146919. lajstromszámú szabadalom • Láncfeszültség-szabályozó készülék

Megjelent: 1960. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.919 SZÁM 86. c. 8—3Í! OSZTÁLY — PU—94. ALAPSZÁM Láncfeszültség-szabályozó készülék Puskás Lajos oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 195.8. november 25. Azoknak az ismert láncfeszültség-szabályozó készülékeknek (láncadagolóknak), amelyek rugalmasan feszített irányítóhengerrel vannak ellátva, az a hiányosságuk van, hogy nagy tömöttségű szövetek, vagy merev vetülékfonalat (pl. rostfonalat) tartalmazó szövetek előállítására nem használhatók minden további nélkül. Ilyen áruknál ugyanis a vetüléknek a szövet széléhez való beveréséhez igen nagy erő szükséges, melyet a láncfonalaknak kell felvenni, tehát a láncfeszültség ekkor hirtelen megnövekszik. Ekkor azonban a láncfonalak megrántják az irányítóhengert, mely ezáltal erősen kilendül. Ámde így nem állhat elő a kellő mértékű láncfeszültség, a szövet előremozog a bordánál s a kellő vetüléksűrűség nem biztosítható. E hibák kiküszöbölésére történtek már kísérletek oly módon, hogy az irányítóhengert a bordabeütés tartama alatt rögzítsék, azonban az e célra eddig javasolt szerkezetek nem váltak be a következő hiányosságoknál fogva: Nagyobb erők lefogására nem képesek, nagy a kopási lehetőség, nagy aktív erő szükséges működtetésükhöz, szerkezetük komplikált. A találmány szerinti megoldás mindezen hiányosságokat megszünteti s a rugalmas irányítóval működő láncfeszültség-szahályozókat, bármily rendszerűek legyenek is azok, egyébként (pl. a lánchenger elforgását akár nyitófék biztosítja, akár kilincsművel kapcsolatos csavarhajtás), alkalmassá teszi a gyakorlatban előforduló legtömöttebb szövetek előállítására is. A találmány a következő fontosabb új műszaki elemeket tartalmazza: a.) Az irányítóhenger érzékelő karjához csuklózott rúd két hüvelyen halad keresztül, melyek egymás fölött—helyezkednek el, s e hüvelyeknek a csuklósrúdhoz való nyomása biztosítja azt a súrlódó erőt, mely a csuklósrúd megfogásához B ezáltal az irányítóhenger rögzítéséhez szükséges, a nyomás feloldása viszont lehetővé teszi a csuklósrúd axiális irányú szabad mozgását. b) A hüvelyek a tengelyükön áthaladó osztósíkkal két-két részre vannak osztva. A rögzítés a hüvelyrész-párok összesző rí tásával történik, melyek így hozzányomódnak a csuklósrúdhoz. A két. osztott hüvelynél tehát négy súrlódó felület van, a így a szükséges összes súrlódó erő megoszlik és a kopási lehetőség csökken. c) A hüvelyrész-párok összeszorítására ék alakú kivágással kiképzett nyomótestek szolgálnak, melyeknek ék alakú felületei beleillenek a hüvelyrészek külső felületén kiképzett, egymáshoz ék alakban hajló hornyokba. Így az ék^hatás folytán kis aktív erővel nagy súrlódó erőt lehet létrehozni a csuklósrúd és a hüvelyek között. d) A rögzítéshez kifejtendő aktív nyomóerő nagysága és időtartama beszabályozható a szükségletnek megfelelően. A találmány példaképpeni kiviteli alakját az 1. ábra mutatja vázlatosan égy nyitófékes rendszerű adagolóra alkalmazva. Az 1. ábrán 1 rugalmasan feszített irányítóhenger, 2 ennek tengelye, melyre a 3 kar van ékelve. Erre hat a 4 feszítősúly, mely. az 5 súlykar és a 6 kiegyenlítő rugó útján hátrafelé feszíti az irányítót. Az irányító tengelyére van még ékelve a 7 érzékelőkar s ehhez van kötve a 9 csuklósrúd. A. 7 kar egyúttal felhasználható a nyitóféknek, illetve az adagolásnak szabályozására szolgáló 8 szabályozó ék felfüggesztésére is. Az irányítóhenger rögzítése oly módon történik, hogy a bordabeütés pillanatában • a 9 rudat körülvevő 10 hüvelyt a 13 kar a 14 nyomótest közbeiktatásával (vagy enélkül) P aktív erővel hozzányomja a 9 rúdhoz, mely ily módon hozzányomódik a 11 hüvelyhez is, ez pedig ugyancsak nyomótest közbeiktatásával (vagy közvetlenül) a' 12 állványlaphoz támaszkodik, éspedig úgy oldalirányban, mint függőleges irányban. A 13 emelő alternatív mozgását a 15 excentértől nyeri, mely a szövőgép főtengelyére van ékelve. A 13 kar nem támaszkodik közvetlenül az excenterre, hanem a 16 kar közvetítésével, melyet a 17 nyomórugó szorít a 13 karhoz. A 16 karnak az excentertől távolabb eső végén menetes furat van, melyen 18 állítócsavar halad keresztül, melynek vége a 13 karra támaszkodik. A 17 rugó egyrészt azért van közbeiktatva, hogy a rögzítéshez kifejtendő P aktív erőt szabályozni lehessen, másrészt, hogy merev ütközés ne történjék a 14 nyomótest és a 13 kar között és így a törés veszélye kiküszöböl-