146996. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés térfogatváltozások, esetleg mozgások mérésére főleg orvosi célokra
2 146.930 vastagságának, illetve levegő-dielektrikumának változásai láthatókká (leolvashatókká) válnak. A fentiekben említett nagyfrekvenciás kör azonos azzal, amelybe a már említett kondenzátort kapcsoltuk. A fentiek szerint a légrés változásait a vizsgált testrész térfogatváltozásai vagy mozgásai okozzák, emellett pedig a testrész a kondenzátor egyik elektródáját alkotja. A jelen találmány megvalósításánál tehát jellegzetes a légrés alkalmazása és annak mérése. A mérő elektróda és a megfelelő mérőkör célszerű elhelyezése esetén a légrés legkisebb változásai is nagyon határozottan kifejezésre jutnak és a mérés nagyon érzékeny. Emellett a kondenzátor levegő-dielektrikuma csak jelentéktelen veszteségeket mutat. E műszaki előnyökhöz csatlakozik az orvosi előnyök egész sora. így mindenekelőtt a találmány szerinti eljárásnál nem kell a mérő elektródának a test felszínét érintenie, ami fölösleges izgatással jár, a mérésnél tehát nincsenek zavaró idegreakciók. Emellett nincsenek oly mechanikai alkatrészek, amelyek a vizsgált testrész térfogatváltozásait vagy mozgásait hátráltatnák és mindig bizonyos tehetetlenséggel befolyásolják a mérést. Figyelembe veendő tehát, hogy ennél a mérésnél gyakran kell kismértékű, de gyors térfogatváltozásokat megfigyelni, tehát az indikátor vagy a mechanikai tapintó tömege a mérési eredményt hátrányosan befolyásolhatja. A találmány további előnye még az, hogy a belső részek, pl. agyvelő vagy szív, változásai is mérhetők. Az eddig ismert eljárásoknál ilyen esetekben azért, mert a mérő elektródát közvetlenül kellett a testrészhez érinteni, nagyszabású sebészeti beavatkozásra volt szükség", ami mindig kockázatos. A rajz 1. ábrája a találmány lényegét vázlatosan szemlélteti. Egy testrész, a rajz szerint a kéz, amelynek térfogatváltozásait kell vizsgálni, a 2 fémlemezre fektetendő. Felülről egy másik 1 mérőlemezt közelítünk a kézhez anélkül, hogy a kézzel -elektromosan vezető kapcsolatot létesítenénk. Ezt a feltételt egyébként az 1 lemez alsó felületén alkalmazott szigetelő réteggel is biztosíthatjuk. -Az alsó 2 lemez és a kéz között viszont elektromos vezető kapcsolat van. Ily módon kondenzátor keletkezik, amely a kézből és az 1 lemezből áll. Ezt a kondenzátort már most egy nagyfrekvenciás körbe kapcsoljuk, amelyben változtatható 3 indukció van. Ez a kör a 4 vezeték révén egy fel nem tüntetett és ismert diszkriminátofral vagy fázis^ detektorral kapcsolódik. Már most, ha a vizsgált kézben térfogatváltozások keletkeznek, akkor a kéz és; az 1 lemez közötti légrés nagysága megváltozik, miáltal a kondenzátor kapacitása is változik és ez a maga részéről a nagyfrekvenciás kör frekvenciáját változtatja meg. Ezeket a változásokat a 4 vezetékhez kapcsolt nagyon érzékeny galvanométer vagy egy más, a célnak megfelelő érzékeny jelzőkészülék mutatja, mely pl. katódsugárcsővel ellátott oszcillográfból állhat. Megtehetjük azt is, hogy ezekkel a változásokkal író (regisztráló) készüléket működtetünk. A leírt kivitelnél a vizsgált kéz galvanikusan vezető kapcsolatban állt a 2 lemezzel, miáltal a nagyfrekvenciás körben csak egy kondenzátor keletkezett. E kondenzátor kapacitásának változásait Ci-gyei jelöljük. A találmány keretein belül azonban azt is megtehetjük, hogy a nagyfrekvenciás körben két sorbakapcsolt kondenzátort alkalmazunk oly módon, 'hogy a vizsgált kéz szabadon van az 1 és 2 lemezek között. Ilyen módon a kéz és a 2 lemez egy további kondenzátort alkot, amelynek C2 változó kapacitása van. A kéz mozgásai folytán ennél a megoldásnál mindkét légrés nagysága változik a két kondenzátornál és ezt a mérést is lehet pontosan megmérni. Ez a mérés vagy jelzés fontos lehet többek között az úgynevezett megrázkódtatások megállapítására, tehát ideg-terápiai vizsgálatoknál. Az eredő kapacitás ennél a kivitelnél a következő ismert egyenletből számítható: c_ C!-C 2 , C1+C2 Az 1 és 2 lemezek célszerű kialakítása révén azok kölcsönös kapacitás-kapcsolata igen szűk határok közé szorítható. A 2. ábra szerinti kivitelnél a beteg keze a kondenzátor egyik elektródáját alkotja és a kéz; maga van egy vezető anyagú és rugalmasan felfekvő, fémes anyagú 6 karkötő révén a nagyfrekvenciájú körbe kapcsolva. A kondenzátor másik elektródája, a jelen esetben a mérőelektróda a szigetelő réteggel fedett 7 gyűrűből áll, amelyet könnyen az ujjra húzunk. Az ujj térfogatváltozásai következtében megváltozik az ujj és a 7 gyűrű közötti légrés nagysága is. Ennél az eljárásnál egy fontos feltételt kell kielégíteni, ugyanis a 7 gyűrűnek egészen szabadon kell az ujjon elhelyezkedni, hogy az ujj térfogatváltozásait ne akadályozza. A 3. ábra hasonló kivitelt mutat, amelynél a 8 mérőelektróda szigetelt, rugalmas huzalból készül és csavarvonal alakja van. Ujjúnkat ebbe a 8 mérőelektródába toljuk oly módon, hogy az csak néhány ponton érinti a csavarvonal alakú huzalt, a térfogatváltozásokat tehát semmi sem akadályozza. A 4. ábra szerinti mérőelektróda a felszínén szigetelt, lapos; és rugalmas 9 villából áll, amely pl. az. orr közfalának, vagy a fülcimpának a térfogatváltozásait mérheti. Megerősítése végett saját rugalmasságát vagy adalékos rögzítő eszközöket használhatunk. Az 5. ábra lemez alakú mérőelektródát mutat, amely a 21 szigetelő burkolatban van és az illető testfelület, pl, tenyér vagy talp helyzetváltozásainak meghatározására alkalmas. Tekintettel arra, hogy a találmánynál a test felszínén nincsenek hátrányos izgatások, amelyek rontanák a mérés pontosságát, nincs akadálya annak, hogy a szem, pontosabban a szemgolyó térfogatváltozásait nehézség nélkül megmérjük. Az erre a célra alkalmas mérőelektróda fémből készül és felületén Jól szigetelt 22 serleggel van ellátva (6. ábra), amelyet a szemgödörbe lehet helyezni és azután rögzíteni. Megemlítendő, hogy mind ez; ideig nem volt ismeretes olyan eszköz, amellyel a szem térfogatváltozásait tűrhetetlen izgalom vagy fájdalom nélkül mérni lehetett volna, ezt tehát csak a találmány tette lehetővé.
