146701. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidraulikus úton szállított vagy szilárd részeinek deponiában való elhelyezésére és hozzátartozó berendezés, főleg hőerőművek részére

Megjelent: 1960. május 15. w ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.701. SZÁM 1. a. 1-14. OSZTÁLY - PE~349. ALAPSZÁM Eljárás hidraulikus úton szállított zagy szilárd részeinek deponiában való / , elhelyezésére és hozzátartozó berendezés, főleg hőerőművek részére Petroczky Ferenc gépésztechnikus, Kazincbarcika, Tóth Jenő gépésztechnikus, Miskolc, Varga István főmérnök, Kazincbarcika, Gibolya Sándor lakatos, Kazincbarcika, Szmerek Árpád gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. szeptember 12. Hőerőművek igen nagy mennyiségben termelnek használhatatlan anyagokat, főleg salakot és hamut, amelyet úgynevezett hányóban vagy depóniában kell elhelyezni. Ezeknek a meddő anyagoknak a hányóra vagy depómára való juttatására legolcsóbb a hidraulikus szállítás, vagyis a salakot és hamut vízzel keverik és zagy alakjában, csőben szállítják a depóniára. Ezt az ismert eljárást rajz kapcsán részletesen ismerteti másik szabadalmunk, melynek benyújtási napja e szabadalom beadási időpontjával azonos. A jelen találmány célja ezt az ismert és viszonylag igen magas költségékkel járó eljárást lényegesen olcsóbbá tenni, aminek nemzetgazdasági szempontból igen nagy jelentősége van. A bányáknál, hőerőműveknél és más üzemeknél ugyanis a tárolandó salak mennyisége rendkívül nagy és így a meddő anyagok elhelyezése nagyon költséges. A jelen találmány lényege az, hogy a tárolótér felett egy oszlop tetején ülepítő tartályokat helyezünk el és a zagyot é tartályokba vezetjük, azokban ülepítjük, majd pedig a vizet csővezetéken a depónia széle felé elvezetjük és azután a nedves szilárd anyagot a tartályból kiürítjük. Ezzel az eljárással és a hozzá tartozó berendezéssel elsősorban azt az előnyt érjük el, hogy a depóniában elhelyezendő anyaghalmaz magasságánál lényegesen kisebb, illetve alacsonyabb gát segítségével vezethetjük el a vizet, sőt sok esetben gát helyett árkot is lehet használni. Ez rendkívül nagy költségmegtakarítást eredményez, mert az; alacsony gát vagy az árok lényegesen olcsóbb, mint az eddig használt igen magas és széles körgát. Emellett az említett oszlop vagy torony egyszeri megépítése után, számításaink szerint, a berendezést kb. 12 évig lehet használni, a tárolási költségek tehát igen alacsonyak. Az üzem végleges leállása után, mint ismeretes, a salakot humuszréteggel kell befedni, ami a találmány szerinti berendezésnél egyszerű módon oldható meg olyképp, "hogy salak helyett földet adagolunk a vízbe. A rajz a találmány példaképpeni kiviteli alakját mutatja. Az 1. ábra a berendezés vázlatos oldalnézete, a 2. ábra pedig egy részletet szemléltet nagyobb léptékben. A rajz szerint a depónia közepe táján épített -—1— oszlop tetején öt tartályt helyezünk el, melyeket 2-vel jelöltünk, de természetes, hogy a tartályok száma több vagy kevesebb is lehet. A zagy a —3— bevezető csövön át jut a tartályokba, a leülepített víz pedig a —4— csővezetéken át távozik. A létesített anyaghalmaz legnagyobb méretét az —5— vonalak jelzik. A 2. ábra pontosabban mutatja a •—2— tartály alakját és szemlélteti ez az ábra a már említett —4— vízelvezető csövet is. Ez az ábra az ülepítés utáni állapotot mutatja, amelyben lent van a—7—• salak és felette helyezkedik el a —6— vízréteg. A —4— cső mellett még egy —8— cső' is kiindul a salak elvezetése céljából és ezt a csövet vagy csúszdát felváltva használhatjuk a —4— csővel, mely célból a —9— váltólapot kell a megfelelő helyzetbe hozni. A berendezés működése a következő: A —3— bevezető cső felső végénél levő tolózárak megfelelő beállításával az anyagot az első —2— tartályba vezetjük és mikor az megtelt, megkezdődik ebben a tartályban a durva ülepítés. Eközben a zagyot a következő üres tartályba vezetjük és ennek töltési ideje alatt az első tartályban a durva ülepítés be is fejeződik, a következő tartály töltési ideje alatt pedig a finom ülepedés fejeződik be. A zagyot ezután a negyedik tartályba vezetjük és eközben az első tartályból az anyagot eltávolítjuk. Erre a célra a —2— tartályt a 2. ábrán vázlatosan jelzett ívelt talp vagy támasz segítségével megbillentjük és ha a —9-^- váltólap a teljes vonallal kihúzott helyzetben van, akkor a —6— vízmennyiség a —4— csövön vagy csatornán át a depónia széle felé távozik, de elvezethetjük a vizet a depónia közepe táján is, mely esetben az a salákhalmazon átszivárogva jut a depónia szélén levő vízelvezetőhöz.