146663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ultrahang therápiás besugárzás eszközlésére
Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.663. SZÁM 42. s. OSZTÁLY — BA-1253. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés ultrahang therápiás besugárzás eszközlésére Dr. Bálint Árpád egyetemi tanársegéd, Debrecen A bejelentés napja: 1958. április 28. Az ultrahang therápiás besugárzás az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőségű gyógyítási eljárássá fejlődött ki. Az orvosi gyakorlatban 17 kc/s —10 Mc/s frequentia-sávba tartozó ultrahang sugárzást alkalmaznak 0,01 —• 4 W/cm'2 térerősséggel. Régebben ennél kisebb frequentiájú akusztikai energiát is használtak a test felületére alkalmazva. Az orvosi gyakorlatban kialakult tapasztalatok azt mutatják, hogy azonos térerősség esetén a nagyobb frequentiájú akusztikai energia erősebben elnyelődve nagyobb felületi hatást fejt ki és nagyobb gyorsulásánál fogva az erősebben kötött molekulákat is fellazítja. A kisebb frequentiájú rezgés mélyebben hatol a szövetekbe és nagyobb amplitúdójánál fogva jobban eltávolítja a molekulákat eredeti helyükről. A nagyobb frequentiájú rezgésnek tartósabb, a kisebb frequenitiájúnak erőteljesebb a fájdalomcsillapító hatása. A térerősség értékét olyanra kell választani, hogy káros hővagy kavitációs hatást ne idézzen elő a szövetekben. A besugárzáshoz szükséges ultrahangot általában elektroncsöves nagyfrequentiás generátorral táplált piezoelektromos, magnetostrictiv vagy elektrostrictiv rendszerű sugárzófejekkel állítják elő. Ezekben újabban polarizált báriumtitanat kerámiákat is alkalmaznak, amelyeknek gerjesztése technikailag egyszerűbb. Az alacsony frequentiájú rezgéseket többnyire elektromos hajtású vibrátorokkal állítják elő. Mindezen ismert rendszerek csak egy beállított értékű frequentiát sugároznak és a térerősség szabályozásával nem minden esetben tudják a kívánt szövetszerkezeti molekuláris változásokat teljesen károsodás nélkül és fájdalommentesen előidézni. A találmány célja az, hogy az ultrahang sugárzás anyagcsereiokozó, szövetlazító és fájdalomcsillapító hatását jelentékenyen megnövelje a szervezetre való esetleges káros behatás nélkül. Ezt oly anódon érjük el, hogy a szükséges gyorsulást biztosító nagyobb frequentiájú ultrahangrezgéshez; nagyobb amplitúdójú alacsony frequentiás rezgést keverünk ugyanazon besugárzó fejben. Ily módon a molekulák fellazítását előidéző nagyfrequentiás ultrahang-rezgés és az annak gyógyhatását gyorsító és fokozó nagyobb amplitúdójú kisfrequentiás mechanikai rezgés egyidejűleg hatol be a test szöveteibe. A két egymástól eltérő amplitúdójú és frequentiájú rezgésnek egy fejjel való előállítására célszerűnek látszott a therápiás kezelésnél eddig nem alkalmazott ultrahang-gerjesztő eljárás felhasználása, amely abból áll, hogy egy rúd alakú tömör test, pl. fémrúd végére gyakorolt ütéssel ultrahang tartományba eső rezgést állítunk elő, amelynek frequentia értéke a rúd méreteitől, anyagának fajsúlyától és rugalmassági állandóitól függ. A találmány szerinti kettős rezgést keltő megoldás egy példaképpemi kiviteli alakját ábrázolja a mellékelt rajz. Lényege, hogy egy elektromágneses ütőszerkezet periodikusan ütöget egy fémrudat, amely úgy van felfüggesztve, hogy az ütések hatására egyrészt saját rezgésszámának megfelelő longitudinális ultrahang-rezgéseket, másrészt saját tömege és a rugalmas felfüggesztés által meghatározott frequentiájú lengéseket végezhessen. A szerikezet (1) fémházban van elhelyezve, amelyet balesetek megelőzése céljából előírás szerint földelünk. A (7) gombbal forgatható (2) csavarorsó a forgatás irányától függően közelíti vagy távolítja a (4) vezetőlécen csúszó anyákat. Ezáltal szabályoz^ hatjuk a (3) központosító rugók feszülését és a (17) bakhoz rögzített (19) tengelyen forgathatóan felfüggesztett (20) fülből, (21) fegyverzetből, (6) központosító nyúlványból, (22) karból és (26) kalapácsból álló ütőiszerkezet saját rezgésszániát a hálózati frequentiára hangolhatjuk. A (21) fegyverzetet a (11) vasmagból és (12) tekercsből álló elektromágnes a (8) nyél furatán keresztül (9) szigetelt vezetéken hozzávezetett váltakozó árain minden félperiódusának megfelelően maga felé vonzza, majd az áramerősség csökkenésekor visszaengedi. Ekkor a kalapács megüti a (27) hengert és így ez saját rezgésszámának megfelelő csillapodó longitudinális rezgésibe jön. A hengert saját anyagából esztergált (28) pereménél fogva (24) besajtolt gyűrű rögzíti a (25) foglalathoz. A foglalat állításával szabályozzuk a henger és kalapács közti távolságot és azt az optimális helyzetben rögzítjük a (23) ellenanyával. A (19) tengely körül elforgatható elektromágnest a (10) rugó, valamint saját