146855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sajtolóanyag előállítására szilárd kötőanyag alkalmazásával és ezzel az eljárással készült idomdarab

Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.855. SZÁM 38. h. OSZTÁLY -- BU—164. ALAPSZÁM Eljárás sajtolóanyag előállítására szilárd kötőanyag alkalmazásával és ezzel az eljárással készült idomdarab Burmeister János technikus, Sulyok József villamosmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. november 23. A faforgácsok, mezőgazdasági hulladékanyagok felhasználása általában nagy jelentőséggel bír. Ismeretes, hogy a faforgácsból, vagy mezőgazdasági ihulladékanyagból megfelelő kötőanyag hozzáadásával lemezek, idomdaräbok stb. állíthatók elő sajtolás útján. A faforgács és mezőgazdasági hulladékanyag felhasználásának célja elsősorban a fapótlás, de megfelelő technológia alkalmazásával olyan előnyös tulajdonságok is elérhetők, amelyekkel a természetes fa nem rendelkezik. A sajtolóanyag előállításához különböző kötőanyagok hasz:,; nálhatók. Általában hőrekeményedő _műgyanták, : mint pl. fenol-, (krezolj-plasztok és az aminó-JÍ plasztok. A sajtolóanyag előállításánál felhasznált rostos anyagok osztályozással csoportosíthatók. Az ismert megoldásnál kötőanyag felhordása előtt a rostos anyagot megfelelő' nedvességtartalomra kell beállítani. A kötőanyagnak a rostokra való felhordásét eddig kétféle módon végezték. Vagy folyékony ill. oldott kötőanyagot permeteznek a rostanyagra, vagy por alakú kötőanyaggal keverik el a megnedvesített rostanyagot. A por alakú felhordásánál denaturált szeszes nedvesítést is kell alkalmazni, pornak a rostokra való feltapadása céljából. Mind a két eljárás költséges és nem biztosítja a kötőanyag egyenletes elosztását, ami kihatással van a sajtolt tárgy homogenitására. A találmány eljárás sajtolóanyag előállítására, amelynél az előállítandó tárgy követelményei szerint célszerűen megválasztott famegmunkálási hulladókanyagrészecskék pl. faforgács, és/vagy fűrészpor — és/vagy mezőgazdasági — és/vagy ipari, pl. papíripari hulladékanyagrészecskék felületére elektrosztatikusán tapadó gyantaport viszünk fel és sajtoló formában maximálisan 180 C° sajtoljuk. Az elektrosztatikus tapadás azzal érhető el, hogy a gyantaport a találmány értelmében 8000—12 000 szitafinomságúra őrölve visszük fel a vázanyag felületére. A farostféleségekből mint pl. fűrészporból, fűrésziforgácsból általában famegmunkálásnál keletkező hulladékanyagból, valamint mezőgazdasági hulladékanyagból, pl. szalmából, kenderrostból stb.-bői álló vázanyagra a találmány szerint a gyantaporból álló kötőanyagot szilárd állapotban hordjuk fel a ragasztandó rostok felületére, tehát az ismert megoldásoktól eltérően a ragasztásul szolgáló kötőanyagot nem kell feloldani és denaturált szesszel előzetesen nem kell nedvesíteni. A találmány kiterjed a találmány szerinti eljárással előállított termékre is. A kísérletek során megállapítást nyert, hogy a ragasztásra szolgáló gyanta-anyagot, pl. fenol-, vagy krezol-műgyantát 8000—12 000 szemcseíinomságúra megőrölve és ezt a finom port a ragasztandó rostokkal érintkeztetve, az elektrosztatikusán feltöltött gyantapor a rostok felületére tapad. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a kötőanyag őrlésekor fellépő súrlódás folytán villamosan feltöltődött részecskék egynemű töltéssel rendelkeznek. Ezért a farostok felületén ezek csak egyszemcse vastagságú rétegben helyezkednek el, mert a második réteget képező egynemű töltések az elektrosztatikus taszítás folytán eltávolodnak, így a kötőanyagszemcsék egyenletes, egyszemcsésrétegű elhelyezkedése is biztosítva van. A rostok felületén elhelyezkedő szilárd kötőanyag az ezután történő meleg sajtolás közben összefüggő réteggé olvad össze. Ha a kötőanyagot nem. a meghatározott finomságúra őröljük, vagyis, ha részecskék villamos feltöltődése nem elégséges, akkor az nem tapad a rostok felületére és így csak egy rost és kötőanyag keveréket kapunk, amelyben a durván őrölt rostoknál nagyobb fajsúlyú kötőanyag a keverék alján fog elhelyezkedni és így a rostok és kötőanyag egyenletes elosztását nem lehet biztosítani. A farostokat a kötőanyaggal való érintkeztetés előtt célszerű kiszárítani. Az érintkeztetés (felhordás) történhet kézi úton, forgódobban, vagy pedig egy alagúton (csövön) való átszívatással. 'Az így előállított sajtolóanyagban a rostok felületén elhelyezkedett kémiailag „A" fázisban levő kötőanyag a hő hatására megolvad és az alkalmazandó sajtolás következtében az egyes farostok között mechanikai kötést hoz létre. A gyanta tehát nem hatol be a farostoknak mikelláris szerkezetébe., hanem a térhálós szerkezet a maga úgynevezett