146908. lajstromszámú szabadalom • Laza-kötélfék
Megjelent: 19^0. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.908. SZÁM 47. c. 6—18. OSZTÁLY — MA—849. ALAPSZÁM Laza-kötélfék VEB Mähdrescherwerk Weimar, Weimar (NDK) Feltalálók: Eckardt Ernst, Gaberndorf (NDK), Kunzelmann Martin, Weimar (NDK) A bejelentés napja: 1959. március 12. A találmány tárgya olyan lazakötélfékre vonatkozik, mely kikapcsolható kötéldobbal van ellátva és amely teljesen automatizált emelőberendezésekhez használható fel. Különböző lazakötélfék megoldások ismeretesek, melyek meghatározott nyomóerő kifejtése mellett a fék megnyomásával a kötéldob további elfordulását kikapcsolt állapotban akadályozzák meg. Ismeretesek továbbá olyan szerkezetek, melyeknél a lazakötél elhagyása céljából a teherkötél két vége egy-egy különálló csörlő-dobra van rácsavarva, melyek közül az egyik az; emelő1 munkára, míg a másik lényegében a lazakötél, felhúzására szolgál. E szerkezeti megoldásnál az egyik kötélre egy villamosérintkezővel ellátott telitárcsa van elhelyezve.' A telitárcsa a villamosérintkező ki- és bekapcsolásával, mely művelet a kötélfeszültség megszűnésénél, illetőleg újbóli fellépténél következik be, egy áramkört. vezényel. A vezénylést egy, a lazakötél felvételét szolgáló dob és az állandóan forgó motor közt elhelyezett kapcsoló működtetésére használja fel, hogy mialatt a kapcsoló kiold, a dob a fékkel szilárdan biztosítva legyen. Az ismert lazakötélféknek túlnyomórészt az a hibája, hogy a kötéldob lendítő nyomatéka a lehetséges szorítóerővel együttesen határozza meg a fékutat, miáltal elővigyázatlanság következtében majdnem mindig lazakötél áll elő. Ezenkívül az egyes ismert kiviteleknél igen érzékeny mérőműszereket is alkalmaznak a kötélfeszültség megállapítása céljából. Ezek legtöbb esetben nem alkalmasak az előírt követelmények kielégítésére, azonkívül igen bonyolult kiképzéeűek. A találmány alkalmazásával az említett hiányosságok és hibák kiküszöbölhetők. A találmány szerinti szerkezet műszakilag egyszerűbb és tökéletesen megfelel az előírt kívánalmaknak. A találmány célját oly módon érjük el, hogy a kötélen nyugvó görgő lazakötél-képződésnél egy csuklasztható támaszt kihajlít, miáltal egy fék, vagy kapcsoló bekapcsolását idézi elő. Ezen elemek újszerű elrendezése és alkalmazása révén a kötélen fellépő kis vezérlőerőkkel nagy fékező erők hozhatók létre. A rajz a találmány szerinti szerkezet példaképpeni kivitelét ábrázolja. Az 1. ábra kioldószerkezetet feszített kötéllel mutat be, a 2. ábra a kötéldob-hajtás felülnézetét szemlélteti. Az 1. ábra a kötéldob mechanizmusát ábrázolja, valamint a fék, vagy kapcsoló súlyt mutatja be, mimellett például az —1— kötélen saját súlyánál fogva a —2— görgő a —3— emeltyűkarral helyezkedik el, illetőleg nyugszik. A —4— összekötő darab segítségével az, •—5— ütközőkar mozgatható. A —6— súlyemelő karra előnyösen —7— súly és —8— támrúd van felerősítve. A —8— és —9— támrudazat például a —10— ütköző segítségével merev nyomó összeköttetést képez és kézzel, vagy a —12— lábemeltyű segítségével a —7—- súlyt felemeli. A kötél átmeneténél az —5— emeltyű a —8— és •—9—• támrudak forgáspontjának ütődik neki és a —6— emelő részére szabad mozgást enged, mimellett a —7— súly a féket, vagy a kapcsolót meghúzza. A mechanizmus visszatérése a kiinduló helyzetbe előnyösen a —11— rugó segítségével történhet. A 2. ábra a —13— kötéldobot ábrázolja, amely előnyösen a —18— tengelyen elforgathatóan helyezkedik el és egy megfelelően elrendezett mechanizmus révén a —6— emeltyűt és —7— súlyt például tengelyirányban eltolja. Ezáltal a —14—• kapcsoló vagy az egyik, vagy mindkét —12— emelőt kinyomja, mimellett az 1. ábrával kapcsolatban ismertetett működés bevezetést nyer.