146663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ultrahang therápiás besugárzás eszközlésére

Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.663. SZÁM 42. s. OSZTÁLY — BA-1253. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés ultrahang therápiás besugárzás eszközlésére Dr. Bálint Árpád egyetemi tanársegéd, Debrecen A bejelentés napja: 1958. április 28. Az ultrahang therápiás besugárzás az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőségű gyógyítási el­járássá fejlődött ki. Az orvosi gyakorlatban 17 kc/s —10 Mc/s frequentia-sávba tartozó ultra­hang sugárzást alkalmaznak 0,01 —• 4 W/cm'2 tér­erősséggel. Régebben ennél kisebb frequentiájú akusztikai energiát is használtak a test felületére alkalmazva. Az orvosi gyakorlatban kialakult tapasztalatok azt mutatják, hogy azonos térerősség esetén a na­gyobb frequentiájú akusztikai energia erősebben elnyelődve nagyobb felületi hatást fejt ki és na­gyobb gyorsulásánál fogva az erősebben kötött molekulákat is fellazítja. A kisebb frequentiájú rezgés mélyebben hatol a szövetekbe és nagyobb amplitúdójánál fogva jobban eltávolítja a mole­kulákat eredeti helyükről. A nagyobb frequentiájú rezgésnek tartósabb, a kisebb frequenitiájúnak erő­teljesebb a fájdalomcsillapító hatása. A térerősség értékét olyanra kell választani, hogy káros hő­vagy kavitációs hatást ne idézzen elő a szövetek­ben. A besugárzáshoz szükséges ultrahangot általában elektroncsöves nagyfrequentiás generátorral táplált piezoelektromos, magnetostrictiv vagy elektrostric­tiv rendszerű sugárzófejekkel állítják elő. Ezekben újabban polarizált báriumtitanat kerámiákat is alkalmaznak, amelyeknek gerjesztése technikailag egyszerűbb. Az alacsony frequentiájú rezgéseket többnyire elektromos hajtású vibrátorokkal állít­ják elő. Mindezen ismert rendszerek csak egy be­állított értékű frequentiát sugároznak és a tér­erősség szabályozásával nem minden esetben tud­ják a kívánt szövetszerkezeti molekuláris változá­sokat teljesen károsodás nélkül és fájdalommen­tesen előidézni. A találmány célja az, hogy az ultrahang sugárzás anyagcsereiokozó, szövetlazító és fájda­lomcsillapító hatását jelentékenyen megnövelje a szervezetre való esetleges káros behatás nélkül. Ezt oly anódon érjük el, hogy a szükséges gyor­sulást biztosító nagyobb frequentiájú ultrahang­rezgéshez; nagyobb amplitúdójú alacsony frequen­tiás rezgést keverünk ugyanazon besugárzó fejben. Ily módon a molekulák fellazítását előidéző nagy­frequentiás ultrahang-rezgés és az annak gyógy­hatását gyorsító és fokozó nagyobb amplitúdójú kisfrequentiás mechanikai rezgés egyidejűleg hatol be a test szöveteibe. A két egymástól eltérő amplitúdójú és frequen­tiájú rezgésnek egy fejjel való előállítására cél­szerűnek látszott a therápiás kezelésnél eddig nem alkalmazott ultrahang-gerjesztő eljárás felhaszná­lása, amely abból áll, hogy egy rúd alakú tömör test, pl. fémrúd végére gyakorolt ütéssel ultrahang tartományba eső rezgést állítunk elő, amelynek frequentia értéke a rúd méreteitől, anyagának faj­súlyától és rugalmassági állandóitól függ. A találmány szerinti kettős rezgést keltő meg­oldás egy példaképpemi kiviteli alakját ábrázolja a mellékelt rajz. Lényege, hogy egy elektromág­neses ütőszerkezet periodikusan ütöget egy fém­rudat, amely úgy van felfüggesztve, hogy az üté­sek hatására egyrészt saját rezgésszámának meg­felelő longitudinális ultrahang-rezgéseket, másrészt saját tömege és a rugalmas felfüggesztés által meg­határozott frequentiájú lengéseket végezhessen. A szerikezet (1) fémházban van elhelyezve, amelyet balesetek megelőzése céljából előírás szerint föl­delünk. A (7) gombbal forgatható (2) csavarorsó a forgatás irányától függően közelíti vagy távolítja a (4) vezetőlécen csúszó anyákat. Ezáltal szabályoz^ hatjuk a (3) központosító rugók feszülését és a (17) bakhoz rögzített (19) tengelyen forgathatóan felfüggesztett (20) fülből, (21) fegyverzetből, (6) központosító nyúlványból, (22) karból és (26) ka­lapácsból álló ütőiszerkezet saját rezgésszániát a hálózati frequentiára hangolhatjuk. A (21) fegyver­zetet a (11) vasmagból és (12) tekercsből álló elektromágnes a (8) nyél furatán keresztül (9) szi­getelt vezetéken hozzávezetett váltakozó árain minden félperiódusának megfelelően maga felé vonzza, majd az áramerősség csökkenésekor vissza­engedi. Ekkor a kalapács megüti a (27) hengert és így ez saját rezgésszámának megfelelő csilla­podó longitudinális rezgésibe jön. A hengert saját anyagából esztergált (28) pereménél fogva (24) be­sajtolt gyűrű rögzíti a (25) foglalathoz. A foglalat állításával szabályozzuk a henger és kalapács közti távolságot és azt az optimális helyzetben rögzítjük a (23) ellenanyával. A (19) tengely körül elforgat­ható elektromágnest a (10) rugó, valamint saját

Next

/
Oldalképek
Tartalom