146745. lajstromszámú szabadalom • Önkenő csúszócsapágy

2 .i 46.745 nak két oldalán a 12 támasztógyűrűk vannak és ezekkel együtt van beillesztve a 13 csapágyház belsejében kialakított fészekbe. A csapágy 1 futógyűrűjét a 10 terelőtárcsákkal együtt a 14 csavaranyák szorítják a tengely vastagabb 11a vállrészéhez, melyet a 13 csapágyház áthaladó részén a 15 tömítőgyűrű vesz körül. A csapágyház felső részén átmenő menetes furatba a kenőfolyadékot tartalmazó 16 kenőszelence van becsavarva. A csapágyat a 17 fedő zárja le. A csapágy működése: a kenőolaj a 16 szelencéből a nyíl irányában az 5 állógyűrű körbemenő 6 csatornáján és a 9, 9a—9d furatokon át juthat be az la—le lemunkálások révén a futógyűrű és a 2 állógyűrű között kialakított 3—5 kenőterekbe és azokat feltöltve a tengellyel együtt forog, miközben állandóan olajréteget visz rá az 1 futó- és 2 állógyűrűk közötti csúszófelületekre. A 3—5 kenőterek mindegyike a 2 állógyűrűt közrefogó 10 tárcsák körbemenő 10b besüllyesztésein és a 7a és 7b szegmensek közötti, a 8, 8a és 8b áttöréseken és a 9, 9a—9d furatokon át összekötött, közlekedőteret alkotnak, amelyek a tengely bármelyik irányú körülfordulása alatt több ízben is szívóhatásokat fejtenek ki a 9, 9a—9d csatornákon át velük összeköttetésben levő 6 csatornatérre és abból ismétlődően olajat szívnak be, úgyhogy forgás közben ily módon állandó olajcirkulációt létesítenek az említett közlekedőtereken át. A kenőterek ezen ismétlődő olaj feltöltését és olaj cirkulációt létesítő hidrodinamikai hatását szemléltetik a 2. és 3. ábrák. A 11 tengely és vele az 1 futógyűrű —j— nyíllal jelölt jobbra forgását követve, pl. a 3 kenőtér, miközben 3a helyzetében zárt térként mozog a 2 állógyűrűben, kenőanyagtartalmának egy részét annak belső felületére adja át, majd 3b helyzetbe érve szívó hatást fejt ki a 9 furaton át a kenőanyaggal feltöltött cirkulációs térre és kenőanyagot szív be, amely szívó hatással egyben elősegíti a kenőanyag-cirkulációt is és feltöltődve továbbhalad, majd újból zárt térként halad tovább a 2 állógyűrűben (3c helyzet) és eközben ismét kenőműködést végez. Ezen folyamat ismétlődik a 3—5 kenőterek mindegyikénél, azoknak a 6 kenőanyag csatornával összeköttetést létesítő minden további 9a, 9b stb. furathoz érkezésekor. Tudvalevő, hogy "a 2 állógyűrű belső felületére ható tengelycsapnyomás a kerület nem minden részén egyenlő, de legnagyobb a mélypont körzetében, mégpedig a forgás értelemben kb. 30°-kai eltolt sugárirányban, vagyis —j— jobbra forgásnál —x— irányban, —b— nyíl irányú (balra) forgásnál pedig —y— irányban (2. ábra), ezért a maximális nyomások körzetében kevésbé érvényesülő szívóhatás és helyette esetleg fellépő nyomáshatás miatt a 2 állógyűrű alsó pontján — 9b és 9c furatok között — célszerűnek látszik elhagyni a közlekedő furatot. A 3—5 kenőterek okozta kenőanyagicirkulációt az 1. és 2. ábrán lerajzolt nyilak mutatják. A 2. ábrán a kenőanyag áramlási útjait a tengely —j— nyíl irányú (jobbra) forgásánál teljes vonalú nyilak, —b— nyílirányú (balra) forgásánál pedig szaggatott vonalú nyilak mutatják. A forgó —3, 5— terek kenőhatását fokozza, hogy a kenőanyag a kenőterek forgásához képest hátsó részében, azoknak a 2 állógyűrű köríve folytán hátrafelé szűkülő szegletében nyomással tömörül és az ily módon létesült nyomás úgyszólván besajtolja a kenőanyagot az 1 futógyűrű és a 2 állógyűrű felületei közé. E nyomás fokozható az 1 futógyűrű bemunkált, la—le felületeinek domború ívelésű kialakításával. A 4. ábrán szemléltetett tengelyirányú terhelés hordozására való csapágy abban tér el az 1. ábra szerinti kiviteltől, hogy a tengely —P— terhelését •i —11a— vállfelületre felfekvő 10a tárcsaagyak veszik át és a 10 kenőtárcsák terhelés közvetítésére alkalmas lOd homlokfelületükkel támaszkodnak a 2 állógyűrű homlokoldalainak, miközben a sugárirányú 10c kenőhornyok létesítik a kenőanyag cirkulációja számára az összeköttetést a 3—5 kenőterektől a 8, 8a és 8b áttöréseken át a 6 csatorna felé. E 10c kenőcsatornák a 11 tengellyel együtt forogva, a 'kenőanyagot állandóan felviszik a 2 állógyűrű homlokfelületeire és ugyanazon működést végzik, mint az 1—3. ábráknál ismertetett 3—5 kenőterek. A 2 állógyűrű terhelést felvevő felületei, melyek az 1. és 4. ábrákon vastagabb vonalakkal vannak megjelölve, célszerűen porózusán kemény krómozott felületek. A találmány szerinti csapágy önbeállásúan is megvalósítható, mely célból az 1 futógyűrű palástja, valamint a 10 kenőtárcsák lOe koszorúfelülete, a 11 tengely billenését megengedő ívelt felületűekre készíthetők. A találmány szerinti csapágy golyós- és görgős kivitelű, radiális és talpcsapágyak helyettesítésére alkalmas és a csapágymegoldásból és működéséből az alábbi előnyök és műszaki hatások származnak: 1. Azonos terhelhetőségnél sokkal kisebbek a méretei (átmérő, szélesség), mert nagyobbak a felfekvő felületek. így a csapágy beépítéséhez a legkevesebb hely szükséges. 2. Nincs a csapágyban sem golyó, sem görgő, sem kosár, ezért a rendes golyós- és görgős csapágynál olcsóbb az előállítása, mert kevesebb a gyártási költsége. A normális golyós ill. görgőscsapágyak helyére beépíthetők, mivel nagyobb terhelést bírnak, a gépek élettartama fokozható általuk. 3. A csapágy súrlódási viszonyai igen kedvezőek. Mert tisztán a kenőanyag súrlódási együtthatójától függ, gyakorlatilag nincs fémes érintkezés forgás köziben. 4. A kenőanyagfelhasználás kedvező, mert a csapágy önmagát táplálja kenőanyaggal üzemközben, ezért a legkevesebb kenőanyagra van szüksége. 5. Nincs szükség az azonos belső átmérőhöz tartozó különböző terhelésű csapágyaknál különböző külső átmérőjű (növekvő külső átmérő sorozat) és golyós-, illetve görgős- (hengergörgős, hordógörgős stb.) csapágyakra, mert a terhelés a csapágy tengelyirányú méreteinek növelésével fokozható. Ezért a gyártás egyszerű, a sorozatok száma is csökken és az. csak a csapágy belső két tagjának hossznövekedésére korlátozódik. így a megmunkálógépek, ellenőrző szerszámok stb. száma — az elmaradó golyók és görgők gyártásától függetlenül is — jelentősen csökkennek. 6. Ugyanaz a csapágy alkalmazható fix beépí- tésű csapágyként vagy tengelyirányban kitérő csap-