146669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására

2 146.669 ideje legyen e kapcsolt rétegbe hatolására, sőt kell, hogy a monomernek csekély mennyisége teljesen át is hatoljon ezen a rétegen. A következő be­sugárzási időtartamokat úgy kell megválasztani, hogy elegendő hosszúak legyenek az előzőleg kap­csolt rétegen majdan áthatoló monomer kapcsolá­sára. Az eljárás folytonosan is foganatosítható, ha a polimér-monomér rendszert, helyesen megállapí­tott ütemben, folytonos ionizáló sugárnyaláb előtt vonultatjuk el, amikor is a rendszernek minden része csak szakaszosan van kitéve a sugárzásnak. A találmány szerinti eljárás további előnnyel is jár. A kapcsolási reakció ugyanis ennél az eljárás­nál igen viszkózus polimer-közegben megy végbe, ami tetemesen meglassítja a lánc befejeződési reakcióját. A kapcsolt láncok növekedése ez eset­ben a besugárzás megszűnése után is igen hosszú ideig folytatódik. Ha tehát az ismertetett módon, szakaszos be­sugárzással dolgozunk, akkor a kapcsolt láncok a megszakítási periódusok alatt tovább növekednek és így valamely An kiindulási polimeren, bizonyos sugárzási dózissal, sokkal nagyobb mennyiségű B monomert rögzíthetünk, mintha a besugárzást meg nem szakítottuk volna. Más szavakkal, az alábbi példákkal illusztrált, azt az; előre nem látott eredményt kapjuk, hogy. a kapcsolás szintje nagyobb intenzitásnál és adott besugárzási össztartam alatt nagyobb egy gyakran megszakított besugárzás esetében, mint folytonos besugárzásnál. Szakaszos besugárzás esetében, különösen ha a besugárzás alacsony hőmérsékleten megy végbe, akkor a monomernek a polimerbe diffundálás sebességének növelésére, a homopolimerizáció nem kívánatos sebességnövelésének kikerülése mellett, előnyös lehet kizárólag a besugárzás megszakítási periódusai alatt a kezelt polimér-monomér rend­szernek hevítése. Ennek az eljárásnak előnyös kiviteli módjánál a részben kapcsolt, a nem feleslegben alkalmazott monomer által felduzzasztott polimert aránylag alacsony hőmérsékleten sugározzuk be, mimellett a besugárzási dózis elegendő a jelenlevő monomer­nek kapcsolására, majd az így kezelt polimert pl. 40—80 C°-on monomér-ifürdőbe mártjuk, ami az említett polimernek a monomer által történő gyors duzzasztásához vezet, majd az így befejezett kör­folyamatot megismételjük. Az alább következő példákban a próbadarabokat 18 curie-s kobalt — 60 forrás y-sugaraival sugá­roztuk be. A besugárzás erősségét ferrószulfátos doziméterrel mértük, miimellett az oxidáció sugár­záskémiai teljesítménye gyanánt a G(Fe3+ ) = 15,5 értéket vettük. Valamennyi besugárzást 19 C°-nál foganatosítottuk. 1. példa; Több, 0,1 mm vastagságú, 8X15 mm3 nagyságú és 0,020 és 0,028 g közötti súlyú politetrafluór­etilén lapocskát sztirolt tartalmazó ampullákban vákuumban lezártuk ós 22 000 r/óra intenzitással kobalt-60 sugárforrással besugároztuk. A besugár­zás tartama 39 és 962 óra között váltakozott. Be­sugárzás után a lapokat benzollal kimostuk, meg­szárítottuk és megmértük. Az eredményeket alább közöljük. A lapocskák súlynövekedését a kapcsolt lapocska P súlya a lapocska kezdeti P0 súlya közötti arány, azaz P/Po határozza meg. Besugárzási idő: P/Po 22 000 r/óra 39h 1.13 "" ~~ 73h 1.20 U4'1 1.21 158h " 1.24 383'1 1.26 981h 1.26 A táblázatokból kitűnik, hogy 22 000 r/óra inten­zitású, folytonos besugárzással legfeljebb P/P0 = = 1.26 kapcsolási szint érhető el a használt la­pocskákkal és a fent leírt reakció-feltételek mellett. 2. példa: Az 1. példa szerinti lapocskákkal azonos, 0,022 g súlyú politetrafluóretilén lapocskát 5 cm3 sztirollal vákuumban ampullába zártunk és 2000 r/óra in­tenzitással szakaszosan besugároztuk, amint az az alábbi táblázatból kitűnik: Besugárzás: Megszakítás: A besugárzás időtartama tehát összesen 8 óra 40' volt, a megszakítások időtartama összesen 37 óra 15 volt. A lapocska súlya, benzollal való kimosás és szárítás után 0,0330 g volt, ami P/P 0 = 1,56-nak felel meg. Szerkezete teljesen homogén és mérete 10X21 mm volt. Ebből következik, hogy bármilyen is legyen az alkalmazott megvalósítási mód, a találmány sze­rinti eljárás végeredményben lehetővé teszi B mo­nomernek ez utóbbival szemben kevésbé áthatoló An polimernek egész tömegében való kapcsolása révén oly kapcsolt kopolimérek előállítását, ame­lyek kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a kiindulási anyagok. Magától értetődik és az előadottakból követke­zik, hogy a találmány nincs korlátozva a fent ismertetett kiviteli példákra, hanem felöleli az összes, nevezetesen azokat a változatokat iis, me­lyeknél az ionizáló besugárzási megszakítások nem teljesek, hanem csupán a besugárzási intenzitás pillanatnyi csökkenésében jutnak kifejezésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom