146658. lajstromszámú szabadalom • Sorvető- vagy -ültetőgép

146.658 3 —37— ill. —38— süveggel kapcsolatosak és így ezekkel együtt állíthatók. A tolattyúk alakját a hengerek és a süvegek görbülete szabja meg, vagyis mindegyik tolattyú a teljesen zárt helyze­tében a szemben fekvő süvegre fekszik fel. A —37. 38— süvegek széthúzásakor a tolattyúk kö­zött a kívánt szélességű nyílás képződik, mely egyúttal a süvegek egymással szemben fekvő szé­lei közötti hézagnak és így a ikivetendő magvak nagyságának felel meg. A gép ilyen kialakítása mellett a magszekrény­ben levő magvak a —39, 40— kivágások terében a hengerek mozgása folytán fellazulnak és a csa­varmenetek alkotta, kamrákban sorakoznak. A fölös magvak visszagurulnak. A magvak áramára merő­legesen mozgó —33— lazítószerv meggátolja mag­halmok képződését a magszekrény torkolata előtt, illetve ha ilyen halom létrejön, azt a lazitószerv szétrombolja, úgyhogy a kívánt magméret szerint beállított tolattyúk 'közötti át járaton már egyes magvak sora halad át. A —41, 42— kivágások alkotják az ún. kom­penzáló kamrákat, melyek jelentősége főleg az, hogy a sort képző harántfal szerepét azután csu­pán a vékony —35, 35';— tolattyúk veszik át, ami a imagvak biztos áthaladását idézi elő a torkola­ton. Ezenkívül a kompenzáló kamrák főleg sza­bálytalan magvaknál fontosak, mert a fölös mag­vak, melyek a torkolaton esetleg mégis áthaladnak, oldalra terelődnek és az alkalmas, pillnatban össze­függő magsorrá rendeződnek. A kamrák külön­böző hossza azt eredményezi, hogy ezek a fölös magvak különböző helyeken rendeződnek az össze­függő sorba és így egymásnak nem állnak útjá­ban. A 11. és 12. ábra a találmány szerinti gép ki­vetőszervét egyetlen vetőhengerrel szemlélteti. A 13. és 14. ábra a teljes gépet mutatja. E sze­rint közös —43— tengelyen több, pl. a 15. és 16. ábra szerint megvalósított vetőkészülék van. A magvakat —45— vezetékek eresztik ki a —44—• magszekrényből és azok a talajhoz közel közvet­lenül a —46— vetőcsoroszlyákba hullanak. A vetőszerv részletesebb kivitelét a 15. és 16. ábra mutatja. A —43— tengelyre erősített —47— vetőhenger belső felületén vannak a csavarmene­tek. A —47— henger köpenyét lazítószervként működő —48— bordák kötik össze az aggyal. A henger kilépővégén, az agyon —49— nyúlványok vannak, melyek megfelelnek a 9. ábra szerinti •—33— lazítószervnek. A —49— nyúlványok mö­gött a fentebb ismertetett módon helyezzük el az —50, 51— tolattyúkat. Utóbbiakat az —52, 53— süvegekhez erősítjük, melyek állítható —54, 55— nyúlványaival a tolattyúk közötti átjárat nagysága szabályozható. Célszerűen valamennyi vetőszerv nyúlványait végigmenő rudakkal vagy vezetékek­kel kötjük egymáshoz, hogy az összes vetőszervet egyszerre lehessen állítani. A magvak a —44— magszekrényből a —45— vezetékeken át a —47— hengerek homlokoldalához jutnak, ahol azokat a —48— bordák fellazítják. A magvak ezután a henger belső terébe kerülnek, ahol azok a süvegek közötti kivágásban ismét fel­lazítódnak és sorba rendeződnek, majd a tolattyúk $ közötti résen egyenként haladnak át. Közvetlenül a tolattyúk előtt mozognak a —49— nyúlványok, melyek a torkolat eldugulását két vagy több mag esetleges torlódása esetén megakadályozzék. A to­lattyúk mögött itt is kompenzáló kamrák van­nak, melyek működési módját fentebb ismertet­tük. Ezáltal biztosan létrehozzuk egyes magvak egyetlen sorát, mely azután a —46— csoroszlyába hull és így nincs szükség magvezetőcsövekre, ami a vetés pontosságát növeli. Ha a —43— tengelyt a 15. ábra szerint balra eltoljuk, a —47— hengert a —45— vezetékből kitolhatjuk, úgyhogy a vetés befejeztével a mag­vak kihullanak és az alkatrészek könnyen tisztít­hatók, mert ekkor a henger mindkét oldalról hozzáférhető. Szabadalmi igénypontok: 1. Sorvető- vagy ültetőgép felületükön csavar­menetekkel ellátott egy, vagy két; vetőhengerrel, jellemezve a hengerek (9, 9', 25, 27) süvegjeivel (12, 12', 26, 26', 28, 28'), melyek között beállít­ható szélességű rés (14) van, és amelyeken á rés (14) közelében, a magszekrényen áthaladó részben, vagy a süvegeken kívül fekvő részben is, kivágások (15, 15') vannak, míg a vetőszekrény torkolatában (17) magassági irányban állítható, engedékeny le­szedőszerv (18) foglal helyet. 2. Az 1. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csavarmenetek (29) a henger (27) belsejében vannak és a szegmens alakú süvegek (28, 28') a henger belső felületéhez simul­nak (6. ábra). 3. Az 1. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal, jellemezve, hogy a vetőhengernek (27) össze­nyomható és széthúzható spirálisa van. 4. Az 1. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, jellemezve jelzőkészülékkel, pl. a magpálya fölött ágyazott, szabadon mozgatható kerékkel (21), mely jelző áramkörben (22) fekszik. 5. Az, 1. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csavarmenetek a henge­rek vége előtt végződnek és a hengerek végrészei simák, 6. Az 1. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, jellemezve a vetőhengerek kilépővégén elrende­zett kivető- és szaibályozótárcsával, melynek len­gethető érintkezőkarjai (40) a kilépő magvakkal érintkeznek, aholis az érintkezőkarok belső végei ellenőrző1 áramköribe iktatott vezetőgyűrűkkel (36, 37) működnek együtt. 7. Az 1. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a magszekrény (34) torko­lata és a hengerek kiejtővége között a süvegeken (37, 38) egymással szemben fekvő, különböző hosszú kivágások (41, 42) vannak, melyek kompenzáló kamrákat alkotnak, a magszekrény torkolatában pedig egymást túlfedő tolattyúk (35, 35') vannak, melyek mindegyike a süvegek (37, 38) valamelyi­kével kapcsolatos, jellemezve végül a magszek­rényben szorosan a tolattyúknál elrendezett, ma­gassági irányban állítható és a hengerek tenge­lyére merőleges síkban kilengethető lazítószerv­vel (33). 8. A 7. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vetőszerv henger (47).

Next

/
Oldalképek
Tartalom