146854. lajstromszámú szabadalom • Sugárvédett gamma-besugárzó berendezés
Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.854. SZÁM «-21. g. 17—21. OSZTÁLY — BO-674. ALAPSZÁM Sugárvédett gamma-besugárzó berendezés Dr. Bozóky László fizikus, Budapest A bejelentés napja: 1958. július 21. A találmány olyan besugárzó berendezés orvosi, főleg mélytherápiás, és esetleg tudományos célokra, melynek sugárforrása valamilyen radioaktív anyag, pl. kobaltizotóp, vagy céziumizotóp. Ilyen berendezések ismeretesek és azokat, ha sugárforrásuk radioaktív kobaltizotóp, kobaltágyúiknak szokás nevezni. E berendezések megszerkesztésénél a sugárvédelemre nagy gondot kell fordítani, mert pl. 200 Curie aktivitású kobaltizotóp sugárzása kb. 400 g rádiuménak felel .meg, tehát védelem híján már percekig tartó behatás esetén is életveszélyes. Ezért az eddig ismeretes kobalt-ágyúk besugárzófejét igen vastag ólomburkolattal látták el és benne az izotópot, rendszerint ólomtárcsán, akként helyezték el, hogy a besugárzási helyzetbe ezen ólomtárcsának a besugárzófejből kinyúló tengelye segélyével való elforgatásával volt juttatható. A besugárzófej azonban így is sok száz kilogramm súlyúra adódott és ezért mozgatására, illetve beállítására nagy erők voltak szükségesek és a szerkezetet igen gondosan kellett elkészíteni és kezelni, nehogy a súlyos fej véletlenül a betegre esve, azt megölje. A besugárzófejből a védelem dacára is kilépő sugárzás intenzitása pedig egyáltalán nem volt elhanyagolható. A beteg beállítása, illetve a besugárzófejnek a beteghez képest megfelelő helyzetbe való hozatala stb. pedig az ismert berendezéseknél elég sok időt vesz igénybe, és ezalatt a besugárzófejből a védetem dacára is nem elhanyagolható erősséggel kilépői sugárzásnak úgy a beteg mint a kezelőorvos ki van téve. A találmány szerinti berendezés célja fenti hátrányok kiküszöbölése és egyik alapgondolata az, hogy egyszerűbb, gyorsabb- és könnyebb a legfeljebb mintegy 100 kg súlyú beteget a helytálló besugárzófejhez képest beállítani, mint fordítva, másik alapgondolata pedig az, hogy a sugárforrást képező anyagot a besugárzófejből eltávolíthatóan akként kell elrendezni, hogy az a besugárzófejben csak a tényleges besugárzás időtartama alatt, egyébként pedig igen jó sugárvédelmet biztosító helyen legyen, miáltal a besugárzási helyiségben a sugárforrás e helyzetében a dózisteljesítmény a háttérsugárzás szintjére vihető le. Enneik megfelelően a találmány szerinti berendezés az azt tartalmazó helyiség falához vagy esetleg mennyezetéhez; megfelelő tartószerv útján helytállóan erősített olyan besugárzófejet tartalmaz, melybe a sugárforrás a tartószerven át a hatályos sugárvédelmet biztosítóan kialakított tárolási helyéről, pl. falból, esetleg mennyezetből, hozható és a sugárforrásnak a besugárzófejbe való hozatalára és onnan a sugárvédelmet biztosító tárolási helyzetébe való vitelére alkalmas, célszerűen távvezérelt, illetve távolból működtetett, szervékkel van ellátva. Az ilyen berendezéshez viszont olyan kezelőasztal vagy szék tartozik, cmely úgy oldalirányban, mint magasságirányban könnyű beállítást tesz lehetővé. Ez pl. kerekeken gördíthető olyan asztal lehet, mely magasságirányban a fogorvosi székeknél használatoshoz hasonló hidraulikus emelőszerkezettel állítható. A gyakorlatban legcélszerűbb, ha a besugárzófej az azt tartalmazó helyiség megfelelő vastagságú és pl. betonból készült falához vagy az abba illesztett vagy ahhoz illeszkedő betonpilléréhez rögzített és belőlük a kellő távolságra kinyúló csőhöz van erősítve, melyet megfelelő átmérőjű, ólombélést tartalmazó második fémcső, célszerűen acélcső vesz körül. A belső csőben a sugárforrás a sugárvédelmet biztosító tárolási helyzetéből a besugárzófejbe vihető és onnan újból kihúzható. Vízszintes tartócső esetén ehhez csak csekély súrlódó erők leküzdésére lévén szükség, a sugárforrás mozgatása közvetlenül vagy célszerűbben közvetve kézi erővel, tehát igen megbízhatóan történhet. Igen alkalmasnak bizonyult a gyakorlatban a sugárforrásnak kézi erővel előzőleg felemelt súly segélyével való mozgatása. Ekkor ugyanis e mozgatást a nehézségi erő, tehát a legmegbízhatóbb erő végzi, mely a sugárforrásra hajlékony erőátviteli szerv útján adódik át. Igen célszerű továbbá az egyébként rendszerint nagyjából szokásos alkatú