146655. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bauxitok kovasavtartalmának csökkentésére
Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMILEfRÄS 146.655. SZÁM 1. a. 1—14. OSZTÁLY — VA—752. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás bauxitok kovasavtartalmának csökkentésére Vasipari Kutató Intézet, Budapest Bejelentő által megnevezett feltalálók: Holló Tiborné mérnök (20%), Temesi Sándor mérnök (40%), Visnyovszky László mérnök (40%), mindhárman Budapesten A bejelentés napja: 1958. április 29. Ismeretes, hogy a Bayer-féle timföldgyártás főként a kis kovasavtartalmú bauxitok feldolgozását teszi gazdaságosan lehetővé. Valamilyen bauxit kovasavtartalmának mértékéül a bauxitban levő timföld — kovasav aránya — AI2O3/SÍO2 — az ún. modulus, szolgál. Az olyan bauxitok, amelyeknek a modulusa 10-nél kisebb, a Bayer-féle eljárással nem dolgozhatók fel gazdaságosan azért, mert a bauxit kovasavtartalma a bauxit feltárására használt nátronlúgból és vele együtt a timföldből, aránytalanul sokat tart vissza a bauxit oldhatatlanul visszamardó részében, a vörösiszapibam. A 10-nél nagyobb modulusú bauxitok kitermelhető mennyisége mindinkább csökken. Emellett a 10-nél kisebb modulusú bauxitoknak, bár a Bayereljárás számára nem alkalmas, mégis ki kell bányászni és hányóra dobni, hogy a 10-nél nagyobb modulusú bauxitokhoz hozzá lehessen férni. Mint ismeretes, a bauxitok nem homogén összetételű ásványok, hanem széles sorát tartalmazzák a különböző ásványos vegyületeknek egymással tág határok között elegyedve. Megkísérelték, hogy a bauxitnak timföldet tartalmazó részeit flotálással dúsítsák, vagyis a többi ásványos alkotórészeiktől a főként timföldet tartalmazó részeket elkülönítsék és így kovasavtartalmát csökkentsék. Az eljárás azonban megfelelő eredményre nem vezetett. Tapasztalataink szerint a bauxit egyes féleségeinél a bennük levő timföld, vasoxid és kovasav úgy vannak eloszolva, hogy nagy vasoxidtartalmú, kovasavszegény timföldes részeket és kis vasoxidtartalmú, kovasavdús timföldes részieket lehet megkülönböztetni. Ezek a különböző összetételű részek, bár összetételük között nem mindig lehet éles különbséget tenni, fizikai tulajdonságaikban, így faj súlyukban is, eltérnek egymástól és sokszor szabad szemmel is látható, elkülönült szilárd fázisokat alkotnak. Az ilyen bauxitokat nevezik pizolitos bauxitoknak és a térbelileg elkülönült szilárd fázisokat pizolifoknak. Azt találtuk, hogy ha azokat a bauxitokat, amelyekben az említett vasoxiddús — kovasavszegény és kovasavdús — vasoxidszegény ásványi részek kialakultak, olyan mértékűre aprítjuk, hogy az eltérő tulajdonságú részek egymástól gyakorlatilag elválaszthatók lesznek, belőlük fizikai módszerekkel, előnyösen fajsúly szerinti vagy mágneses szeparálással, a kovagavban szegény vasoxiddús timföldes részeket ki lehet választani és ezáltal az eredeti bauxit kovasavtartalmánál kisebb kosasavtartalmú bauxitot nyerni. Találmányunk lényege a következő: vasoxiddús — kovasavszegány és kovasavdús — vasoxidszegény ásványos, részeket tartalmazó bauxitot, célszerűen előszárítással, légszárazzá teszünk, majd ezt követően olyan mértékűre, célszerűen 0,5 mmnél kisebb szemnagyságúra aprítjuk, hogy a különböző összetételű ásványos részek egymástól elválaszthatók legyenek, majd ismert módon, célszerűen szereléssel, vagy nehéz fajsúlyú szuszpenziós ülepítéssel a nagyobb fajsúlyú, vasoxiddús, de kisebb kovasavtartalmú részeket a kisebb fajsúlyú, nagyobb kovasavtartalmú részektől elválasztjuk. Ily módon, a Bay er-elj árashoz alkalmas csökkent kovasavtartalmú bauxitot nyerünk. A fajsúly szerinti elválasztást olyan mértékig, vagyis olyan kihozatalig végezzük, hogy a nyert, csőikként kovasavtartalmú bauxit-frakció modulusa a megkívánt nagyságú legyen. Érthetően minél nagyobb súlyszázalékú Mhozatalra törekszünk, annál inkább közeledik a kinyert bauxít-firakció modulusa a megengedett, vagy megkívánt alsó határhoz. Találmányunk másik változata szerint az előzőekben említett tulajdonságú bauxitot célszerűen előszárítás után olyan mértékűre, célszerűen 0,5— 1 mm szemnagyságúra aprítjuk, hogy a különböző összetételű ásványos részek egymástól elválaszthatók legyenek, majd 400 C°-«nál nem nagyobb hőmérsékleten, redukáló légkörben pörköljük, mindaddig, amíg a bauxit nem mágneses vasoxidja (Fe2 03) főtömegében mágneses vasoxiddá (Fe,3C>4)
