146866. lajstromszámú szabadalom • Gyújtó

2 146.866 lődött meleg erről a felmelegítendő bimetáll fő elektródára főképpen sugárzás, de közvetlen hővezetés által is átadódik és ennek következtében a bimetallelektróda igen gyorsan felmelegszik e melegmennyiség által és a kisülés által keletkezett melegmennyiség következtében. Ennek folytán a fő elektróda elmozdul és megérinti az ellenelektródát, ami által zárul a fűtőáramkör és a fénycső elektródák előfütése megkezdődik. Ez az állapot addig tart, amíg a fő elektróda, lehűlve, elválik az ellenelektródától. A. fő elektróda ezen lehűlését hátráltatja az a hőmennyiség, amit a segédelektróda a fő elektródának még zárlat után is átad. A fő elektródák egymástól való elválásánál fellépő feszültséglökés azonnal meggyújtja az előzőleg már megfelelően' előfütött fénycsőelektródákat. Amint ezt már a törzsszabadalom leírása közölte, elérhető a segédelektródák megfelelő méretezésével az, hogy a fő elektródák elég hosszasan érintkezzenek ahhoz, hogy ezen idő alatt a fénycső elektródái elegendő előf ütést kapjanak és ennek következtében villogásmentes biztos gyújtás legyen elérhető. Ha most már a gyújtó gyújtási idejét akarjuk lerövidíteni, nerci célszerű fenti okokból a fő elektródák érintkezési idejét megrövidíteni, minthogy ebben az esetben a fénycső elektródái nem kapnának elegendő előfűtési. Tehát azt az időt kell lerövidíteni, amely a gyújtó bekapcsolási pillanatától a fő elektródák érintkezéséig eltelik. Itt azonban figyelembe kell venni azt, hogy ez alatt a lerövidített idő alatt a segédelektródában olyan melegmennyiséget kell tárolni, amellyel gondoskodni lehet érintkezés után a gyújtó fő elektródái elegendően hosszú érintkezésben maradási idejéről. Azt találtuk, hogy a kitűzött cél úgy érhető el, ha nemcsak a segédelektróda méreteit csökkentjük annak esetleges elrendezési megváltoztatásai'val együtt, hanem a megfelelő fő elektródáét is, úgy, hogy ezen elektródák egymással megfelelő összhangban legyenek. E célból tehát legelőször is arra kell törekednünk, hogy a segédelektróda a benne kifejlődött és felraktározódott melegmennyiséget a megfelelő fő elektródának lehetőleg gyorsan és kis veszteséggel adja át, másodszor pedig, hogy a segédelektróda és a megfelelő fő elektróda hőkapacitása megfelelően viszonyuljanak egymáshoz. Mindezen felül célszerű nagy fajlagos elmozdulású fő elektróda használata,- ami tehát csak kis felmelegítést igényel ahhoz, hogy a másik fő elektródával érintkezhessek. Ha emellett a fő elektróda .még kis hőkapacitású is, akkor igen gyorsan felizzítható arra a hőmérsékletre, amelynél a másik fő elektródával érintkezni képes. Kísérleteink azt mutatták, hogy gyújtónál a hőátadás a segédelektródáról a fő elektródára a törzsszabadalomnak megfelelően a fő elektródák érintkezését megelőzően főképpen sugárzás által történik, különösen, ha mint azt a törzsszabadalom ábrája is mutatja, a segédelektróda a megfelelő fő elektródával párhuzamos elhelyezésű. Találmányunk szerint annak érdekében tehát, hogy lehetőleg (gyors és veszteségmentes hőátadást érjünk el, úgy rendezendő el a segédelektróda, hogy az az elektródák hideg állapotában minél kisebb, legfeljebb 2,5 mm távolságban legyen az általa felmelegítendő fő elektródától. Ezenfelül az elektródákat úgy kell méretezni, • hogy a fő elektróda tömege semmi esetre se haladja meg a segédelektróda tömegének 50-szeresét, tehát pl. hoigy ezen elektródák tömege közötti viszony 1 és 50, célszerűen 2,5 és 25 között legyen a célból, hogy hőkapacitás viszonyuk — tekintve különböző fajlagos hőjüket — 3 és 150 közötti értékű, célszerűen legfeljebb 75 legyen. A kitűzött cél elérése végett továbbmenően olyan biimetallszalagot célszerű fő elektródaként alkalmazni, amelynek fajlagos elmozdulása 100 mm-es hosszúságú és 1 mm-es vastagságú anyagra vonatkoztatva Celsius fokonként, legalább 0,140 mm. A bimetáll elektróda célszerűen vékony, előnyösen max. 0,2 mm vastagságú és keskeny, max. 4 mm szélességű, azért, hogy tömege lehetőséghez képest csekély legyen, és ezáltal kedvező méretviszony álljon elő. Előnyös ugyanis, ha a segédelektróda méretei kicsinyek, mert akkor ezt, az adott aránylag csekély energiamennyiséggel igen gyorsan lehet a szükséges magas hőmérsékletre felizzítani. Ebből a célból a segédelektróda előnyösen olyan max. 0,2 mm huzalvastagságú egyszerű wolfram-spirálból áll, melynek belső magátmérője előnyösen 0,18—1,8 mm között van. Célszerűnek bizonyult tehát olyan wolfram-spirál használata, melynek huzalátmérője 0,08—0,2 mm között van, maganérete pedig 0,18— 1,8 mm között és a spirál menetemelkedési tényezője s = l,l—1,5, amely utóbbinál a menetemelkedési tényező s = e/d, ahol s a menetemelkedési tényező, e a menetemelkedés, és d a fonalátmérő. Olyan wolframhuzalból képzett spirált kell alkalmazni, melynek összhossza 10 és 50 mm között van, a mindenkori huzalátmérőnek és menetemelkedési tényezőnek megfelelően. Olyan gyújtóknál, melyeknél a segédelektróda az U-formájú fő. elektróda szárai között, ezekkel párhuzamos elrendezésű, a fő elektróda egészen keskeny, tehát max. 4, előnyösen 2—3 mm széles és max. 0.2 mm vastagságú bimetallcsík lehet és ez a kiviteli forma a sugárzás általi jó hőátadás szempontjából is különösen előnyös. Érintkezés után kialszik az ív a fő és segédelektróda között, ennek .következtében a segédelektróda lehűl és csak erősen lecsökkentett meleg-, mennyiséget tud alacsonyabb hőmérsékletnél sugárzása által a fő elektródának átadni. Annak érdekében, hogy a segédelektródában felraktározott hőmennyiség a fő elektróda melegen tartására jól kihasználható legyen, célszerű a segédelektródát nagy felületen, legalább saját keresztmetszetével egyenlő felületen legalább egyik végén a fő elektródához hegeszteni. A bimetáll fő elektróda teljes hossza kb. 5—25 mm között legyen. Fenti előírások — melyek egészen szokatlan méretviszonyokat eredményezinek — betartása esetén kifogástalanul működő, nagyon gyorsan és biztosan működő gyújtók készülnek, amelyek a fénycsöveiket gyors működésük ellenére is csak megfelelően előmelegített elektródák esetében és ennek következtében kíméletesen, villogásmentesen gyújtják be. Kis méretek és nagy fajlagos elmozdulás mellett ugyanis jelentősen megrövidül a bekapcsolástól az érintkezésig eltelt idő, bizonytalan kontaktus elkerülhető, míg megfelelő méretviszonyok elegendően hosszú ideig tartó érintkezési