146691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a réz és rézércek finomításakor keletkező anódiszap feldolgozására
0 Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.691. SZÁM 40. a. 13—14. OSZTÁLY — LI—114. ALAPSZÁM Eljárás a réz és rézércek finomításakor keletkező anódiszap feldolgozására Libor Oszkár egyetemi adjunktus (20%), Sárdy László vegyészmérnök (20%)) Sásdi Sándor meovezető (20%), Szondy Tamás egyetemi tanársegéd (25%) és Szölgyéni Pál vállalati igazgató (15%), valamennyien Budapest A bejelentés napja: 1958. december 22. A találmány eljárásra vonatkozik a réz és rézércek finomításakor keletkező anódiszap feldolgozására. A szakirodalom több eljárást ismertet anódiszapnak és más nemes iszapok feldolgozására, jórészt az azokban foglalt nemesfémek (arany, ezüst) kinyerése céljából. Az ismert eljárások főleg kohászati eljárások, melyeknek kivitelénél az anódiszapban levő egyéb értékes komponensek (Cu, Ni, Se, Sb, Sn, Te) jórészt veszendőbe mennek. A találmány eljárásra vonatkozik, mély ezeknek az értékes komponenseknek is egymástól való elkülönítését és gazdaságos kinyerését biztosítja. A találmány szerinti eljárás első fázisa a szárított iszapnak kénsavas pörkölése. Ebben a tekintetben eljárásunk hasonlít a szakirodalomban ismertetett eljárások némelyikéhez. A találmány szerinti eljárás elsősorban abban különbözik ezektől az eljárásoktól, hogy a pörkölés hőmérsékletét úgy szabályozzuk, hogy a kénsavas reakciók befejezéséig — a kénsav kidesztillálásának megakadályozására — a rendszer 250—270 C°-on és ezt követően 470—490 C°-on legyen és a kénsavat úgy adagoljuk, hogy az iszap a pörkölés egész tartama alatt a kidesztilláló termékek eltávozásának elősegítésére porszerű, de legfeljebb 2—3 mm szemnagyságú legyen. A pörkölés alatt a szelén kidesztillál, majd a kénsavas pörkölésből kikerülő iszapból részben kémiai, részben elektrokémiai, részben kohászati módszerekkel nyerjük ki az iszapban foglalt egyéb, nemes és nem-nemes komponenseket, vagyis ezüstöt, arzént, rezet, nikkelt, tellurt, antimont, ónt, aranyat és esetleg ólmot. A találmány szerinti eljárás további ismérve, hogy a kénsavas pörkölésből kikerülő iszapot vízzel kilúgozzuk, az oldatból az ezüstöt klorid, az arzént ferriarzenát alakban leválasztjuk, a rezet és; a nikkelt hidrolitikusan vagy elektrolitosan egymástól .elválasztva nyerjük ki, a feltárt iszap vízoldhatatlan maradékát sósavval tárjuk fel, az oldatból a tellurt S02 -al, a nemes fémeket Sbiszappal, az antimont fémsavval kiredukáljuk, az ónt hidrolitosan leválasztjuk; a sósavban oldhatatlan maradékot a nemesfémek kinyerése céljából kohászati úton dolgozzuk fel. A találmány szerinti eljárás kivitelénél úgy járunk el, hogy a kénsavas pörkölésből kikerülő iszapnak vízzel való kilúgozása és a rendszer szűrése után a szűrletbe klórgázt és szükség esetén sósavat is vezetünk, amikor is a rendszerben levő ezüst klorid alakjában kiválik és az arzén arzenáttá oxidálódik. Az ezüstcsapadék leválasztása után az oldathoz ferriszulfátot adunk, az oldat pH-ját 4,7-re állítjuk be és a kapott ferriarzenátot kiszűrjük. Az oldatban maradt Cu- és Ni-ionokat vagy hidrolitikus vagy elektrolitikus eljárással szétválasztjuk. A kénsavas pörkölés és vizes kilúgozás után visszamaradt szilárd fázisnak sósavval való főzése és hígítása utáni szűrésekor kapott szűrletből a tellurt forró oldatban kéndioxiddal való telítéssel leválasztjuk, ezután az oldatban levő kevés ezüstöt és aranyat antimoniszappal kiredukáljuk, majd az antimont az oldatból fémvassal kiválasztjuk. Az antimonmentesített oldatból az ónt sztannohidroxid alakjában hidrolitosan leválasztjuk, a kapott antimoniszapot inert gázatmoszférában tömbbé olvasztjuk össze, vagy antimontrioxiddá elégetjük. A sósavas kilúgozás után visszamaradó, oldhatatlan maradékból az ezüstöt híg ammóniával kioldjuk és a maradékot — elsősorban az arany és az esetleg jelen levő ón és ólom kinyerése céljából — kohászati úton dolgozzuk fel. A sósavban oldhatatlan maradékból a nemesfémek cianidos módszerrel is kinyerhetők. A találmány szerinti eljárás egy változatánál az aranynak és ezüstnek kiredukálása után kapott oldatból az antimont és ónt együtt választjuk le hidroxid alakjában és a csapadékot kohászati úton dolgozzuk fel. A kénsavas, pörkölésből kikerülő iszapnak vízzel való kilúgozásakor kapott csapadék szűrhetőségét kálciumkarbonát hozzáadásával megjavítjuk. Az ezüstcsapadék leválasztása után az oldat pH-ját, aferriarzenát szelektív leválasztásának lehetővé tételére, célszerűen kalciumkarbonáttal
