147072. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolinszármazékok előállítására
2 147.072 1. példa: 2,8 g e-metoxi-S-^S-N'-etoxikarbonil-piperazino-propilamino)-kinolmt és 6 g káliumlhidroxidot 6 ml víz és 56 ml metanol elegyében oldunk, majd az, oldatot 16 óra hosszat forraljuk viszaesepegő hűtő alatt. Ezután az oldatot dekantálás útján elválasztjuk az oldhatatlan résztől, és a metanolt ledesztilláljuk. A maradékhoz vizet adunk, majd a szabaddá vált olajszerű terméket éterrel elválasztjuk és trihidrokloiriddá alakítjuk át. Ily módon 6-metoxi-8-(3-piperazi'no-propilamino)-kinolin-trihidrokloridot kapunk, amely metanolból narancs színű lapocskák alakjában kristályosodik. Ez a ÍSÓ a szabad levegő hatásának kitéve gyorsan hidráttá alakul át; 225—227 C°-on bomlás közben olvad. A 6-etoxi-8-(3-piperazino-propilamino)-kinolm-trihidroklorid, amely etanolból narancssárga, mikroszkópos méretű tűkristályok alakjában kristályosodik, 229—231 C°-on bomlás közben olvad, ugyanilyen módon állítható elő, 6-etoxi-8-(3-N'-etoxikarbonil-piperazino-propilamino)-kinoli!nból kiindulva. 2. példa: 4,45 g 6-etoxi-8~aminokinolin, 5,6 g N-2-klórpropil-piperazin-dihidroklorid és 25 ml n-propanol elegyét 48 óra hosszat hevítjük, visszacsepegő hűtő alatt. Ezután vizet adunk a reakcióelegyhez és nátriumlhidroxiddal mcglúgosítjuk. A felszabadított bázist éterrel elválasztjuk, majd 3,85 pH-értékű citrát-tompító és kloroform közötti megoszlásnak vetjük alá. A kloroformos rétegbe kerül a jelen levő 6-etoxi-8-aminokinolin. A vizes réteget meglúgosítjuk és a felszabadított bázist három egyenértéknek megfelelő mennyiségű híg sósavban oldjuk. Az oldatot csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk, majd a maradékot vízmentes etanolból kikristályosítjuk. A 6-etoxi-8-(2-piperazino-l-metiletilamino)-kinolin-trihidroklorid narancs színű kristályokat képez, amelyek 203—207 C°-ion bomlás közben oldódnak. 3. példa: 15,7 g 5,6-diimetoxí-8-amin0kinolin, 22,4 g N-3--bróm-propil-piperazin-dihidrobromid és 100 ml n-propanol elegyét nitrogénlégkörben 72 óra hoszszát hevítjük, visszacsepegő hűtő alatt. Ezután a reakcióelegyet vízben oldjuk és meglúgosítjuk, a felszabadított bázist éterrel elválasztjuk, majd szárítjuk és ledesztilláljuk. Előbb az átalakulatlan kiinduló anyagból álló előpárlat desztillál át, majd ezt követően, 0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt 220 C°-on desztillál át a reakciótermék, az 5,6-dimetoxi-8-(3-piperazino-propilaíminio)kinolin. E termék trihidrokloridja téglavörös, higroszkópos, alacsony olvadáspontú szilárd anyagot képez. 4. példa: 10,3 g vízmentes piperazint 103 ml forró benzolban oldunk, majd lassan hozzáadunk 5,74 g 6-metoxi-8-(3-klórpropila!mino)-kinolint. Az elegyet 22 óra hosszat forraljuk, visszacsepegő hűtő alatt, majd lehűtjük és 2 n ecetsavval extraháljuk. A kivonatot nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és a felszabadított olajszerű terméket éterrel elkülönítjük. Az éteres kivonatot négyszer mossuk vízzel, majd megszárítjuk ás bepároljuk. A visszamaradó bázist három egyenértéknek megfelelő híg sósavban oldjuk, az oldatot 'csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk be, majd a maradékot metanolból kikristályosítjuk. A termékként kapott 6-metoxi-8-{3-pipe'raz,in'0-propilaimino)-kinolin-trihidroklorid narancssárga tűkristályokat képez, amelyek 232—233 C°-on olvadnak; ez a termék azonos az 1. példában ismertetett vegyülettel. 5. példa: 2,4 g 6"metoxi-8-(3-piperazino-propilarnino)-kilolin ;(az 1. példa szerinti módon előállítva), 9 ml yíz és 6 ml tömény sósav elegyét 7 óra hosszat hevítjük, visszacsepegő hűtő alatt. Ezután az oldatot csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk be. A vörös színű kristályos maradékot 85%-os vizes alkoholból átkristályosítva, lapos, vörös tűkristályok alakjában kapjuk a 6-oxi-3-(3-piperazino-propilamino)-kinoliín-trihidrokloridot, amely 140 Cu -on zsugorodik, határozott olvadáspontot azonban nem mutat. 2 g 6-met,oxi-8-(6-piperazino-hexilamino)-kinolint 16 ml 5 n sósavoldattal 16 óra hosszat hevítünk, visszacsepegői hűtő alatt. A vizet és a savfelesleget csökkentett nyomás alatt ledesztilláljuk; 6-oxi-8-(6-piperaziino-hexilamino)-kmolin-trihidrokloridot kapunk maradékként, határozatlan olvadáspontú kristályos anyag alakjában. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás R2 R1 — / / I N NH X(I) -N \_ A NH általános képletű kinolinszármazékok és ezek savakkal képezett addíciós sóinak előállítására (a képletben R1 és R 2 azonos vagy különböző jelentésűek lehetnek, mégpedig jelenthetnek hidroxil^csoportot vagy 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxi-osoportot, R2 lehet hidrogénatom is; X 3—7 szénatoimot tartalmazó, egyenes vagy elágazó szénláncú alifás szénhidrogén-csoport; abban az esetben, ha R1 metoxi-csoportot, R 2 pedig hidrogénatomot jelent, az X nem lehet egyenesláncú hexametilén-csoport), amelyre az alábbi műveletek jellemzők : (1) az olyan vegyületek előállítása, amelyek fenti általános képletében R1 vagy R 2 hidroxil-csoportot jelent, a megfelelő alkoxi-vegyület savas hidrolízise útján történik; >(2) az olyan vegyületek előállítása, amelyek fenti általános képletében R1 alkoxi-csoportot, R 2 pedig hidrogénatomot vagy alkoxi-csoportot jelent, az alábbi vegyületek közötti kondenzációs reakció útján történik:
