146665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és beredezés tokos csövek önzáró kötésére
2 146.665 A találmány tárgyát képező tokos csőkötési eljárás lényege az, hogy a csatlakozó csővégek egymásbatolásakor a csőtök (1. és 2. ábra: a) és csőfarok (b) különböző kúpossággal kialakított tömítési felületei között egy kifelé szűkülő tömítési gyűrű-jhézag (c) keletkezik, amelyben egy nagy nyomással ellapított ós a tömítési felületekkel kb. 3 cm-es sávon érintkező, körkeresztmetszetű, lágygumi-gyűrű (d) végzi a tokhézag tömítését, A csőfarok kúpos tömítési felületének hossza pontosan úgy van meghatározva, hogy a csőfarok végére felfeszített gumigyűrű (3a. ábra) a csővégek összenyomása köziben a kúpos felületen végiggördülve kb. félfordulat után, fokozatos ellapulás mellett éri el végső, tömítési helyzetét. A csőfarok kúpos felületét egy íves kialakítású váll (e) határolja, amely egyúttal a tokhézag lezárására is szolgál, úgy azonban, hogy a fennmaradó keskeny résen át bedugott szonda-lemezzel az ellapított gumigyűrű szabályos elhelyezkedése ellenőrizhető!. Ez a keskeny rés teszi lehetővé azt is, hogy a csővezeték íves fektetésénél a csőelemek néhány fokos irány töréssel csatlakozhassanak egymáshoz. A „BERVIT'-esőkötés szerelése a tömítő gumigyűrűnek a kúpos csőfarokra történő felillesztéséből és a csatlakoztatandó csővégek egymásbatolásából áll. Mindkét művelet gyors végrehajtását megfelelő szerkezetek könnyítik meg. A csúszásmentes, egyenletes begördülés érdekében a gumigyűrűnek a csőfarok kúpos felületén feszülnie kell, a feszülő gumigyűrű azonban a kúpos felületről lepattanna, így azt e helyzetében ideiglenesen rögzíteni kell. A rögzítés a 4. ábra szerinti alátétlemezekkel történik. E rögzítőlemezek a csőfarok kerületén egymástól 15—20 cm távolságban a felfeszített gumigyűrű alá szorítva (3. ábra: f) meggátolják annak lepattanását. Az alátétlemezek kengyeleibe fűzött és ugyancsak kissé feszülő gumizsinórok (g) küllcszerűen a csőkeresztmetszet középpontjában levő karikára (k) vannak erősítve. Erre a rögzítőszerkezetre csak vasbetoncsöveknél van szükség, öntöttvascsöveknél a felfeszített gumigyűrű lepattanását a csőfarok végének néhány mm-es pereme (1. ábra: p) akadályozza meg. A vasibetonesövek jelenlegi gyártástechnológiája ilyen perem kialakítását nem teszi lehetővé. A csővégek összenyomásához a súlypontjában felfüggesztett és az árokfenék, illetve az előzőleg előkészített homokágyazat felett még éppen szabadon lengő csövet lassú közelítéssel úgy kell a már lefektetett csővezeték utolsó csőelemének tokjához irányítani, hogy a csőfarokra felillesztett gumigyűrű központosán helyezkedjék el az előző cső tokjának külső, tölcsérszerű torkában (t) és azzal körös-körül érintkezésbe jusson. Ez a központosítás biztosítja azt, hogy a gumigyűrű a csővégek összenyomásakor kerületének minden pontján egyszerre kezdi meg a csőfarok és csőtok tömítési felületei közötti gördülését. A központosítás után a csővégek egymásba tolhatók. Az e célra szolgáló szerkezet egy, a már előzőleg lefektetett csőelem tokja mögé felerősíthető 'bilincsből, két vonórúcKból és a fektetés alatt álló cső tokrészébe illesztendő csavarorsós feszítőkészülékből áll. A bilincsnek és a feszítőkészüléknek a vonórudakkal történt összekapcsolása után a csővégek egymásbatolása az egy személy által kezelhető csavarorsós feszítőkészülékkel 2—3 perc alatt végrehajtható. A csőfarokra felfeszített gumigyűrű lepattanását megakadályozó rögzítőszerkezetre természetesen csak a csővégek összenyomásának! kezdetéig van szükség. Az alátétlemezek ezért úgy vannak kialakítva, hogy a gumigyűrű néhány mm-es gördülése után annak szorítása alól felszabadulva automatikusan kioldódnak és a gumizsinórok feszültsége az egész rögzítőszerkezetet a cső szabad végén kilöki a fektetés alatt álló csőből és így az a következő cső szerelésénél ismét felhasználható. Amikor a csőfarok homlokfelülete összenyomás közben eléri a fekvő cső tokjának fenekét, a csőkötés befejeződött és az addig felfüggesztve tartott cső az árokfenékre leengedhető. A „BERVIT'-csőkötési rendszer előnye, hogy hibátlan tömítési felületek és a tömítő gumigyűrű szabályos begördülése esetén teljesen megbízható, rugalmas tömítést biztosít. Minthogy a csővégek tömítési felületeinek épsége még a szerelés előtt, a gumigyűrű szabályos elhelyezkedése pedig közvetlenül a szerelés befejezése után azonnal ellenőrizhető, ez a csőkötési-rendszer nemcsak az esetleges tömítési rendellenesség azonnali felismerését és kijavítását teszi lehetővé, hanem szinte teljesen kizárja a tömítés későbibi meghibásodását is, mert rugalmassága folytán a csőelemek néhány mm-es hosszirányú elmozdulása, vagy néhány fokos elfordulása esetén is kifogástalan vízzárást biztosít. A csővégek tömítési felületeit a csőkötés szerelése előtt minden rátapadt idegen anyagtól (sár, habarcs-cseppek, sablon-zsír stb.) meg kell tisztítani és a felületek sérüléseit, vagy gyártási hibáit (pl, kavicsfészek) cementhabarccsal ki kell javítani. A gumigyűrű szabályos elhelyezkedését a tokhézag keskeny résén bedugható szonda-lemezzel a tokkerület 5—6 pontján ellenőrizni kell, így a gumigyűrű esetleges szabálytalan ibegördüléséből származó tömítési hibalehetőség a csőszerelés megismétlésével gyorsan és még időben kiküszöbölhető. Az ez irányú kísérletek és nyomáspróbák igazolták, hogy a helyesen szerelt tömítés még a csőhálózatban esetleg fellépő vízlökések és nyomáslengések hatására sem mozdulhat el a begördülés végén elfoglalt helyzetéből, mert a nagy nyomással ellapított gumigyűrű és a kissé érdes tömítési felületek közötti súrlódást csak a cső anyagának húzószilárdságát meghaladó belső túlnyomással lehet legyőzni, az elmozdulás egyébként is csak a gumigyűrű további összenyomását és ezáltal a súrlódás további növekedését idézné elő. További biztosítékul szolgál és a csőkötés tökéletes önzárását biztosítja a csőfarok vállkiképzese, amely a kifelé már amúgy is szűkülő tömítési hézag lezárásával határt szab a gumigyűrű elmozdulásának. A tokhézagnak a szerelés után fennmaradó, látható keskeny nyílását a szakasz-nyomáspróba sikeres befejezése után, közvetlenül a munkaárok visszatöltése előtt képlékeny (h) agyagcsíkkal kell kitölteni, nehogy a vissza töltött földdel a hézagba jutó kavicsszemék ott beékelődve a csőfelületet esetleg megsérthessék.
