146945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fentiazinszármazékok előállítására

146.945 3 /\/\/\ \/\/\</_X N 7N

\= An =X_c„H2n

—N—Z I 1

R általános képletű • piridiniuimsó — ahol An valamely aniont jelent, a többi jel jelentése megegyezik a fentebb adott meghatározásokkal — katalitikus hidrogénezése. Katalizátorként előnyösen valamely nemesfémet, pl. platinát tartalmazó katalizátor, különösein Adams-féle platinaoxid használható. A reakció előnyösen alkoholos vagy vizesalkoholos közegben, szobahőmérsékleten és légköri nyomáson folytatható le. 4. Előállíthatók a találmány szerinti új vegyületek még valamely -X N A-N \ X. -C„H2n

—N—H R általános képletű fentiazin-szárimazéknak valamely reakcióképes savszárimazékkal való reagáltatása útján (a képletben a jelek jelentése megegyezik á fentebb adott meghatározásokkal). Reakcióképes savszármazék'ként előnyösen az alábbiak használhatók : Ha olyan vegyületet kívánunk előállítani, amelyben Z= acilgyök: karbonsavak anhidridjei, kloridjai vagy észterei; ha olyan vegyületet kívánunk előállítani, amelyben Z = alkoxikarbonílgyök: alkil-klórszénsavészterek; ha olyan vegyületet kívánunk előállítani, amelyben Z = karbamilgyök: karbamillhalogenidek vagy alkil-izocianátok; ha olyan vegyületet kívánunk előállítani, amelyben Z = szulfamilgyök: szulfamilhalogenidek; ha olyan vegyületet kívánunk előállítani, amelyben Z = alkánszulfonilgyök: alkánszulfonilhalogenidek. A találmány szerinti eljárással előállított új fentiazin-származékok savakkal képezett addíciós sókká vagy kvaternér ammóniumsókká is átalakíthatók. Az addíciós sókat az új származékok savakkal, megfelelő oldószerekben lefolytatott reakciója útján állíthatjuk elő. Szerves oldószerként, pl. alkoholok, éterek, ketonok vagy klórozott oldószerek, használhatók; ásványi oldószerként előnyösen víz alkalmazható. A képződött só kiválik az oldatból — esetleg annak bekancentrálása után — és szűréssel vagy dekantálással elválasztható. A kvaternér amamóniuni-szánmazékok előállítása az új származékoknak észterekkel —• esetleg szerves oldószerben — való reagáltatása útján történhet; a reakció közönséges hőmérsékleten is lefolytatható, enyhe hevítés esetén azonban nagyobb sebességgel folyik le. Az (I) általános képletű új fentiazin-származékok esetleg még tisztíthatók is, fizikai módszerek, mint pl. desztilláció, kristályosítás, kroimatografálás vagy kémiai módszerek, mint pl. sók képzése, ezek kristályosítása, majd alkalikus közegben történő elbontása útján. E műveletek során közömbös, hogy milyen anionnal dolgozunk, az egyetlen feltétel az, hogy a kapott só jól meghatározott és könnyen kristályosítható legyen. A találmány szerinti eljárással előállított új fentiazin-származékok érdekes farmakológiai tulajdonságokat mutatnak; így főként rendkívül erős depresszor-hatással vannak a központi idegrendszerre, kitűnően alkalmazhatók a narkózis fokozására, kiváló trank villizánsok, antiemetikumok és nagyhatású analgetikumok. Az új származékok gyógyászati alkalmazása történhet akár a szabad bázis, akár valamely gyógyszertani szempontból elfogadható, tehát a gyógyászatilag használt adagokban nem mérgező hatású só vagy kvaternér ammóniumvegyület alakjában. A legelőnyösebb azonban a szabad bázisok és a fentebb meghatározott addiciós sók alkalmazása, minthogy ezeknek a gyógyászati hatása a legerősebb és ezek esetében leggyengébbek a nem kívánatos mellékhatások. A gyógyászatilag használható addiciós sók példáiként megemlíthetjük áz ásványi savakkal képezett sókat (mint pl. hidrokloodok, szulfátok, nitrátok, foszfátok), különféle szerves, savakkal képezett sókat (mint pl. acetátok, propionátok, szukcinátok, benzoátok, fumarátok, maleátok, oxalátok, tartarátok, metánszulfonátok, etándiszulfonátok, klórteofillinátok, teofillinacetátok, szalicitátok, fenolftalinátok, metilén-bisz-béta-oxinaftoátok), valamint az e savak helyettesítés útján keletkező származékaival képezett sókat. A gyógyászatilag használható kvaternér ammónium-származákok példáiként megemlíthetjük az ásványi vagy szerves savakkal képezett származékokat, mint pl. a klór-, bróm- vagy jódinetilátokat, -etilátokat, -alkilátokat vagy -benzoátokat, a benzolszulfonátokat, valamint e vegyületek helyettesítés útján keletkező származékait. Ezeknek az új vegyületeknek a gyógyszerként való beadása történhet a tiszta vegyület alakjában, vagy valamely hígítószerrel kevert alakban, vagy pedig valamilyen burkolattal bevont készítmény alakjában. A vegyület kiszerelhető bármely szokásos gyógyszer alakba, különösen olyan alakokba, amelyek a szer orális, rektális vagy parenterális beadására alkalmasak. Az adag nagysága függ az elérni kívánt gyóigyhatástól, a beadás módjától, a kezelés időtartamától és a kezelt állat fajtájától is. Az adag általában 0,1 és 10 mg/kg között lehet. Az embergyógyászatban- a napi adag orális alkalmazás esetén 20 és 600 mg között, parenterális alkalmazás esetén pedig 10 és 500 mg között lehet. Az alábbi példák szemléltetik a találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait; a talál-