146933. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű elektronikus feszültségstabilizátor

. Megjelent: 1960. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.933^ SZÁM 21. a. 21—35. OSZTÁLY — TA-401. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Nagyfeszültségű elektronikus feszültségstabilizátor Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Berceli Tibor oki. villamosmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. december 27. E találmány tárgya olyan elektronikus feszültségstabilizátor, soros szabályozócsővel, amely 500 V-nál nagyobb egyenfeszültség stabilizálására használható, de a soros szabályozócső vezérléséhez csak kisfeszültségű erősítőcsöveket és stabilizátorcsövet (stabilizá torcsöveket) tartalmaz, és az; elektroncsövek fűtőfeszültségén kívül más tápfeszültséget nem igényel. Az elektronikus feszültségstabilizátorok jól ismert 'kapcsolásaiban a stabilizálandó feszültség bemenete és a stabilizált feszültség kimenete közé egy soros szabályozócső van beiktatva; ennek belső ellenállását a kimeneti feszültségingadozások vezérlik úgy, hogy a kimeneti feszültség csökkenésekor a szabályozócső belső' ellenállása csökkenjen, ha viszont növekszik a kimeneti feszültség, ez a belső ellenállás is növekedjék. A kimenettel párhuzamosain egy feszültségosztó van, amelynek egyik, a továbbiakban alappontnak nevezett pontja és egy úgynevezett referenciapont közötti feszültséget, az úgynevezett referenciafeszültséget (rendszerint gáztöltésű stabilizátorcső útján) gyakorlatilag ál-, landó értéken kell tartani. Megjegyzendő, hogy a referenciapont nem a feszültségosztón van. A feszültségosztó egy megfelelő — a következőkben szabályozópontnak nevezett — pontja és az alappont közötti úgynevezett szabályozófeszültségnek és a referenciafeszültségnek a különbsége adja azt a jelet, amely követi a kimeneti feszültségingadozásokat és amelyet a következőkben követőfeszültségnek nevezünk. Ez a követőfeszültség egy erősítőcsövön, az úgynevezett vezérlőcsövön keresztül vezérli a soros szabályozócsövet. A szokásos változatban a vezérlőcső vezérlőrácsa össze van kötve a feszültségosztó szabályozópontjával, anódja pedig a szabályozócső vezérlőrácsához csatlakozik, és a referenciafeszültség úgy van megválasztva, hogy a vezérlőcső katódja mint referenciapont a feszültségosztó negatív pólusához képest állandó feszültségen legyen. Ebben az esetben a feszültségosztó negatív pólusa az alappont. Nagyfeszültség stabilizálására i ez a kapcsolás csak akkor használható, ha a vezérlőcső nagyfeszültségű vagy a referenciafeszültség megfelelően nagy. A referenciafeszültség megnöveléséhez azonban több stabilizátorcsövet kell sorbakapcsolni, ami egyrészt költséges, másrészt rontja a stabilizálást. Az ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésére kidolgozott, ismert nagyfeszültségű elektronikus feszültségstabílizátorokban a vezérlőcső vezérlőrácsa van mint referenciapont állandó feszültségen, mégpedig a feszültségosztó pozitív pólusához mint alapponthoz képest, katódja viszont a feszültségosztó szabályozópontjához csatlakozik. Ilyen módon a vezérlőcső és a referenciafeszültséget előállító stabilizátorcső is kisfeszültségű lehet, hátrány azonban, hogy a vezérlőcső változó • árama átfolyik a feszültségosztón, aminek következtében a követőfeszültség kevésbé hatásosan követi a kimeneti feszültség ingadozásait. Ezért ebben az elrendezésben a szabályozócső helyén nagyerősítésű pentódára van szükség és ennek segédrácsára külön áramforrásból megfelelő tápfeszültséget kell vezetni. A találmány szerinti nagyfeszültségű elektronikus feszültségstabilizátor szintén soros szabályozócsővel és a kimenetre kapcsolt párhuzamos feszültségosztóról szabályozott vezérlőcsővel működik, de külön áramforrást nem igényel, a soros szabályozócső vezérléséhez; csak kisfeszültségű erősítőcsöveket tartalmaz, referenciafeszültsége egyetlen stafoilizátorcsővel előállítható, és legalább olyan mértékű stabilizálást eredményez;, mint az eddig ismert stabilizátorok. Feszültségosztöjának szabályozópontja a vezérlőcső vezérlőrácsához csatlakozik, a referenciapont a vezérlőcső katódja, az alappont pedig a fesizültségosztón a szabályozópönt és a pozitív pólus között van, úgyhogy a vezérlőcső katódja és az alappont között a feszültség állandó. A vezérlőcsővel felerősített követőfeszültség fázisfordítás után kerül a soros szabályozócső vezérlőrácsára. A vezérlőcső áramának változásai nem befolyásolják a feszültségosztást és nem csökkentik a szabályozó-