszonyát három, a gyakorlatban gyakran előforduló esetre állítsuk be, nevezetesen a következő esetekre: asztronómiai célra kiss katódfelület esetén, másrészt a, ß és 7 részecskék regisztrálása céljából, nagy katódfelületnél és végül színkép mérésekhez keskeny téglalap alakú felület esetében. A 4. ábra oldalnézetben és felülnézetben vázlatosan olyan rendszer példaképpeni kivitelét mutatja, amelynél a katód ráeső fénnyel működik. Itt a fény 12 fényáteresztő elektródán át — amely például durvaszemű hálóból állhat — a nyilak irányában 13 edény belső falára felvitt 14 katódra esik. A 1.3 edény csak a 4. ábrán vázolt felülnézetben látható, míg az oldalnézetben csak az elektródák térbeli elrendezése van ábrázolva, közöttük a hengerpalástrész alakú 12 és 14 elektróda. A felülnézetben látható' belső kör 3 első anód áteresztő nyílását mutatja. A 14 katódból kioldott elektronok eltérítésére 15 segédelektróda szolgál. Ábránkon most is 3 jelzi az első anódot, 4 és 5 pedig a sokszorozó' rendszer két első ütközőlemezét. Az 5—8. ábrákon vázlatosan erővonalak és elektronpályák néhány jellegzetes képét szemléltetjük, amelyek az elektródák különböző potenciáljainál léphetnek fel és amelyek aránylag egyszerű eszközökkel gyakorlatilag megvalósíthatók. Emellett a 3 első anód a 7. és 8. ábrán szemléltetett példáknál két 3' és 3" gyűrű alakú részből áll. A 4. ábra szerint a 13 hengeres üvegbura belső felületére felvitt 14 katődot oly módon is kiképezhetjük, hogy annak rétegvastagsága a fénybelépési oldal felé egyre vékonyodik és így ezen a helyen fényáteresztő kátédként működik. Hengerlemese-hatás emellett hasonló módon érhető el, mint a 3. ábrán látható berendezésnél. A henger-lencse — mint ismeretes — nem gömbfelület része, hanem egy hengerpalást felületreszét képezi. Ilyen lencséknek az a tulajdonságúk, hogy egyik irányban mint szférikus lencsék működnek, míg erre merőleges irányban, mint sík üveglemezek viselkednek. Ilyen lencsékkel fény- vagy elektronsugarakra irányfüggő hatásokat lehet gyakorolni. A hengeres üvegedény belső falára egymástól szigetelt szegmensekként is felvibetjük az elektródákat, például négyet úgy hogy kettő-kettő egymással szemközt van. Ezek — minthogy az üveghenger palástjának belsejében helyezkednek el — hengerpalástrész alakjuk van. Ezek a szegmensek — amellett, hogy egyben eltérítő1 elektródák szerepét is játsszák — például három ezek közül katódként van kialakítva, .míg a negyedik fényáteresztő hálóból áll. Emellett egyrészt a háló és a vele szemközt fekvő, másrészt a két további katódszegmens ellentétes potenciálokra kapcsolható. Pl. a 3. ábra 7, 8 és 9 elektródái egyben fotokatódokként lehetnek kiképezve, míg, 10 mint fényáteresztő háló van kialakítva. A 4. ábrán feltüntetett kiviteli alak 12 segédelektródája is kialakítható járulékosan katódfelületként. Az eltérítő mezőt kialakító elektródáknak egyben fotokatódokként való kialakítása előnyös, mert különböző szögek alatt történő fénybeesésnél lehetővé teszi a mindenkori megvilágítatlan fényérzékeny felület sötétáramának elnyomását.
