146973. lajstromszámú szabadalom • Berendezés az ionoszféra rétegek vizsgálatára
146.97! számú MHz-enként pedig nagyobb hosszúságban jelennek meg. Az ismert berendezéseknél a skálavonásokat pl. úgy állították elő, hogy az ernyőre ráveti tették. Az ebbe a frekvenciasávba eső műsorszóró és egyéb állomások az ionogramon függőleges; vonalak formájában jelentkeznek. Ezek a függőleges vonalak zavarják az ionoszf éráról visszaérkező gyenge impulzusok kiértékelhetőséget. A találmány olyan ionogram felvevő berendezés, amelynél a frekvenciaskála vonásait maga az ionograimot leíró katódsugár rajzolja meg. A találmány szerint továbbá a berendezés vevő része olyan szabályozó áramköröket tartalmaz, amelyek a túlvezérlésből adódó és az idegen adóktól származó zavarok kiküszöbölésére szolgálnak. A frekvenciaskála előállítása a találmány szerint a következőképpen történik: Olyan megoldást létesítünk, amelynek folytán az alulról felfelé mozgó katódsugár, amely az ionogram f tengelyét (3. ábra) az adóimpulzus által megszabott null időpontban hagyja el, a mélyebben fekvő t tengelytől indul. Ha a t és f tengely közötti út megtételéhez szükséges időt két részre osztjuk és ezen időközök alatt a katódsugárcső rácsára a katódsugarat kigyújtó —b—, ill. —a— fény vezérlő impulzust adunk, mindig olyankor, amikor az adóimpulzus frekvenciája 100 kHz, ill. 1 MHz egészszámú többszöröse, ekkor a katódsugárcső ernyőjén, ill. a fényképfelvételeken a gyakorlatban elterjedt —s>— tizedes rendszerű frekvenciaskála áll elő. Ennek megfelelően a frekvenciaskálát előállító berendezés egy kiviteli alakja a 2. ábrán látható blokkséma szerint a következe: —a— és —b— azok a feszültségimpulzusok, amelyéket a fentiek szerint az elektronsugárcső fényvezérlő rácsához vezetünk, hogy az elektronsugár a cső ernyőjén a kívánt skálavonásnak megfelelő látható jelet idézzen elő. E feszültségimpulzusok egy nem ábrázolt impulzusgenerátortól származnak s a 3, ill. 4 kapuáramkörökön és az 5 összegezőn át jutnak a cső vezérlő rácsához. Ez az impulzusgenerátor ezenkívül még az adóimpulzusok kibocsátását is vezérli. A berendezés többi része arra szolgál, hogy az —a— és —b— impulzusok csak akkor juthassanak át a 3 és 4 kapuáramkörökön, amikor az adóimpulzus frekvenciája 100 kHz, ill. 1 MHz egészszámú többszörösével egyenlő. Ehhez a kapuáramkörök megfelelő vezérlésére van szükség. E vezérlés az egy MHz frekvenciájú 1 generátortól indul ki, amely pl. kvarcvezérlésű oszcillátor lehet. Ennek rezgései egy 2 áramkörön át •— amelynek feladatát később ismertetjük — a 6 erősítőbe, innen a 7 torzító áramkörbe jutnak, amely nagyszámú felső harmonikus keletkezését okozza és ezért felsőharmonikus-generátornak is nevezhető. E felső harmonikusok a K keverőfoen a VFO változó frekvenciájú oszcillátor rezgéseivel keverednek, amelynek frekvenciája 31 és 50 MHz között periodikusan változik. A K keverő után 8 aluláteresztő hangfrekvenciás szűrő következik, amely a keverőből származó lebegési frekvenciák közül csak azokat engedi át, amelyek a szűrő határfrekvenciája alatt vannak, vagyis amelyek akkor keletkeznek; amikor a VFO oszcillátor a 7 generátor — 1 MHz egészszámú többszörösével egyenlő '— frekvencia értékein áthalad és azokhoz még elég közel van. Ezekben a pillanatokban a hangfrekvenciás áram, ill. az abból lett egyenáram, ül. egyenáramú feszültség a 8 szűrőn, 9 erősítőn, 10 egyenirányítón és RC tagon át a 3 kapuáraimkört nyitja és így a MHz-eknek megfelelő skálavonások létrejönnek. A 100 kHz-eknek megfelelő skálavonásokat ugyanúgy hozza létre az alsó jelcsatorna, amely a felsőtől csupán a 10/1 frekvenciaosztóban különbözik. A 2 áramkör kapuáramkör, amelyet az említett impulzus generátor —c— vezérlőjele az adóimpulzus kibocsátása után lezár és ezzel a felsőharmonikus generátorokat kiiktatva, azoknak az ionogramfelvevő készüléket zavaró hatását .megszünteti. A berendezés vevő része, amely a vevőantenna jeleit kettős transzponálás után erősíti és egyenirányítja, nemcsak a reflektált impulzusokat, hanem az ebbe a frekvencia tartományba eső egyéb idegen forrásból származó sugárzásokat és jeleket is veszi, amelynek erőssége sokszor felülmúlja a reflektált impulzusok térerejét. Nem ritka a vevő bemenetén a tizedvolt nagyságrendű feszültség, sőt az impulzus kibocsátása pillanatában ennél még sokkalta nagyobb is. Az adóimpulzus alatt a vevőkészülék érzékenységének meg kell szűnni, de az adóimpulzus kibocsátását követő néhány száz mikromásodperc múlva a vevőkészüléknek ismét teljesen érzékenynek kell lenni, hogy a gyenge reflektált impulzusokat venni tudja. A folyamatos (nem impulzus jellegű) zavaró jelek és hasznos impulzusok szétválasztására, valamint a túlvezérlések megakadályozására, a találmány szerint, a vevőkészülékben a második keverő után következő második középfrekvenciás: erősítő szabályozó áramköröket tartalmaz. Ez a középfrekvenciás rész, amely az 1. ábrán látható, négy —5, 6, 7, 8— fokozatú erősítő. A szabályozás egyegy fokozaton belül történik a következő módon: az első 5 erősítő anódkörében elhelyezett sávszűrő szekunder oldaláról levett nagyfrekvenciás jelet egyenirányítóval egyenirányítjuk és RC időállandóval rendelkező 1 tagon keresztül, mint negatív előfeszültséget a szóban forgó 5 erősítőcső rácsára visszavezetjük. Az 5 cső anódkörében .levő sávszűrő szekunder oldaláról vesszük le azt a jelet is, amely a következő, azonos felépítésű 6 fokozatot vezérli. Az említett negatív előfeszültség az erősítő1 erősítésének csökkentése értelmében hat és az RC tag hatása folytán késleltetve érvényesül. Az RC tagot úgy kell méretezni, hogy az erősítés csökkenése csak az ionoszféráról visszaverődött meredek felfutású impulzusok átfutása után következzék be. Ennek eredményeképpen a visszavert impulzus, a folyamatos és viszonylag alacsony frekvenciával modulált jelből kiemelkedik és így pontosabban észlelhető. Igen erős folytonos jelek esetén a fokozat erősítése annyira csökken, hogy a fokozat kimenetén a jel alig lesz erősebb, mint a bemeneten. Az itt leírt gyorsszabályozó áramkör a vevőkészülék 1,4 MHz középfrekvenciás részének négy egymás utáni —5, 6, 7, 8— fokozatában ke-, rül alkalmazásra. Folytonos jelek esetén a vevő be- és kimenőfeszültségei között erősen logaritmikus jellegű öisszefüggés van.
