146892. lajstromszámú szabadalom • Villamos mérőberendezés

Megjelent: .1960. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.892. SZÄM 2J. e. 1—13. OSZTÁLY - KA-792. ALAPSZÁM Villamos mérőberendezés Katona Zoltán oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. december 15. Termoelektromos hőmérő, műszereknél az alkal­mazás igényei szerint, több, egymástól alakra és méretre eltérő termoelemet szükséges alkalmazni. Maguk a termoelemek is, valamint a termoele­meket a galvanométerrel összkötő kompenzációs vezeték, a sajátos szempontok miatt, készülhet különböző átmérőjű és hosszúságú huzalból. Így azonban a galvanométerrel soribakötött ellenállás más és más lesz. Ennek az az eredménye, hogy pontos mérésnél minden ellenálláshoz külön hőmérsékleti skálát kell rajzolni, vagy pedig egyetlen skála esetén korrekciós adatokat kell megadni (pl. táblázatban) minden termoelemhez külön-külön. A találmány szerint a fenti hátrányt úgy küszö­böljük ki, hogy a felhasznált, eltérő ellenállású termoelemek közül a legnagyobb ellenállásúval hitelesített hőmérőiműszerhez a kisebb ellenállású termoelemeket kiegészítő ellenálláson keresztül csatlakoztatjuk. A kiegészítő ellenállások, célsze­rűen a műszeriházban nyernek elhelyezést. A kom­penzációs vezetékkel ellátott termoelemek végére pedig olyan sokpólusú csatlakozódugasz van elhe­lyezve, amely sok pólus közül mindig az a kettő van bekötve, amelyen keresztül a termoelem a neki megfelelő kiegészítő ellenálláson • át csatla­kozik a galvanométerhez. Az 1. ábra a találmány példaképpeni kiviteli alakját mutatja, ahol G a galvanométer, amely­nek a skálája hőfokokban van kalibrálva, Rs a galvanométer söntölő ellenállása, Re i és R e 2 a galvanométer előtétellenállásai, R/ti és Rk2 az előző bekezdésben említett kiegészítő ellenállás. A H jelű szaggatott vonal a galvanométert és az áramköri elemeket magába foglaló műszerházat jelképezi. A különböző ellenállású termoelemek az A, B, C és a D pontok' közül mindig kettő^ höz csatlakoznak. A csatlakozás pl. olyan dugasz­szol történbet, amelynek a példaképpeni négy pó^ lusa közül a termoelem valamelyik kettőhöz csat­lakozik. Az 1. ábrán az A és D ponthoz lehet a leg­nagyobb ellenállású termoelemmel csatlakozni. Ha Rki < Rfc2> akkor csökkenő ellenállás-sorrendben a B és D, illetve az A és C kapocspár követ­kezik, majd a B és C pont közé a legkisebb ellen­állású termoelem kell, hogy kerüljön. A példaképpeni esetben tehát két kiegészítő ellenállás segítségével négy, eltérő ellenállású termoelem ellenállása egalizálható. Általában azon­ban minden egyes termoelemhez külön kiegészítő ellenállásra van szükség. A 2. ábra ezt az általá­nos esetet mutatja, amikor a négy termoelem rendre a következő pontokhoz kapcsolódik: A—B, A—C, A—D, A—E. A kiegészítő ellenállások ugyanilyen rendben: Rk i, Rfc 2 , R/ f 3, Rfc4- (AZ ábra többi jelölése azonos az 1. ábráéval.) A műszerháziba általában csak egyetlen csatla­kozódugaszt építenek be, és a különféle termő­elemeket cserélgetve lehet bedugaszolni. Sokszor van azonban arra szükség, hogy azonos típusú (alakú, méretű, ellenállású) termoelemmel több azonos helyen (pl. több kísérleti nyúl végfoelében) végezzenek mérést. Hogy ilyenkor ne egyetlen termoelemet kelljen mérés közben folyton áthe­lyezgetni egyik helyről a 'másikra, minden mé­rési helyre külön termoelemet helyeznek el, eze­ket egy segédszervre (továbbiakban: multipliká­torra) csatlakoztatják, amely mindig csak egyetlen termoelemet kapcsol a galvanométerre. Miután a multiplikátor az átkapcsoló szerveken kívül kom­penzációs csatlakozóvezetéket is tartalmaz, tekin­télyes lehet az átmenő ellenállása. Mivel pedig egy műszernek egyaránt pontosan kell mérnie, akár közvetlenül kapcsolódik hozzá a termoelem, akár a multiplikátoron keresztül, ezért a multiplikátor többletellenállását is figyelembe kell venni kiegé­szítő ellenállás beépítésével, és a multiplikátornak a műszerház dugaszában csatlakozópontot kell ki­képezni. A további rajzok a berendezés dugaszának pél­daképpeni kiviteli alakjait mutatják. A 3. ábra szerinti példaképpeni kiviteli alakban a csatlakozó dugaszpár párhuzamos tengelyű, fel­hasított három hüvelyt, és az ezekbe szorosan be­csúszó három csapot tartalmaz. A hüvelyeket tar­talmazó dugaszaljzat a műszerházba van beépítve, és a három hüvely a 2. ábra szerinti A, B, és C pontnak felel meg. A hüvelyekibe becsúszó csa­pokat tartalmazó dugaszfej szintén három csapot

Next

/
Oldalképek
Tartalom