146918. lajstromszámú szabadalom • Szénsavelnyelető készülék

Megjelent: 19R0. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.918. SZÁM 30. k. 14-16. OSZTÁLY — PA-582. ALAPSZÁM Szénsavelnyelető készülék Dr. Pfahler Pál sebész-szakorvos, Budapest A bejelentés napja: 1958. május 17. A találmány tárgya esetleg altatógéppel is össze­köthető olyan berendezés, mely lehetővé teszi, hogy a beteg által kilégzett gázban levő szén­savat elnyelő anyag cseréje alatt is lehessen az altatást zárt rendszerben, túlnyomás alatt is foly­tatni. A találmány lényege abban áll, hogy a kilég­zett gázelegyben levő szénsavat elnyelő anyagot tartalmazó tartály, melynek légmentesen zárható fedele van az elnyelő anyagot tartalmazó tubus behelyezésére, egy-egy átváltó elzárószerv közbe­iktatásával oldhatóan csatlakozik • egyrészt a ké­szülék előterével (melybe az altatógáz belép a gáz­keverőből és mely a beteghez vezető tömlővel köz­lekedik), másrészt a gázokat befogadó ballonnal, továbbá, hogy az említett elzáró szervekkel a tar­tállyal párhuzamosan kapcsolt rövidrezáró cső is közlekedik. Az átváltó elzárószervek megfelelő állításával a kilégzett és a gázkeverőből jövő gázok az előtérből vagy a tartályban levő szénsavelnyelő anyagon, vagy a rövidrezáró csövön át jutnak a bal­lonba és vissza. így válik lehetővé, hogy a rövidre­záró csőre átkapcsolva, zárt rendszer megtartása mellett az elnyelő anyagot cserélni tudjuk a tar­tályba, ami. azért szükséges, mert az használat közben felmelegszik. (Ebben az esetben a kilégzett szénsavat a beteg visszalégzi, ami a légzőközpont izgatása céljából "is alkalmazható.) A készülék elő­tere még elzárható és biztosító (túlnyomás) ki­lépző szeleppel is ellátható, ami a nyílt és félig nyílt rendszerben való narcosist is' lehetővé teszi. A kilégző szelep úgy is beállítható, hogyha a túlnyomás; a beállítottnál az előtérben magasabbra emelkedik, a szelep addig engedi ki a gázokat, míg az előtérben levő túlnyomás a szelepen be­állítottra áll vissza. A találmányt a csatolt rajzon feltüntetett példa­képpeni kiviteli alak kapcsán írjuk le közelebbről. A rajzon az 1. ábra a készülék távlati képét tünteti fel. A 2. ábra a készülék vázlatos hosszmetszete az átváltó elzárószervek azon állásánál, melynél a gázok a tartályon haladnak át. A 3. ábra pedig a készülék vázlatos hosszmet­szetét az átváltó elzárószerv azon állásánál ábrá­zolja, melynél a kilégzett gáz a rövidrezáró csövön halad át. A 2. és 3. ábrán, a rajz egyszerűsítése végett, az előtér csonkjait a 1. ábrán láthatótól kissé eltérően ábrázoltam. A tartályba, az elnyelő anya­got tartalmazó és két végén szitával zárt tubust, nem rajzoltam be, mert 'az elnyelő anyagot a tartályba is tölthetjük és a rajz így egyszerűbb. A rajz szerinti kivitelnél a gázkeverőből jövő gáz az —1— csonkon lép be a —2— előtérbe, melyből a —3— csonkon át távozik a beteg felé. Az előtér az átváltó elzárószervhez csatlakozik, amelynek több önmagában ismert megoldása van, a rajzolt esetben ez. a —4— körtolattyú, amely­nek háza az; előkamra folytatása. A —4— kör­tolattyú hengeres palástfelületével és a —3— ki­lépőcsonktól elfordított homlokfalával légmentesen záró módon mozog házának belső palástfelületén és —5— hátfal belső felületén. —5— hátfalon két furat van, az egyik a —6— sapkával lezárt —7— tartály felé, a másik a —8— rövidrezáró cső felé közlekedik. A —6— sapkával légmentesen lezár­ható —7— tartályba kerül a szénsavelnyelő anyag. A —4— körtolattyú elforgatásával annak furata, az —5— hátfalnak hol egyik, hol másik furatával hozható fedésbe. A —4— körtolattyú elforgatása a hozzáerősített —9— pecek segélyével történik, amely a tolattyúház falának kerületi hasítékával mozgatható. A tolattyúház palástját a —10— gyűrű veszi körül forgathatóan, a —9— peceket ezzel a gyűrűvel mozgathatjuk. A —8— rövidrezárócső fixen csatlakozik az —5— hátfalhoz. A —7— tar­tály —6— fedelének belépőcsonkján levő -—13— karima az —5— hátfalhoz lazán illeszkedik, el­mozdulását az —5— hátfalhoz erősített —11— pe­rem gátolja meg, mely a csonkot félkör alakban veszi körül. A félkör alak lehetővé teszi, hogy a —7^ tartály —13— karimáját a vályúból felfelé kivehessük.. A —13— karimának —11— vályúban való rögzítését a —10— gyűrű —12— karma végzi, mely a gyűrű elforgatásakor a —11— perem nyi­tott része fölé kerül és így a tartály kiemelését megakadályozza. A —12— körömnek a —13— karimával érintkező felülete lejtős, miáltal a —13— karimát az —5— hátfalhoz szorítja és így a légmentes zárást lehetővé teszi. A —12— köröm

Next

/
Oldalképek
Tartalom