146861. lajstromszámú szabadalom • Feszültségerősítő elektronsokszorozó (multiplier)

2 146.861 ronsokszorozó vezérlőrácsa lehet — egy virtuális katódát hozunk létre. Ebben az esetben a cső a virtuális katódát képező rács síkjában olyan meredekségű lesz, hogy mikroamper nagyságrendű elektron egyenáram mellett is elfogadható a meredekség, vagyis nagy meredekség pro mA anódáram érhető el. ilyen kis elektronegyenáram, mellett a cső zajnívója is kicsiny lesz, a sokszorozó pedig ezt a kis anódáramot kb. 0,1 amperig erősítheti fel, ami nagyteljesítményű végerősítőcsövek anodáramaval azonos. Természetesen nem szükséges ily nagyra sokszoroznunk az anódáramot, mert az lehet pl. 20—70 milliamper, vagy akár annál kisebb is. A találmányunk szerinti elektronsokszorozó ezen vezérlőrésze egyébként azonos lehet a jelen találmányunkkal egyidejűleg benyújtott „Nagymeredekségű erősítőcső" c. 148 103 lajstromszámú (EE— 266 a. sz.) szabadalmunk szerinti megoldással és elméleti magyarázata ezen utóbb említett találmányunk magyarázatával szintén azonos. Hasonlóképpen azonos lehet az elektronsugár fókuszoló berendezés is. Találmányunkat részletesebben egy mellékelt ábra kapcsán magyarázzuk, amely az elektronsokszorozó egyik példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel, amelyre azonban korántsem korlátozzuk magunkat. Az 1. ábrán levő elektronsokszorozónál (2) jelöli a sokszorozó buráját. Ebben helyezkedik el a (3) termikus vagy téremissziós katóda, valamint a (4, 5, 6. 7) fókuszoló elektródák, a találmányunk szerinti, egyetlen kis nyílással ellátott (8) vezériőrács, a (9, 10, 11, 12, 13, 14, 15) székunderemissziós anódák, végül pedig a (16) felfogó anóda. A (3) katódából kiinduló elektronsugár, amelyet a (4, 5, 6, 7) fókuszoló elektródák fókuszolnak a (8) vezérlőrács egyetlen kis nyílására és amelyet e rács vezérel. a (9) szekunderemissziós anódára ütközik, ahol szekunderelektronokat vált ki. E szekunderelektronok a (10) székunderemissziós anódára ütköznék, ahol ismét, de a beérkezettnél több szekunderelektront váltanak ki. Ez a folyamat a (11, 12, 13, 14, 15) elektródákon megismétlődik, míg végül az elektronáram a (16) felfogó anódára jut. A (3) katódából kiinduló elektronsugár — mint említettük — a (8) vezérlőrács előtt ill. magán e rácson, vagy annak olyan közvetlen közelében, hogy ez azzal gyakorlatilag azonos, képződik a virtuális katód, aimi a már hivatkozott „Nagymeredekségű erősítőcső" c. 146 103 lajstromszámú (EE—266 a. sz.) szabadalmunkban leírtak szerint teszi lehetővé a mikrovolt nagyságrendű feszültségek egyszerű erősítését. A (4) fókuszoló elektróda célszerűen negatív feszültségen van, míg az (5, 6, 7) fókuszoló elektródák pozitív feszültségen. A (7) fókuszoló elektródára célszerűen olyan pozitív feszültséget adunk, amely nagyobb, mint az (5) elektródára adott pozitív feszültség, a (6) elektróda feszültsége pedig változtatható és e pozitív feszültség célszerűen minden esetben kisebb mint a helynek megfelelő potenciál. Amennyiben szükséges, úgy az elektronsugár központosítására ill. fókuszolására a (4, 5, 6, 7) fókuszoló elektródák mellett még önmagukban ismert elektrosztatikus eltérítőket vagy eltérítőpárokat is alkalmazhatunk. A (9, 10, 11, 12, 13, 14, 15) szekunderemissziós anódák, valamint a (16) felfogó anóda ismert módon pozitív feszültségen van. Az ábrán az önmagában ismert elektronsokszorozónak csupán egyetlen kiviteli alakját ismertettük, azonban erre nem korlátozzuk magunkat, úgyszintén nem korlátozzuk magunkat az ábrán jelölt szekunderemissziós anódák számát illetőleg sem. E szekunderemissziós anódák egyébként pl. ezüst-magnézium ötvözetből vagy ezüst-berillium ötvözetből vagy sárgarézből készülhetnek és ismert módon alkáliákkal lehetnek bevonva, amint azt pl. a 130 765 és 133 334 sz. magyar szabadalmainkban leírtuk. Természetesen lehet más ismert anyagokat is használni. . Az elektronsokszorozás maga bármely ismert elektronsokszorozó elv szerint megoldható, azonban minden esetben a találmányunk szerint fókuszált, méretezett és vezérelt elektronsugárral. A találmánynak ezek szerint, a találmány szellemében való számos változata lehetséges, amelyekre az igénypontok szintén kiterjednek. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés feszültségerősítő elektronsokszorozó csővel (multiplier), es e cső működtetésére alkalmas eszközökkel, amely cső' primer sugarat szolgáltató termikus vagy téremissziós katódával, e sugarat ill. nyalábot fókuszáló elektródákkal, önmagukban ismert sokszorozó székunderemissziós elektródákkal, egy feltfogó anódával és legalább egy további elektródával van ellátva, azzal jellemezve, hogy a cső bekapcsolása révén létrejövő elektronsugár geometriai méretei és töltéssűrűsége úgy van megválasztva, hogy mikroamper nagyságrendű összelektronáram mellett 1—10 mm-es távolság befutása után az említett további elektródák legalább egyikén virtuális katóda alakul ki. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mondott további elektróda egyetlen nyílással ellátott vezérlőrács. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve a primer elektronsugarat fókuszáló négy elektródával. 4. Üzemeltetési mód az 1—3. igénypontok szerinti berendezéshez, jellemezve az első fókuszáló elektródára adott negatív, a további három fókuszáló elektródára adott pozitív, a szekunderemiszsziós, valamint a felfogó anódára adott pozitív és a vezérlőrácsra adott vezérlőfeszültséggel. 5. A 4. igénypont szerinti üzemeltetési mód kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a katódától számított negyedik fókuszáló elektródára adott pozitív feszültség nagyabb, mint a második fókuszáló elektródára adott pozitív feszültség, mimellett a harmadik fókuszáló elektródára adott pozitív feszültség változtatható és kisebb, mint a helynek megfelelő potenciál. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 60714. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.