146976. lajstromszámú szabadalom • Izzóspirális

Megjelent: 1980. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.976. SZÁM 21. f. 31-44. OSZTÁLY — EE—561. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Izzóspirális Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Martinék Elemér technikus és Vaszily György főmérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. július 4. Vákuumtechnikai gyártmányok, különösen izzólámpák, fénycsövek, elektromos kisütőcsövek, rádiócsövek stb. rendkívül fontos alkatrésze az izzóspirális, mely többnyire valamely magas olvadáspontú fémből, főleg wolframból, esetleg molibdénből stb. készül. Az izzószál spirális alakban való tekercselése, egy fémmagra történik (e mag anyaga wolframszál esetélben rendszerint molibdén), mely magot spiralizálás után valamely módon eltávolítanak, az esetek túlnyomó részében pl. kémiai úton. A spirális végei azonban rendkívül törékenyek, tekintve, hogy a spirális anyaga többnyire igen rideg, azonkívül méretei is rendkívül kicsinyek. A spirális végeinek meohanikai szilárdsága viszont rendkívül fontos, 'mert azok kerülnek összeforrasztásra az árambevezetőkkel, és amennyiben esetleg törés következik be, az elektromos érintkezés megszakad. A spirális végeinek mechanikai megerősítésére többnyire azt a módszert alkalmazták, hogy a tekercselés és a mag kioldása után a spirális végeibe molibdémmagot dugtak. Ez az eljárás azonban több hátránnyal rendelkezik. A spirálisok kis méretei miatt ez a magdugdosás nehézkes és időtrabló, gépesítéssel megoldani nem lehet, tisztán kézi munka jellegű. Ezenkívül a spirális végei a mag bedugásaikor szintén eltörhetnek, tehát ez az eljárás biztonságosnak sem mondható. Próbálkoztak már olyan eljárással is, hogy a tekercseléskor használt molibdén magot nem oldják ki teljesen, hanem azokat a részeket, ahol a mag fenntartása kívánatos, a magot elmaró kémiai anyag elleni védőréteggel vonják be, s ezáltal érnék el a spirális végein a mag jelenlétét, azonban ez az eljárás bonyolultsága miatt nem "tudott elterjedni. Rádiócsövek indirekt fűtésű katódáinál a wolframspirálisból kialakított fűtőszál végeit szokásos egy vasoxid masszával bevonni, e bevonat célja azonban nem a spirálvégek mechanikai szilárdsá»gának növelése (bár ezen a téren is okoz némi jelentéktelen javulást), hanem egyrészt az egyébként csak rendkívül nehezen hegeszthető wolframspirálisnak a bevezetőkhöz könnyebben hegeszthetővé tétele, másrészt a szigetelő bevonattal el nem látott spirálisvégnek az esetleges átütésből való szikrázástól való megóvása. Ez a bevonás azonban előszöris nem fémmel, hanem egy oxidtartalmú masszával történik, másrészt nem olvadék segítségével. A találmányunk szerinti eljárás egyszerűsége ellenére is a kérdés tökéletes megoldását adja. Találmányunk eljárás vákuumtechnikai gyártmányok izzóspirálisai végeinek mechanikai megerősítésére, azzal jellemezve, hogy ez a megerősítés a spirális végeinek megolvadt fémmel való bevonása, előnyösen vörösrézbe, vasiba, ill. nikkelbe való mártása útján történik. A spirális végeinek megolvadt fémbe való mártása, majd a rárakódott fémréteg lehűlése és megszilárdulása után a spirális végein összefüggő fémbevonat (fémdugó) képződik,* mely a spirális belsejében is jelen van, és a maggal egyenértékű mechanikai támaszt ad a spirális végeinek. A fémbevonat (fémdugó) elkészítése a spirálvégő"ken természetesen nemcsák fémolvadékba való bemártás segítségével történhet — bár ez látszik a legcélszerűbbnek —, hanem' másképpen is, pl. úgy, hogy egy szilárd fémdarabot helyezünk a spar alvégeikre a megfelelő "fémből, majd ezt megolvasztjuk, mire befolyik a spirálmenetek közé és kihűlés után ugyancsak összefüggő bevonatot (fémdugót) képez. A fém megolvasztása vagy a spirális bemártása tehát bármely módon történhet, ez a spirális minőségét nem befolyásolja. Az eljárást alább egy példa kapcsán ismertetjük, amely a bernártásos megoldást írja le, erre azonban nem korlátozzuk magunkat. Példa: Egy 220 V 200 W-os izzólámpa spirálisa végeinek eljárásunk szerinti bevonása a következőképpen