146691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a réz és rézércek finomításakor keletkező anódiszap feldolgozására

2 146.691 pH 4,7-re és a ferriarzenát kiszűrése után az oldatban maradt réz és nikkel elválasztása céljából célszerűen 45—55 C°-on és kálciumkarbonát hozzáadásával az oldat pH-ját 6,5-re állítjuk be. A kénsavas pörkölés és a vizes kilúgozás után visszamaradt szilárd fázist, azaz a feltáratlan maradékot, főkért tellur teljes kinyerése céljából, tömény sósavval kezeljük, a keletkezett keveréket felmelegítjük, majd vízzel hígítjuk. Az oldatban levő ezüstöt és az esetlegesen jelen levő aranyat antimoniszappal kiredukáljuk, majd az oldatból az antimont fémsavval kiválasztjuk és .utána az oldatból az ónt sztannohidroxid alakjában hidrolitikusan választjuk le. A tellur leválasztása után az oldatban levő antimónt és ónt célszerűen őrölt kálciumkarbonát hozzáadásával a szenr^ező vas és réz mellől együttesen leválasztjuk. A kénsavas pörkölést célszerűen olyan berendezésben végezzük, melyben az iszapréteg 200 mm-nél nem vastagabb és a szeléndioxidgőzök távozását az iszap keverésével és levegő beáramoltatásával tesszük teljessé. Példa: A Csepeli Fémmű területén keletkezett és ott tárolt Cu, Ni, As, Sb, Sn, Se, Te,' Ag, Au tartalmú légszáraz, finomra őrölt iszapból 100 g-ot lombikba mértünk be. Az iszapot keverés közben 10 ml tömény kénsavval megnedvesítjük, majd a hőmérsékletet 260 C° környezetében tartottuk. Ezen a hőmérsékleten állandó keverés közben olyan részletekben adagoltunk további 45 ml. konc. kénsavat, hogy az anyag állandóan porszerű konzisztenciájú maradt. A kénsav adagolás befejezte után 1/2 órával a hőmérsékletet 480 C°-ra emeltük és közben a kideisztilláló szeléndioxidot híg sósavban elnyelettük. A sósavas oldatban a feltárás során fejlődő kéndioxid hatására kiredukálódott szelént kiszűrtük. A feltárt iszapot 350 ml vízzel 1 órán át forraltuk és köziben 2 g őrölt kálciumkarbonátot adagoltunk hozzá. A csapadékot az oldatból forrón kiszűrtük, forró vízzel mostuk, míg a szűredékben réz már nem jelent meg. A szűredékbe fölös klórgázt vezettünk és a kivált ezüstkloridot forrón leszűrtük. E szűrletben 4 g kristályos ferriszulfátot és 0,01 g KBr-ot oldottunk és szobahőmérsékleten őrölt kálciumkarbonáttal a pH-t kb. 4,7-re állítottuk be. A csapadékot az oldatból kiszűrtük (1. sz. csapadék) és az oldatot két egyenlő részre osztottuk. Az egyik részletből a rezet és a nikkelt szelektíven vezetett elektrolízissel kiválasztottuk. Az oldat másik részletét 50 C°-on az oldatban levő rézzel equivalens mennyiségű kalciumkarbonáttal pH kb. 6,5-re állítottuk be. A csapadékot az oldatból kiszűrtük (1. szűrlet) és a csapadékról a kevés nikkelt tartalmazó bázisos rézkarbonátot forró, kb. 30%-os kénsavval leoldottuk, majd a csapadékot kevés forróvízzel mostuk. Az oldatból a réz főtömege lehűlésekor rézszulfát alakjában kikristályosodott. A kristályokról leszűrt anyalúgot az 1. szűrlettel egyesítettük. Az egyesített oldatokból a rezet fémvassal kiredukáltuk, az oldatban levő vasat levegőárammal 3 értékűvé oxidáltuk és az oldatot őrölt kalciumkarbonáttal pH kb. 6,5-re semlegesítve, a vasat ferrihidroxid alakjában lecsaptuk. A ferrihidroxidot az oldatból kiszűrtük, az oldatban maradt nikkelt kálciumhidroxiddal lecsaptuk. A csapadékról a nikkelt kénsavval leoldva az oldatból a nikkelszulfátot kikristályosítottuk. Az 1. csapadékot 50 ml 1 : 10 hígítású ammóniában felszuszpendáltuk, a szuszpenziót szűrtük és a csapadékot vízzel rézmentesre mostuk. A híg kénsavval megsavanyított szűrletből a minimális mennyiségű értékes komponenseket (Ag, Cu, Sb) fémvassal kiredukáltuk (a) 1 csapadék). A csapadékról a vasat és arzént 20%-os 'kénsavval leoldottuk és az oldatból az arzént fémvassal kiredukáltuk. Az iszap feltárása és vizes kilúgozása után maradt csapadékot 100 ml tömény sósavban 40 C°-on 1 órán át digeráltuk, majd a szuszpenzióhoz 100 ml vizet adtunk és 1 órán át forraltuk. A szuszpenziót lehűlés után 200 ml vízzel felhígítottuk és megszűrtük (2. csapadék). A szűrletet melegítés közben kéndioxiddal telítettük és a kivált kevés szelénnel szennyezett tellurt kiszűrtük. A szűrletbe 0,2 g fémvasforgácsot adtunk, mire a szűrletben levő nyomnyi ezüst kevés antimonnal együtt kiredukálódott (a)2 csapadék. A szűrletet két részre osztottuk. Az egyik részlet pH-ját darabos kálciumkarbonát adagolásával pH 4,5-re állítottuk be és a kivált antimonhidroxid, ónhidroxid csapadékot szűrtük. A másik részletből az antimont fémvasforgáccsal kiredukáltuk és a szűrlet pH-ját darabos kálciumkarbonáttal pH 4,5-re állítottuk be, majd a kiváló sztannohidroxidot leszűrtük. A 2. csapadékot 50. C°-on 50 ml 1:5 hígított ammóniával 48 órán át kevertettük. Az oldhatatlan maradékot az oldatból eltávolítva, az oldatot kénsavval megsavanyítottuk, és a kivált ezüstkloridot kiszűrtük. A szűrletből fémvasforgáccsal az esetleg jelenlevő antimónt és ezüstöt kiredukáltuk (a) 3. csapadék). Ekkor az oldhatatlan maradék számottevő mennyiségben aranyat és óndioxifot, kevés ezüstöt és egyéb oldhatatlan alkatrészt (pl. szilikát, kálciumszulfát stb.) tartalmaz. Ebből a maradékból az arany kohászati úton, ill. cianidos eljárással kinyerhető. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás a réz és rézércek elektrolitikus finomításakor keletkezői anódiszap feldolgozására, azzal jellemezve, hogy szárított iszapot kénsavas pörkölésnek vetünk alá, miközben a pörkölés hőmérsékletét úgy szabályozzuk, hogy a kénsavadagolás közben és a kénsav reakcióinak befejezéséig a rendszert 250—270 C°-on és ezt követően 470—490 C°-on tartjuk és a kénsavat úgy adagoljuk, hogy az iszap a pörkölés egész tartama alatt porszerű, de legfeljebb 2—3 mm szemcsenagyságú legyen; a pörkölés alatt a szelén kidesztillál, majd a kénsavas pörkölésből kikerülő iszapot vízzel kilúgozzuk, az oldatból az ezüstöt klorid, az arzént ferriarzenát alakban leválasztjuk, a rezet és a nikkelt hidrolitikusan vagy elektrolitosan egymástól elválasztva nyerjük ki, a feltárt iszap vízoldhatatlan maradékát sósavval -tárjuk fel, az oldatból a tellurt S02

-al, a nemesfémeket Sb-