146830. lajstromszámú szabadalom • Terhelésváltó szerkezet vasúti kocsik és hasonló sínjárművek fékjeihez

z 146.830 fedél, vagy e fedélben kialakított nyílás fölött az utóbbi nyílást lezáró második fedél útján van kifeszítve. A találmány fentiekben leírt és különösen előnyös kiviteli alakját, a továbbiakban a rajz alapján részletesebben ismertetjük. A rajzon: Az 1. ábra vasúti kocsi fékrudazatának részletét feltüntető vázlat, amelyből kitűnik, hogy a terhelésváltó szerkezet hogyan van a fékrudazatba iktatva. A 2. ábra a terhelésváltó ház távlati képe, amelyből kitűnik a ház tömörsége. A 3. ábra a terhelésváltó háznak az 1. ábra III—III vonala mentén vett hosszmetszete. A 4. ábra a 3. ábra IV—IV vonala mentén vett keresztmetszet; végül: Az 5. ábra a 4. ábra szerintihez hasonló más metszet. Az 1. ábrán feltüntetett fékrudazatnak két kiegyenlítő 1 és 2 emeltyűje van. Az 1 fékemeltyű úgynevezett fixpontemeltyű, vagyis egyik végén úgynevezett 3 fixpontkonzolon van ágyazva. A második 2 fékemeltyűnek e konzolhoz közelebb eső végét 4 húzórúd és 5, 6 szögemeltyű 8 vákuumfékhenger 7 dugattyúrudjával köti össze. Az 1 illetőleg 2 fékemeltyű másik vége a fékerőnek a rajzon fel nem tüntetett és a kocsi két végén elrendezett féktagokra való továbbítása végett 9 illetőleg 10 főfékhúzórúddal van összekötve. A 2 fékemeltyűvel összekötött 10 főhúzórúdba önműködő fékrudazatállító 11 szerkezet van iktatva, amelynek működését az 1 fékemeltyűvel kapcsolt 12 vezérlőrúd vezérli. A két 1 és 2 fékemeltyűt két 12 és 13 csatlórúd köti össze egymással. Ezek egymástól különböző pontokban csuklócsapok útján vannak a fókemeltyűkkel összekötve, úgyhogy a fékemeltyűk között a 13 csatlórúd, vagyis a tararúd kisebb, a 14 csatlórúd, vagyis a teherrúd nagyobb fékerő áttételi viszonyt határoz meg. A 13 tararúd 15 hossznyílással van ellátva (2. és 5. ábra), amely a tararudat az 1 fékemeltyűvel összekötő 16 csuklócsappal (1 és 3. ábra) kapcsolódik. A 13 tararúd tehát az 1 fékemeltyűhöz viszonyítva bizonyos mérvű üresjárattal rendelkezik. Az 1 és 2 fékemeltyűk mindegyike két-két párhuzamos tárcsából van összeállítva, amelyek közül az egyik a 13 és 14 csatolórudak fölött, a másik pedig e csatolórudak alatt helyezkedik el. Annak biztosítása végett, hogy a 13 tararúd fékezésekor hatásos és így a 14 teherrúd hatástalan legyen, a tararúd említett üresjáratát határolnunk kell. Ezt be- és kiiktatható ütköző beiktatott helyzete biztosítja. Ez a be- és kiiktatható ütköző 17 házban van elrendezve, amely egyik végén kétszárú 17a villával van ellátva és ennek révén az 1 fékemeltyűn ugyanannak a 16 csuklócsapnak a segítségével van elfordíthatóan ágyazva, amely a 13 tararudat az 1 fékenieltyűvel köti össze. A két 16a villaszár közül az egyik az 1 fékemeltyű fölött, a másik pedig ez alatt helyezkedik el, amint ez a 3. ábrán látható. A 13 tararúd az 1 fékemeltyűvel való csatlakozását biztosító 16 csuklócsapon túl meg van hosszabbítva. 18 nyúlványán van elrendezve és vezetve a 17 ház. A 13 tararúd 18 nyúlványa 19 ütközővel van ellátva (3. ábra), amely a be- és kiiktatható 20 ütközővel dolgozik együtt (3. és 4. ábra). A 20 ütköző a 17 ház bővített 17b részében van elhelyezve. Ez a bővített 17b rész a 17 ház két cső alakú 17c és 17d része között van elrendezve és ezekkel egy darabot alkot. E két cső alakú 17c és 17d rész azonos belső átmérőjű és a ház vezetése végett a tararúd 18 nyúlványának ugyanolyan átmérőjű hengeres 18a és 18b részein csúszik. A be- és kiiktatható ütközőnek a 17 ház bővített 17b részébe való menesztése végett a 17b részben levehető 21 fedéllel lezárt nyílás van. A be- és kiiktatható 20 ütközőt vákuummal működtetett szervomotorral beiktatott vagy kiiktatott helyzetbe állíthatjuk. Ezt a szervomotort a 21 fedél és e fedéllel a be- és kiiktatható ütközőt a 17 ház bővített 17b részébe vezető nyílás fölött kifeszített 22 membrán alkotja. A 21 fedélben 23 nyílás van (2. ábra), amely szelep útján vákuumforrással vagy a környezeti térrel kötendő össze. A szelep önmagában ismert módon kialakítható úgy, hogy a járműterhelés függvényében önműködően átállítódik. Az ábrázolt példaként! kiviteli alak esetén a be- és kiiktatható 20 ütköző a 17 ház bővített 17b részében 24 tengelycsonkon (4. ábra) elfordíthatóan van ágyazva és 25 csuklócsap útján a 22 membránon megerősített 26 csappal van összekötve. A 22 membrán és a 21 fedél közé nyomásra igénybe vett 27 csavarrugó van iktatva. A 17 házat vezető két 18a és 18b rész között a tararúd 18 nyúlványának gyűrűs 'horony létesítése végett csökkentett átmérőjű 18c része van. E gyűrűs horonnyal a be- és kiiktatható 20 ütköző kapcsolódik, amikor az ütköző a tararúd nyúlványának 19 ütközőjével való együttműködés végett beiktatott helyzetben van. Ezt a 19 ütközőt a különböző átmérőjű 18b és 18c részek közötti gyűrű alakú vállfelület alkotja. Beiktatott helyzetben a 20 ütköző fékezésekor a 19 vállfelület és ezzel szemben elhelyezkedő gyűrű alakú 28 ütközőfelület (3. ábra) között nyomásra igénybevett tengelyirányú köztartó darabként működik. A 28 ütközőfelület a 17 ház cső alakú 17c részének kissé a 17 ház bővített 17b részébe nyúló egyik vége, nevezetesen homlokfelülete alkotja. Amikor a 20 ütköző beiktatott helyzetben van, a 17 ház 17a és 17c részei fékezésekor a 20 ütköző és a 16 csuklócsap közötti nyomórúdként működnek. A terhelésváltó ház nyomórúdként működő éppen említett részei a terhelésváltó szerkezet eddig ismert kiviteli alakjainál önálló alkatrészként voltak kialakítva, amelyen a ház egyéb részei csapok útján le vehetően voltak rögzítve. A találmány szerinti kivitel esetén viszont a nyomórúdként működő és a 17a, 17c részekből álló rész a 17 háznak a bővített 17b részből és a külső 17d végrészből álló többi részével egy darabot alkot. Ennek következtében a két 17d és 17c rész; belső hengeres csúszófelületei, valamint a gyűrű alakú 28 ütközőfelület a háznak esztergapadon való egyetlen felfogásával esztergálhatok, úgyhogy a 17d és 17c részek hengeres csúszófelületeinek szabatos központossága és a 28 ütközőfelületnek ezekhez a hengeres csúszófelületekhez viszonyítva szabatosan derékszög alatt való elhelyezkedése bizrtosítva van. A 17d rész külső végének nyitott kialakítása folytán az esztergakés ezen a végen át vezethető be, amelybe egyidejűleg 30 tányér peremét befogadó 29 horony esztergálható., A 30