147001. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-szulfanilamido-6-klórpiridazin előállítására

) Q Megjelent: I960, május: 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.001. SZÁM 12. p. 6—10. OSZTÁLY — GO—640. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás 3-szulfanilamido-6-klórpiridazin előállítására Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Fuchs Oszkár, Tanács Béla és Teplán István t A bejelentés napja: 1958. július 24. Ismeretes több eljárás a 3-szulfanilamido-6-klórpiridazin előállítására. Ezek a módszerek röviden a következők: a) Acilezheíünk 3-amino-6-klórpiridazint p-acetilamino-, vagy p-karbetoxiamino-benzolszulfonisav halogén-származékaival .(Helv. 37, 121 [1954], B. P. 563 629, U. S. 2 371 115) absz. piridkies közegben. Ez az eljárás csak gyenge termelést és nehezen tisztítható terméket ad. Az így kapott 3-p-acetilamino-benzolszulfanilamido-6-klórpiridazinból azután az ismert eljárásokkal (lúgos vagy savas hidrolízis) kaphatjuk a kívánt végterméket. b) Továbbá megkaphatjuk a 3-szulfanilamido-6-klórpiridazint, ha 3-alkil-, -aril-, vagy -aralkilmerkapto-klórpiridazint (általában diazinokat) reagáltatunk p-amino-, ill. p-aeetil-amino- vagy p-karbetoxiamino-benzol-sziulfonsavamid alkálifémsóival 170—200°-on, magasan forró organikus oldószerekben (pl. fenol) (J. Am. Ghem. Soc. 32, 386 [1904], B. P. 589 040). Ennek a módszernek különös hátránya a magas hőfok, ami erős káürámyosodást idéz elő, miáltal a termelés meglehetősen alacsony (24—33%)- További hátránya az eljárásnak a felszabaduló merkaptán, amely ipari gyártásnál, mérgező volta miatt, komoly nehézségeket okoz. c) Végül megkaphatjuk a kívánt vegyületet a 3,6-diklórpiridazin és a p-amino, vagy p-acetilamino-benziolszulfaimid kapcsolásával 160—200° között. Hígítószerül, nátriumkloridot használnak, a reakciónál felszabaduló sav megkötésére pedig alkáli-, vagy földalikáli-karbonátokat. (Helv. 37, 121 [1954], U. S. 2 671086 (C. A. 49, 1824 [1955], U. S. 2 712 011 (C. A. 50, 5776 [1956]), (U. S. 2 290 798 (C. A. 51, 15 610 [1957]). A fenti módszer szintén magas hőfokon dolgozik amledékben és így itt is igen nagymérvű a kátrányosodás, miáltal ez a módszer is csak gyenge termelést (15—37%) és nehezen tisztítható terméket eredményez, ezért a legtöbb leírás és szabadalom a végtermékre sem számszerű adatot, sem termelési hányadot nem közöl. A fent vázolt korábbi eljárások, mint a jelzett irodalmakból és a saját kísérleteinkből látható, iparilag nem, vagy csak nehézkes módon, igen gyenge termelésekkel használhatók. Úgy találtuk, hogy a 3-szUi-.anilarnido-6-klórpiridazint, ill. helyettesített származékait könnyen és igen jó termeléssel állíthatjuk előj p-amino-benzolszulfamid, ill. amino-esoporttá átalakítható helyettesítőt tartalmazó származékai és dihalogénpiridazin, ill. gyűrűben helyettesített származékai reagáltatásával, ha a reakciót katalitikus mennyiségű, előnyösen 5—10% organikus tercier bázis és 130 C°-nál magasabban forró OH-tartalmú szerves oldószer, továbbá alkáli, ill. alkáliföldfémkarbonát jelenlétében foganatosítjuk. Ilyen oldószerek: ci'kloparaffinék, pl. ciklopentanol, ciklohexanol, cikloheptanol, továbbá fenol, difenol, pl. pirokatechin, azonkívül glicerin, hidroxiltartalmú kevert éterek, pl. diglikoldimetil éterek. A találmány érteiméiben továbbá fenti reakciót az említett katalitikus mennyiségű organikus tercier bázis jelenléte nélkül is foganatosíthatjuk, ha a reakcióban 5 vagy több szénatomszámú hidroxillal helyettesített cikloparaffint és alkáli-, ill. alkáliföidfém-karboinátot használunk. A találmány értelmében továbbá a fenti reakciót ci'kloparaffin oldószer helyett 1—4 szénatomszámú imonokarbonsavamid oldószerben és ugyancsak alkáli- vagy alkáliföldfémJkarbonát jelenlétében foganatosítjuk. Ez utóbbi két oldószer használata esetén általában nem kapunk olyan jó hozamot, mintha a reakciót oldószer és katalitikus mennyiségű organikus tercier bázis jelenlétében foganatosítjuk, azonban az így kapott hozam is lényegesen nagyobb, mint amit az irodalomban eddig ismertetett eljárásokkal kaptak. A találmány értelmében továbbá a legjobb eredményeket akkor érjük el, ha a reakciót az em-