146878. lajstromszámú szabadalom • Készülék áramló folyadék áramlási sebességének és elektromos ellenállásának egyidejű mérésére

2 146.878 A találmány szerinti mérőkészülék tömbvázlatát az 1. ábra szemlélteti; Egy váltófeszültség forrás (1) szolgáltatja a mérőszonda (2) számára a tápfeszültséget, olyan kapcsolásban, melynél a feszültségforrás egyik pólusa a szondának az áramlás hatására elmozduló M mozgóelektródájára, másik pólusa egy-egy áram­korlátozó ellenálláson (R3, R4) -keresztül a szonda nyugvóelektródáira (Aj, A2) van kötve. Az áramlás hatására a két nyugvóelektróda között elhelyezett mozgóeléktróda központi hely­zetélből elmozdul. A mozgó- ós a két nyugvó­elektróda között fellépő két feszültségértéket ki­vonó áramkörbe (3) vezetve, azok különbségi fe­szültsége, mint az áramlási sebességtől függő fe­szültségérték «egisztrálbató. Ugyanis a jelentkező különbségi feszültség a mozgóeleiktróda nyugalmi, középponti helyzettől való elmozdulásának, s ezen keresztül a folyadékáramlásnak a függvénye (/)p.)." Ha nincs folyadékáramlás, a mozgóelektróda kö­zépponti helyzetben van, a két érintett feszültség egymással egyenlő értékű s ennek megfelelően különbségük zérus. Áramlás esetén a mozgóelekt­róda középponti helyzetéből elmozdul s az emlí­tett különbségi feszültség zérustól különbözik. A különbségi feszültség nagysága a mozdóelektróda elmozdulásának mértékétől, ezen keresztül a folya­dékáramlásnak intenzitásától függ. A két feszült­ségből összegező áramkörben (4) képezett összeg­feszültség — mint a mindenkori szondaellenállás­sal arányos mennyiség —= az áramló közeg fajlagos ellenállását (p) adja, tekintve, hogy az ellenállás­mérés definíciója szerint U ahol a K szonda állandó és az I mérőáram/a fen­tiekben ismertetett mérésnél gyakorlatilag állandó. A találmány szerinti mérőkészülék elvi kapcso­lása a 2. ábra szerinti. (E) váltófeszültségforrásból vett feszültség P po­tenciométerrel szabályozható. A beállított kimenő­áramot árammérőműszer (I) méri. A tápkör a II. kábeléren és a mérőszondán keresztül földvissza­vezetéssel zárul. A .tápáram R3, R4 ellenállásokon át van a mérőszonda Ai, A2 nyugvóelektrddáira vezetve. R3, R4 egymással egyenlő nagyságú ellen­állások, melyek úgy vannak megválasztva, hogy értékük a fellépő szandaéllenállásnál nagyságrend­del nagyobb legyen. Az áramkorlátozó ellenállások hatása folytán az Ai és A2 elektródákból a táp­kör földelt pontjához csatlakozó, az áramló folya­dék által a két nyugvóelektróda között elmozga­tott M mozgóelekttróda felé folyó áramok inten­zitása gyakorlatilag konstans és egymással egyenlő nagyságú. Ai, A2 elektródákon fellépő feszültsé­gek III., IV. kábeléren át kivonó (3) és összegező (4) áramkörhöz vannak vezetve. A kivonó áramkör Ti, T2 transzfotnmátorainak primértdkereseire az M és az Ai, valamint az M és az A2 elektródák között fellépő feszültségek vannak vezetve. A transzformátorok szekunder­tekercsei egymás ellen vannak kötve. Az így a szekunderén fellépő különbségi feszültség T3 transzformátor számára szolgáltat primer feszült­séget. A T3 transzformátor szimmetrikusan ki^ képzett szekundertékeres szimmetriapontjához a tápfeszültséggel azonos hullám alakú és fázis­helyzetű referenciafeszültség van vezetve. A szekundertékeres két vége Di és D2 diódákkal sorbakapcsolt R5, Re ellenállásokon át földre van kötve. Az R5 és Re ellenállások két szélső kapcsa között fellépő, Gi, C2 kondenzátorokkal szűrt egyenfeszültség nagysága a különbségi váltójel amplitúdójának, s ezen keresztül a mozgóelektró­dának az Aj, A2 elektródák között elfoglalt hely­zetnek függvénye. A fellépő egyenfeszültség elő­jele pedig a mozgóelektródának a középvonalához képest elfoglalt helyzetétől függ. így — pl. a mozgóelektróda olyan elmozdulásának, mely az A2 elektróda közvetlen környezetéből a középvonalon áthaladva az A] elektróda felé történik, egy pozi­tív feszültségmaximumból 0 feszültségen áthaladva egyre negatívabb kimenő egyenfeszültségérték felel meg. Az így fellépő kimenő egyenfeszültség regisztrálása a szokásos -módon történik. Az összegképző áraimkörben (4) két transzfor­mátor (T4), (T5) úgy van kapcsolva, hogy primér­tekercseikre az Aj, M valamint A2 , M között fel­lépő feszültségek vannak vezetve és sorba kötött szekundertekercseik a feszültségéket összegezik. Az összegfeszültséget, mely a lyukfolyadék fajla­gos ellenállásával, arányos, feszültségmérő műszer méri, ül. ismert módon regisztrálja. A kivonó­áramkör számára a referenciafeszültséget az össze­gező áramkör kimenetén levő R7, Rs feszültség­osztó szolgáltatja. Ezáltal biztosítható, hogy a re­ferenciafeszültseg mindenkor a hibajel szintje fö­lött legyen. A találmány szerinti mérőkészülék tápköre, összegező- és kivonóáramköre — természetszerűen — más áramköri megoldásban is megvalósítható. A találmány szerint áramlási sebesség és fajla­gos ellenállás egyidejű mérésére szolgáló készü­lék műszaki jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze: A készülék lehetővé teszi a lyukfolyadék áram­lási sebességének és fajlagos ellenállásának egy­idejű, nagy pontossággal történő mérését. Az áramlási sebesség méréséhez szükséges nagy érzékenységet a 'mérés differenciális jellege biz­tosítja. A mérőszonda az áramló folyadék viszkozitására, s a folyadékban áramló mechanikai szennyeződé­sekre érzéketlen. A különbségi feszültség fázisérzékeny detektá­lás során, a kör időállandójának alkalmas meg­választása által a mozgóelektróda önrezgési frek­venciájából adódó zavaró jelek, valamint az ipari kóboráramok által, okozott zajok a mérésből ki- ' küszöbölhetők. .s-.IA készülékkel folyamatos regisztrálás, ill. sza­kaszos, behatároló jellegű mérés egyaránt végez­hető. A készülék — felépítését tekintve — egyszerű, és üzembiztos. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás fúrt lyukban vagy csővezetékben áramló folyadék áramlási sebességének és elekt­romos ellenállásának mérésére, azzal jellemezve, hogy az áramlási sebesség mérésé két álló elekt­róda és a köztük elhelyezett, áramló folyadék ha­tására elmozduló mozgóelektróda között fellépő

Next

/
Oldalképek
Tartalom