146975. lajstromszámú szabadalom • Elektromos, ill. elektronikus szerelvények lezárása
Megjelent: 19«0. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.975. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — EE—549. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Elektromos, ill. elektronikus szerelvények lezárása Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Porubszky Jenő technikus és Bőhm László mérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. június 5. Ismeretesek olyan elektromos, ill. elektronikus berendezésék, melyek hőre és külső atmoszferikus behatásokra érzékenyek. Ilyenek pl. a tranzisztorok is. Ezek számára oly légzáró tokokról kell gondoskodni, melyek a működésük során fenti berendezéseket ezektől az ártalmaktól megóvják. A légzáró kötés legegyszerűbb módja a leforrasztás lenne, azonban az ennél fellépő hőhatás, ill. a dezoxidáló anyagok esetleges bejutása a szerelvénybe, annak tönkretételéhez vezethet. Olyan lezárási eljárásról kell tehát gondoskodni, mely fenti ártalmakat kiküszöböli. Önmagában véve ismeretes eljárás az ún. hideg hegesztés, melynél a hegesztéshez sem hő, sem valamely idegen forrasztóanyag használata nem szükséges, hanem a két fémfelület nagy nyomással való összepréselése útján érnek el biztosan záró kötést, mely tulajdonságaiban teljesen olyan, mint az ömlesztő eljárással létrehozott hegesztési varrat. Találmányunk ezt az eljárást alkalmazza elektromos, ill. elektronikus szerelvények lezárására. Találmányunk eljárás hőre és atmoszferikus hatásokra érzékeny szerelvények fémtokba való építésére, azzal jellemezve, hogy a fémtok legalább két részből áll, és ezen részeket hideg hegesztéssel légzáróan kötjük össze. A fémtok anyaga jó hővezető és hideg hegesztésre alkalmas fém kell, hogy legyen, pl. alumínium, ezüst, indium vagy réz. Találmányunk egy másik megvalósítási módja esetében a tok két összehegesztendő része hideghegesztésre nem alkalmas anyagból, ill. anyagokból áll, ebben az esetben ezek összehegesztendő felületeit hideghegesztésre alkalmas fémbevonattal vagy bevonatokkal látjuk el. Ha a tok része hideghegesztésre nem alkalmas anyagból vagy anyagokból áll, az összehegesztendő felületek közé helyezhetünk egy közbetétet is (célszerűen ónból, alumíniumból, vagy indiumból), mely közbetét a tok két részével külön-külön hidegen összehegeszthető. A fémtok lezáró felületeit a hideg hegesztéses lezárás után olvadó forrasztási eljárással is lezárhatjuk, mely esetben a hideg hegesztés a forrasztáshoz használt oxidmentesítő anyagoknak a lezárt térbe való behatolását megakadályozza. A lezárt szerelvény valamely semleges vágj’ nemes gázzal, vagy vízelvonó szilárd anyaggal is megtölthető a külső1 levegő káros behatása elleni védelem céljából. A védőgázzal történő megtöltés egy gázatmoszférával rendelkező lezárt térben történhet, akár a tok lezárása előtt, akár lezárás alatt, vagy után, mely legutóbbi esetben a fémtok egy belőle kialakított és később ugyancsak hideg hegesztéssel lezárt szívócsőcsonkon keresztül vezetjük be a védőgázt. Amennyiben szükséges, a fémtok korrózió ellen védő lakkal is ellátható. Azt az eljárást, melynek során a már hideg hegesztéssel összekötött szerelvényt olvadó forrasztási eljárással is összeforrasztjuk, ábránk magyarázza. (1) a fémtok felső részét, (2) a fémtok alját, (3) a hideg hegesztés helyét, (4) az olvadó forrasztóanyagot jelöli. Természetesen találmányunk nem korlátozódik az itt említett és a rajzban is szereplő kiviteli alakra, hanem magában foglalja a találmányunk alapgondolata szerint elkészíthető valamer.«nyi kiviteli alakot. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás hőre és atmoszferikus hatásokra érzékeny szerelvények fémtokba való építésére, azzal jellemezve, hogy a fémtok legalább két részből áll, és ezen részeket hideg hegesztéssel, légzáróan kötjük össze. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítani módja, azzal jellemezve, hogy a fémtok anyaga hidegen hegeszthető és jó hővezető fém, pl. réz, alumínium, indium vagy ezüst.
