146936. lajstromszámú szabadalom • Áramkörelrendezés meghibásodott egység önműködő kikeresésére és jelzésére

2 146.936 Az új elrendezésnek a vázlatosan ábrázolt példa szerinti változatában, ahol az összes elrendező-' szerveik normális üzemi helyzetüket tüntetik fel, több elektroncsövet tartalmazó rendszert mutatunk be. A jelzőkörök az ellenőrzendő csövek katódjaitól ágazódnak le és az aszimmetriásan vezető szervek úgy vannak beállítva, hogy az ellenőrzendő elektroncsövek anódárarnának bizonyos előre meghatározott mérven alulra csökkenése révén váljanak áramátbocsátókká. Ehhez magyarázatul szolgáljon, hogy ha a kérdéses cső1

anódárama a minimumnál alább csökken, akkor segódkörének földelt katódellenállásában a feszültségesés csökken, tehát a tekintetbeeső egyenirányító két oldala között az eleve beállító ttnál nagyobb potenciálkülönbség keletkezik úgy, hogy ez az egyenirányító áramátbocsátóvá válik és gerjesztőáramot enged át a jelzésindító tekercsbe. Ez a tekercs viszont gerjesztetten ül nyugalmi, gerjesztetten pedig aktív állapotában időzteti a léptetvekapcsolót és ezzel együtt a vele menesztett sorbakapcsolót is. A. rajzban egyszerűsítésül csupán egyetlen ellenőrzött —1— elektroncsövet tüntettünk fel, melynek katódja a —2— egyenirányítón át az —A— relé jelzésindító —Ai— tekercséhez csatlakozik. A 3, 4— egyenirányítókon át ugyanígy, a rajzban fel nem tüntetett, további ellenőrzött csövek katódjav egymással párhuzamosan ugyancsak az —Ai—• tekercshez csatlakoznak. A —2— egyenirányítót úgy állítjuk be, hogy amíg az —1— cső normális üzemben van, addig az —5— katódpotenciál és a —8— pont potenciálja közötti feszültségkülönbség gyakorlatilag nem okoz áramot ez az egyenirányítón és az —Ai— tekercsen át. Ha az ellenőrzött cső anódárarnának erőssége csökken, akkor a -—6, 7— földelt feszültségosztó —8— pontjából áram halad át az —Ai tekercsen. Az —A— relé érzékenységét a vele ellenétesen ható —A//— tekercs húzóhatásával szabályozzuk, amely tekercs —9— pontban csatlakozik a —10, 11— földelt feszültségosztóhoz, A —2-T- egyenirányító előtti —16— ponttól vonalág visz a —20—:

végérintkezőhöz. Hasonlóképpen a többi ellenőrzendő elektroncső katódja és egyenirányítója közötti ponttól is egy-egy külön vonalág vezet a —D//— forgókapcsoló egy-egy végériintkezőjébez. A forgókapcsoló —19— forgókarja a —17, 18— földelt feszültségosztó —21— pontjához csatlakozik. Az elrendezésben a —D/— a léptetvekapcsoló és —D//— a forgókapcsöló. Ezek együttesen a telefonközpontokban használatos vonalvátesztók módjára működnek, beleértve azt is, hogy a léptetvekapcsoló áramköre, annak nyugalmi végállasában, önműködően megszakad. A —C— relé valamely tetszőleges riasztókészülékhez való, amely.a meghibásodás beálltától kezdve kapcsolódik be. Már most mihelyt az —1— cső anódárarnának erőssége bizonyos előre meghatározott értéknél alább száll, akkor a jelzésindító —A/-— relétekercs, a fentebb jelzett módon, gerjesztőáramot kap, zárja a hozzátartozó, eddig nyitott —a— kontaktust és így jelzés céljára a kövekező áramkör záródik: Negatív sarok, —C4— kontaktus, —a— kontaktus, —B— relének —b— kontaktusa, —D— relé, föld. ' Ekkor a —D— relé: elindítja a —12— tapintókart, úgyszintén az ezzel szinkron velejáró —19— forgókart is. A —12— kar a következő áramkört zárja: Negatív sarok, —D;— ív, —12— kar, —15— kapcsoló, —c2

—

kontaktus, —C— relének —CJJ— tekercse, —ej— kontaktus, föld. Ekkor a —C— relé valamennyi kontaktusát megrajzolt helyzetükből másik állásukba csapja át és így egyfelől a következő áramkör záródik: Negatív sarok, —14— kapcsoló, —C3— kontaktus, —C/— tekercs, föld. Másfelől pedig a —D— relé számára: Negatív sarok, —D/— ív, —15— kapcsoló, —C2—, —ci—, —a—, —b— kontaktusok, —D— relé, föld. A —12, 19— karok megteszik első lépésüket, a —d— kontaktus oldóállásába csapódik, a —B— relé gerjesztése félbeszakad, a —b— kontaktus oldódik és a —B— relé, valamint a —D— mozgatómágnes saját —d— kontaktusának együttműködése lépésről-lépésre folytatja a soribatapintást, a meghibásodott körhöz tartozó vonalág végérintkezőjéig. A —22, 23, 24— kondenzátorok a szokásos szikrátlanító és késleltető szervekül szolgálnak. Űgy szabjuk meg a —21— pontból a —19— forgókaron és —20— végérintkezőn át a —16— ponthoz jutó feszültséget, hogy ez minden tekintetben pótolja az itteni előbbeni feszültségkiesést, amitől a máskülönben áramátnembocsátó —2— egyenirányító időlegesen áramátbocsátóvá vált. Ez a feszültségpótlás, amitől a normális üzemfeszültség helyreáll, újból áramátnembocsátóivá teszi a —2— egyenirányítót, megszakítja tehát az —A;— tekercs eddigi gerjesztőáraimát. Ennek következtében az —a— kontaktus oldóállásába jut. Ettől viszont a —19— forgókar a —20— szegmensen megáll és így közvetlenül jelzi a megtalált hibás —1— csövet. Ha a —15— kapcsolót rajzolt állásából a másik végállásba forgatjuk át, akikor a —12— tapintókart a következői áramkör' viszi vissza kezdő végállásába, a •—13— ponthoz: Negatív sarok, —D/—• ív, '—12— tapintókar, —15— kapcsoló, —b— kontaktus, —D— relé, föld. A —12— tapintókar természetesen ekkor is magával meneszti a —19— forgókart. Hogy e karok az anódáram vagy a fűtőfesziülitség félbeszakadásakor ne foroghassanak tovább, mikor is minden csövet hibásnak jeleznének, a —12— kar — önmagában ismeretes módon — megszakítja saját áramkörét, mihelyt —13— kezdeti végállásaiba érkezik. Ha a csövek anódáraimának üzemerőssége különböző, akkor a katódellenásokat úgy szabjuk meg, hogy mindegyik egyenirányító azonos feszültségnél váljon áramiátnemboesátóvá. Szabadalmi igénypontok: 1. Aramkörelrendezés meghibásodott egység kikeresésére és jelzésére több oly ellenőrzendő egységet tartalmazó rendszerben, melyek mindegyikéhez a meghibásodásra feszültségeséssel reagáló (5) segédkör van kapcsolva, azzal jellemezve, hogy mindegyik (5) segédfcörtől egy-egy külön jelzőkör van leágaztatva, amelyek egymással pár-