146679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kerületén fogazással ellátott két tárcsaalakú gépelem egymáshoz viszonyított elfordulásának megállapítására, különösen kis fordulatszámok esetén
2 146.679 Mint ismeretes, az árammérők gyártásának régi igénye a gyors hitelesítés. A mind ez ideig ismert eljárások hiánya, hogy 10%-os, de különösen ennél kisebb terhelés esetén a hitelesítés már nem megbízható. A stroboszkópos eljárás a bevezetésben említett körülmények,, nevezetesen az erős vibrálás miatt kis terhelések esetén nehézkes vagy észlelést egyáltalán nem tesz lehetővé. Hasonló nehézségek jelentkeznek az ismert fotocellás eljárások esetén is ha a hitelesítést kis terhelések esetén kell foganatosítani. Ehhez járul a hitelesítő berendezések bonyolult szerkezete és a fotocella, erősítők, Brown-eső stb. alkalmazásával járó viszonylag nagy befektetési költség. A találmány szerinti eljárás alkalmazása esetén ezek a nehézségek megszűnnek. Amint a rajzon látható, beszabályozandó 10 áramszámláló 11 forgórésze kerületén 12 fogazással van ellátva. A 10 áramszámláiénak a találmány szerinti eljárással való hitelesítése végett a 11 forgórészt beszabályozott 13 áramszámláié azonos fogazású 14 forgórészével közös 15 mértani középvonal mentén egymás mögött rendezzük el a két 10 és 13 áramszámláiét azonos villamos terhelés alá helyezzük. Ezután a 10 forgórész 12 fogazását és a 14 forgórész 16 fogazását a 15 mértani középvonallal párhuzamos 17 irányban átvilágítjuk. Az átvilágításhoz; az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 18 fényforrást, például 30 watt teljesítményű izzólámpát alkalmaztunk, amelynek fényét a 12, 16 fogazáson át 19 ernyőre vetítjük. A vetítéshez nagyítás és a kép élességének fokozása végett 20, 21, 22 lencsékből álló optikát alkalmaztunk. A fénynyalábot a 12 fogazás környezetéiben 23 fényelzáró lemez határolja. Az átvilágítás következtében a 19 ernyőn sötét 24 fényinterferencia sávok válnak láthatókká, amelyek a 11, illetőleg 14 forgórész fordulatszámának azonossága esetén helyben maradnak. Hitelesítéskor a 10 és 13 áramszámláló terhelését 25 potenciométer útján a kívánt értékre állítjuk be, majd megfigyeljük, hogy a 24 fényinterferencia sávok a 19 ernyőn elmozdulnak-e és elmozdulás esetén mi a vándorlás iránya. Ha a 11, illetőleg 14 forgórész a rajzon feltüntetett 26, illetőleg 27 nyíl értelmében azonos fordulatszámmal forog, a 24 fényinterferencia sávok a 19 ernyőn helyben maradnak. Ez nyilván azt jelenti, hogy a 10 áramszámláló a kérdéses, terhelés esetén az előírásnak megfelelően van beszabályozva. Ha a 10 áramszámláló 11 forgórészének fordulatszáma a kérdéses terhelés esetén kisebb a beszabályozott 13 áramszámláló 14 forgórészének fordulatszámánál, a 11 forgórész a 14 forgórészhez viszonyítva elmarad, vagyis a két 11 és 14 forgórész között a fény 17 irányában tekintve, az óramutató járásával azonos értelmű viszonylagos elfordulás jön létre. A beszabályozandó 10 áramszámláló tehát ilyen terhelés esetén a ténylegesnél kisebb fogyasztást mér. Az eltérést a 24 fényinterferencia sávoknak a 19 ernyő "—" jele felé való vándorlása jelzi. Fordított esetben, vagyis amikor a, 11 forgórész a 14 forgórészhez viszonyítva előresiet,1 a viszonylagos elfordulás a 17 irányból tekintve, az óramutató járásával ellentétes értelmű. Ebben az esetbén tehát a beszabályozandó 10 áramszámláló a kérdéses terhelés esetén a tényleges fogyasztásnál többet mér, amit a 24 fényinterferencia sávoknak a 19 ernyő "+" jele felé való vándorlása jelez. Beszabályozás végett mármost mindössze azt kell tennünk, hogy a 10 áramszámlálónak önmagában ismert módon az; alkalmazott villamos terhelésihez; rendelt szabályozó szervét addig állítjuk, amíg a 24 fényinterferencia sávoknak a 19 ernyőn való vándorlása meg nem szűnik. Ekkor a beszabályozandó 10 áramszámláló a kérdéses terhelés esetén a beszabályozott 13 áramszámláiéval teljesen azonos fogyasztást mér és így ilyen terhelés esetén az előírásnak megfelel. Hasonló módon vizsgáljuk meg a hitelesítés során fagyelembe veendő többi terhelési esetet is, és a 10 áramszámláló különféle szabályozó szervét addig állítjuk, amíg a 24 fényinterferencia sávok a 19 ernyőn a vizsgált terhelések bármelyikének esetén helyben nem maradnak. Kísérleteink szerint egyfázisú és háromfázisú áramszámlálók vagy fogyasztásmérők a találmány szerinti eljárással egyaránt gyorsan hitelesíthetők, amennyiben egyfázisú mérő beszabályozásához az isimért eljárások által igényelt 15—20 perccel szemben mindössze 8 percre volt szükség, háromfázisú mérők beszabályozási ideje pedig 1/4-ére volt csökkenthető. A találmány szerinti eljárás különös előnye, hogy a hitelesítés a 0—100 ford/ perc tartományba eső fordulatszámok, vagyis kis teljesítmények esetén is egyszerűen foganatosítható, ellentétben az ismert hitelesítési eljárásokkal, amelyek kis terhelés esetén való hitelesítéshez különleges intézkedéseket igényeltek. A találmány szerinti eljárás foganatosításához áramszámláló beszabályozása esetén gondoskodhatunk gombnyomással állítható terhelő berendezásről is, amivel a beszabályozási eljárást félautomatikussá tehetjük és ezzel alkalmazását tovább egyszerűsíthetjük. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárást minden olyan-esetben alkalmazhatjuk, amikor akár különböző fordulatszámmal forgó tengelyek szinkronizálásáról, akár fordulatszámok viszonylagos értékének megállapításáról van szó. Előbbi esetre adtunk példát áramszámlálókkal kapcsolatban. Az utóbbi esetre vonatkozó példaként megemlíthetjük fogaskerekek fogszámának összehasonlítását. Amikor ugyanis fogaskerekek fogazásának kongruenciáját kell megállapítani, a találmány szerinti eljárás alkalmazásakor mindössze azt kell tennünk, hogy a fogaskerekeket közös mértani középvonal mentén egymás mögött elrendezve, azonos szögsebességgel forgatjuk és a fogazásokat a leírt módon átvilágítjuk. Nyilvánvaló, hogy a fogazások kongruenciája esetén a fényinterferencia sávok helyben maradnak. Ha viszont a fogazások fogszáma különböző, azonos szögsebességű forgatás esetén az egyik fogaskerék a másikhoz viszonyítva a fogazások szempontjából mintegy elfordul, minthogy egy fordulat alatt az egyik fogaskeréknél több fog vonul át a megvilágított szakaszon, mint a másiknál. Ekkor tehát a fényinterferencia sávok vándorolnak. Ebből azután a fogazások inkongruenciája illetőleg fogszámának különbözősége egyszerűen következik.
