146865. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különleges alakú tárgyak, különösen rácsfeszítő magok krómozására
2 146.865 megfelelően pl. 2 x 0,35 mm, az egész rácsfeszítő mag hossza pedig 50—60 mm. A krómozás ismert módon a krómozandó testnek kénsavas-krómos fürdőbe katódként való behelyezésével és mintegy 40—60 A/dm áramsűrűséggel szokott történni. Ilyen körülmények mellett azonban még akkor is, ha különleges profilú ólomantimon anódákat képezünk ki, a króm a fél ellipszis profilú feszítőmag részek külső, ellipszis profilú, részére fog lerakódni, valamint a sima felező részre, különösen meg fog vastagodni az egyes csúcsoknál, de a vájatokba nem, vagy alig fog króm lerakódni. Itt 'megjegyzendő az is, hogy a szóban fongó kis méreteknél megfelelő ellenprofillal rendelkező anódák kialakítása nem is lehetséges. Rájöttünk azonban arra — és éppen ez képezi találmányunk tárgyát —, hogy a szóban forgó rácsfeszítő magok és hasonló különlegesen kialakított, főleg pedig kisméretű tárgyak keménykrómozásánál a króm mindenhol azonos vagy közel azonos rétegvastagságban való leválasztását nem különleges profilú anódok segítségével, hanem megfelelő1 olyan, az eddigiektől eltérő, újfajta árnyékoló berendezés segítségével lehet elérni, amely nem az anód és a galvanizálandó tárgy között helyezkedik el, és amely kiküszöböli egyrészt a csúcsokon való többletlerakódást, másrészt általában meggátolja azt, hogy a króm a különben ily védőberendezés nélkül könnyen leváló helyeken valóban könnyen váljon le, de nem .akadályozza a krómnak a különben nehezen leváló helyeken való leválasztódását, ami szükségszerűen azt eredményezi, hogy az összes bevonandó felület megközelítően azonos rétegvastagságú krómmal lesz bevonva. Konkréten rácsfeszítő magoknál pedig ez a megoldás teszi lehetővé a vájatokba való krómleválást. Találmányunk értelmében a védőberendezést egy katódpotenciálon levő fémtest, célszerűen drót, szalag vagy tekercselt huzal, célszerűen acéldrót képezi, amely a fürdőben oly módon van elhelyezve, hogy mindazon bevonandó részeket, ahol a bevonás mértékét csökkenteni kívánjuk, megfelelő távolságból körülvegye, árnyékolja, de emellett az anód és a galvanizálandó tárgy közötti téren kívül helyezkedjék el. Találmányunkat részletesebben az ábrák kapcsán magyarázzuk, amelyek közül az, 1. ábra egy, a találmányunk szerint bevonandó rácsfeszítő magot tüntet fel metszetben, a 2. ábra ezen rácsfeszítő mag egyik felét tünteti fel, ugyancsak metszetben, az eddigi eljárásokkal krómozva, míg a 3. ábra a találmányunk szerinti krómozó berendezést mutatja be, elölnézetben vázlatosan. Az 1. ábrán (10) jelöli a rácsfeszítő mag egyik részét, (11) másik részét. Mindkét rész végénél egy-egy (12), ill. (13) bemélyedés van a rács bordáinak befogadására. A (10) és (11) részek belsejében egy vájat helyezkedik el, amelybe a (14) tüske hatol be. A kopásnak egyrészt a (10, 11) részek külső felülete, másrészt a vájat belső fala és a (14) tüske külső része vannak kitéve. A 2. ábrán ugyancsak (10) jelöli az egyik fél rácsfeszítő magot, (12) pedig a rácsborda befogadására szolgáló bevágást. A krómozás szempontjából kritikus vájatot (15)-tel jelöltük. A szokásos keménykrómozási eljárásokkal a (lö) krómréteg rakódna le e testre, amely mint látható, a (15) vájat falaira nem terjed ki, ezzel szemben a (17, 18), különösen pedig a (19) és (20) csúcsokon különösen vastag. Az ily módon krómozott rácsfeszítő mag tehát a kívánt célra nem alkalmas. . Ahhoz, hogy a (15) vájat falaira is lerakódjék a kellő vastagságú, pl. néhány század mm vastagságú krómréteg, találmányunk értelmében egy védőelektródával lassítanunk kell az időegységenkén ti anyagleirakódást a (10) test egyéb részein, amit ezen részek említett leárnyékolásával érünk el. A 3. ábrán (21) jelöli a (22) keménykrómozó fürdőt tartalmazó edényt, amelybe a (23, 24) áramhozzávezetőtartó a (25) tartórúd és a (26, 27) pofák segítségével van a keménykrómozandó tárgy befogva. A keiménykrómozandó tárgy példánk esetében egy rácsfeszítő mag egyik fele, amely a (28) magtartóba van befogva. Magát a magot, ill. a magfelet ezen az ábrán is (10)-zel jelöltük, míg a vájatot egyszerűség kedvéért vonallal ábrázoltuk és azt (15)-tel jelöltük. A galvanizálandó tárgy katódként van kapcsolva, míg az anódot, amelyet a fürdő oldalnézeti rajzában ábrázoltunk, (29) jelöli. Ennek kivezetése (30). Az anód a galvanizálandó tárggyal szemben helyezkedik el, de nincsen szükség annak különleges kiképzésére. Az árnyékolásról a (31) drót gondoskodik, amely a (26, 27) pofákba van befogva, és körülveszi a (10) galvanizálandó rácsmagrészt, azonban oly módon, hogy a (29) anód és a (15) vájat közötti teret nem árnyékolja le. Galvanizáló fürdőként a találmány szerinti eljáráshoz bármilyen ismert keménykrómfürdőt használhatunk, és azt az ismert és szokásos áramsűrűségekkel működtethetjük. Egy galvanizáló fürdőben természetesen egyidejűleg több tárgyat is keménykrómozhatunk. Bár a találmányt elsősorban rácsfeszitő magokkal kapcsolatban írtuk le, nyilvánvaló, hogy az nincsen ezek keménykrómozására korlátozva, mert a találmány bármily más hasonló profilú tárgy keménykrómozásánál alkalmazható. Természetesen a találmányunk szerinti árnyékolót ilyen esetekben értelemszerűen másképp kell elrendezni, ill. kiképezni, éspedig mindig úgy, hogy azokat a része. ket árnyékolja le, amelyeknél a szokásos körülmények mellett erős a leválasztás. Mint említettük, drót helyett lehet megfelelő méretű szalagot, spirált, sőt hálót is alkalmazni, és ezenkívül lehet a kívánt hatást a védőelektródnak a galvanizálandó tárgytól való, minden esetben külön kísérlettel megállapítandó távolságával szabályozni. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés, rácsfeszítő magok és hasonló különleges alakú és kisméretű ' tárgyak keménykróimozásához, mely a galvanizálandó tárgy közelében elhelyezett, katódpotenciálra kapcsolt, árnyékoló elektródát tartalmaz, jellemezve a galvanizálandó tárgyat körülvevő, de az anód és a galvanizálandó tárgy közötti téren kívül elhelyezett árnyékolóval. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve a galvanizálandó tárgyat befogó pofákkal egybeépített árnyékolóval.
