146669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására

Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.669. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — CE—309. ALAPSZÁM Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására CENTRE National de la Recherche Scientifique, Paris Feltalálók: Chapiro Adolphe mérnök, Paris és Magát Michel mérnök, Bourg La Reine A bejelentés napja: 1958. október 31. Franciaországi elsőbbsége: 1958. február 12. 3. Pótszabadalom a 144 761. lajstromszámú törzs szabadalomhoz A találmány 144761. lajstromszámú törzsszabadalom, valamint az ahhoz tartozó 1. pótszafoadalom (Alapszám: CE.—306) és a 2. pótszabadalom (Alapszám: CE—308) szerinti eljárásnak további kiképzésére vonatkozik. A törzsszafoadalmunk szerinti eljárásnál a kapcsolt kopolimérek előállítása céljából An polimereket ionizáló sugárzás (röntgensugarak, y-sugarak, gyorsított elektronok, neutronok stfo.) hatásának teszünk ki, szabad gyökök által való polimerizálódásra alkalmas B monomerek jelenlétébein. A pótszabadalmakban oly eljárásokat ismertettünk, melyek lehetővé teszik oly An polimereknek mélységben való kapcsolását, melyek — rendes körülmények között — nem engedik a kapcsolandó monomerek behatolását. Kifejtettük, hogy ennek az; eredménynek elérésére a kapcsolás sebességét oly módon szabályozzuk, hogy ez kisebb legyen a kaposolás folyamán a monoimérnek a polimerbe diffundálása sebességénél. E célból az 1. pótszabadalomfoan az ionizáló sugárzás befolyásolását és a 2. pótszabadalomban a monomer hígítását javasoltuk. Jelen találmány lehetővé teszi az 1. és 2. pótszabadalom szerinti hatásnak, nevezetesen az „iners" polimereknek egész tömegében való kapcsolásának elérését. A találmány lényege az, hogy a szóban forgó eljárásoknál az ionizáló sugárzás, melynek a polimer és monomer jelenlétében ki van téve, nem folytonos, azaz megszakított, aholis az egymást követő besugárzási periódusokat nyugalmi periódusok választják el egymástól, melyek alatt a monomer a részlegesen kapcsolt polimerbe hatolhat anélkül, hogy kapcsolást szenvedne. A találmány ezen főisimérven kívül, más ismérveket is felölel, melyek előnyösen főismérvvel egyidejűleg kerülnek alkalmazásra, de külön-külön is alkalmazhatók. Ezekről alább lesz szó. Ilyenek az eljárás különböző kiviteli módjai, valamint az eljárás termékei. Az alábbi leírás, mely a találmány szerinti eljárásnak csupán példaképpeni kiviteli módjait ismerteti, a találmány megértését óhajtja megkönnyíteni. A találmány szerinti eljárásihoz pl. ionizáló sugárzás hatására „aktív központokat" létesíteni képes An polimert és szabad gyökökkel polimerizálható monomert használunk, mely a szokásos reakció körülmények között könnyen diffundál be az An polimerbe. Ha a B monoimérnek az An polimer egész tömegében való kapcsolását óhajtjuk elérni, célszerűen az alább ismertetett módon járunk el. Az An polimer által a B monomer jelenlétében létesített rendszert megszakítottan sugározzuk be ahelyett, hogy mint eddig, folytonosan sugároznék be. A rendszer tehát felváltva besugárzási és megszakítási szakaszoknak van alávetve; ez utóbbiak alatt a monomer behatol a részben kapcsolt polimerbe nélkül, hogy maga is kapcsolódást szenvedne, ami lehetővé teszi oly polimereknek mélységben való kapcsolását, melyek folytonos besugárzás esetében csak felületileg kapcsolódnának. A megszakított besugárzással kapcsolatban alkalmazható besugárzási intenzitások sokkal nagyobbak az első pótszabadalomban a folytonos besugárzással kapcsolatban megadott intenzitásoknál. A besugárzási és megszakítási periódusok optimális tartamát esetről esetre kell megállapítani. Az egymást követő besugárzási és megszakítási periódusok vagy egyenlők, vagy különbözők, mégpedig növekvők vagy csökkenők. Az első besugárzásnak oly hosszúnak kell lennie,, hogy egy felületi övben megindítsa a kapcsolást. Az első megszakítás alatt a monomernek kell, hogy