146744. lajstromszámú szabadalom • Textilgumi rendszerű heveder, vagy hajtószíj és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.744. SZÁM , 47. d. 1-9. OSZTÁLY - GO-604. ALAPSZÁM Textil-gumi rendszerű heveder, vagy hajtószij és eljárás annak előállítására Horváth László vegyészmérnök, György Győző textilkonstruktőr, Pályi Sándor tisztviselő, Varsányi Gyula gépészmérnök, Bárdi Gyula üzemvezető, Budapest A bejelentés napja: 1957. december 10. Az ipari gyakorlatban igen elterjedtek a legkülönbözőbb felépítésű, gumi-textil rendszerű hevederek és hajtószíjak. Ezek a rendszerek -felhasználásuk során, rendkívül nagy húzó-nyomó, ütési és hajlító igénybevételeknek vannak kitéve. Mivel pedig e mechanikai igénybevételeket a rendszerben erősítő betétként alkalmazott szövetrétegek viselik döntő mértékben, így az egyes ismert megoldások esetében is eltérés főképpen az alkalmazott szövetrétegek elhelyezésében, a szövetszerke^ zet kialakításában van. Az egyik legismertebb és legelterjedtebb megoldás, amikor a heveder, vagy hajtószij — az igénybevételnek megfelelően — legalább kettő, de általában három-öt rétegű szövetbetétből áll és az egyes szövetrétegeket gumirétegek kötik össze egységes szerkezetté. Egy másik — legújabban megismert — textilgumi heveder lényege, hogy a gumirétegek, ún. fedlapok közé, többszörös szövetbetét van ágyazva, amelynél a többszörös szövet lánc- és vetülékrendszerei különleges szövési megoldással, egymásra vannak rétegezve, illetve egybe vannak dolgozva. Tekintettel arra, hogy a textil-gumi rendszer szilárdsági tulajdonságai, nemcsak az alkalmazott szövetrétegek számától és szerkezetétől, hanem a textil-alapanyag milyenségétől is függ, így ennek tudható be, hogy az ismert megoldások esetében már a legkülönbözőbb textilanyagokat javasolták. Leggyakrabban pamutból készülnek ezek a szövetek, de számításba jöttek már a különböző regenerált cellulóz alapú műszálak éppen úgy, mint a szintetikus szálasanyagok is. Az eddig megismert textil-gumi rendszerű hevederek és hajtószíjak nem feleltek meg minden tekintetben azoknak az igénybevételeknek, amelyek felhasználásuk során fellépnek. Mint ismeretes, azonkívül, hogy ezeknek az anyagoknak nagy húzó-, ütési-, repesztési szilárdsággal kell bírniok, még állandó, vagy állandóan ismétlődő húzónyomó igénybevétellel szemben is nagy ellenállással kell rendeikezniök. Mint ismeretes, a textil-gumi rendszerű hevederek, illetve — erőátviteli célokra alkalmazott — hajtószij aknák a hajtódobok, illetve tárcsák kerülete mentén ismételten át kell fordulniok. így a heveder, vagy hajtószij semleges zóna feletti része — az: ismétlődő hajtogatással egyidejűleg — állandóan ismétlődő megnyújtásnak, a semleges zóna alatti része pedig, ismételt összenyomásnak van kitéve. Ez olyan fárasztási igénybevételt jelent, amely bizonyos számú ciklus után már az egyes rétegek elválásához, illetve elszakadásához vezet. Ennek oka abban keresendő, hogy szövet- és gumiréteg nem dolgozik együtt, más szóval a szövet nem rendelkezik olyan rugalmas nyúlással, hogy képes volna a gumiréteggel együtt, a húzó-nyomó hatásnak megfelelően, rugalmasan megnyúlni, illetve összehúzódni. E fárasztási igénybevétellel szembeni ellenállóképesség nem javítható sem a szövetrétegek számának, sem az egyes szövetrétegek egyéb szilárdsági tulajdonságainak növelésével. Ennek oka, hogy a természetes szálasanyagok esetében, a szilárdság növelésének természetes határai vannak. Ha pl. egy hevederszövet lánc irányú szilárdságát, pl. pamut esetében 1000 kg/100 mm fölé kívánjuk emelni, már olyan vastag és merev szövetféleséget, illetve kész hevedert, vagy hajtószíjat kapunk, amelynél a kapott termék lánc irányú szilárdságának növekedése nincsen arányban azzal a megnövekedett húzó-nyomó igénybevétellel, amely á hajtódobokon való átfordulásnál jelentkezik, a megnövekedett rétegvastagság miatt. Az, eddig megismert hevederek még akkor sem képesek kielégíteni e követelményeket, ha a szöveteket egyébként nagy fajlagos szilárdságú műszálakból, pl. viszkóz műselyemből állítják elő. Ezt az anyagot igen kis nyúlása, illetve nagy isaodulusa nem teszi alkalmassá, míg más műszál, pl. nylon-, perion-szövedékek nagy és maradó alakváltozásuk és magas áruk miatt nem jöhetnek számításiba. A legújabban ajánlott, többszörös szövetek sem oldják meg a feladatot. Kétségtelen, hogy van némi előnyük a szilárdság terén, de mivel az ismételt hajlítási igénybevételnél az egyes szövetszerkezeti rétegek egymással súrlódnak, élettar-