146652. lajstromszámú szabadalom • Elektrohidraulikus féklazító

Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.652. SZÁM 35. b. 1—2. OSZTÁLY — UU—5. ALAPSZÁM Elektrohidraulikus féklazító Ungur Mihály mérnök, Popity Sándor technológus, Nemes Géza technológus, Péter István mérnök, Gémes Bálint tervező és Balezer János technológus, Budapesten A bejelentés napja: 1959. január 23. Az ismert elektrohidraulikus féklazítóknál villamos 'motorral hajtott centrifugális szivattyú szállítja az olajat a féklazítók rugókkal terhelt dugattyúja alá, és a dugattyúnak az elmozdulását általában több dugattyúrúd közvetíti a fékpofákat közvetlenül mozgató vonórudakhoz kapcsolódó közvetítő rúdhoz. Az ilyen szerkezetű féklazítóknak több hátránya van. Egyik igen jelentős hátrány — ami különösen a szabadtéri berendezések, mint pl. daruk íéklazítóinál áll fenn —, hogy alacsony hőmérsékletek mellett nem működtethetők. Ugyanis az általánosan használt olajok viszkozitása —20 C° alatti hőfokon oly mértékben megnő, ami mellett centrifugális szivattyúval már nem szállítható, s így a féklazító hidraulikája használhatatlanná válik. Az elektrohidraulikus féklazítókat e hátrányuk miatt nem lehetett beépíteni olyan berendezésekbe, melyeknek üzemeltetési helyén, e hely földrajzi fekvése folytán —20 C° vagy ennél is alacsonyabb hőmérséklet tartós fennállása valószínűsíthető. Másik hátránya az ismert elektrohidraulikus féklazítóknak, hogy a féklazító házán kívül elrendezett dugattyúrudak a méretezésük alapját képező mechanikai igénybevételnél jóval nagyobb igénybevételnek lehetnek kitéve a dugattyú megszorulásaikor s ilyen többletigénybevétel alkalmával, vagy durva mechanikai behatás, ütődés folytán az egyenként karcsú dugattyúrudak káros deformációt szenvednek, vaigy — igen sok esetben — eltörnek. Az említett ütődések nem a gondatlan kezelésből származnak, hanem sok szállító berendezés — mint pl. ócskavastelepen működő daruk — üzemi körülményeiből következik. Ugyanis a féklazítók a szállító berendezés futókerékeinek közvetlen környezetében vannak elhelyezve, s így elkerülhetetlen, hogy a súlyos fémtestek a féklazítóhoz ütődjenek. További hátránya az ismert elektrohidraulikus féklazítóknak, hogy elhelyezésük kötöttséget jelent, ugyanis csak úgy szerelhetők fel, hogy a centrifugális szivattyú tengelye függőleges, vagy ettől csak kismértékben eltérő helyzetű legyen. Hátrány még, hogy a centrifugális szivattyú teljesítménye csak a hatásfok nagymérvű változása mellett változtatható, de még így is viszonylag kismértékben. Ebből származik, hogy különböző teljesítményekre másHmás méretű féklazítóit kell szerkeszteni s az egyiméretű féklazítók száma kicsi, minek folytán előállítási költségük magas. Mindezeken a hátrányokon túlmenően kedvezőtlen az a tulajdonságuk, hogy a fékezési idő kis határok között és igen körülményesen változtatható, s hogy helyszükségletük is viszonylag nagy. A találmány tárgyát képező elektrohidraulikus féklazító mentes a fenti hiányosságoktól, mert hidraulikus részében az olaj szállítását önmagában isimért csavarszivattyú végzi, amely köztudomásúan térfogatkiszorítás elvén működő szállítógép, s mint ilyen, nem érzékeny az általa szállított olaj viszkozitását illetően, továbbá mert egyetlen dugattyúrúddal rendelkezik, amelynek kisebb karcsúsága, valamint a féklazító tengelyében elfoglalt helyzete folytán a túlterheléseket jobban bírja, illetve a durva behatásoktól védett. Az elhelyezésit illetően nem jelent kötöttséget, mert alkar vízszintes:, akár függőleges helyzetben beépíthető. A találmány szerinti berendezés a csatolt rajzmellékleten bemutatott példakénti kivitel kapcsán az alábbiakban van részletesen ismertetve. A rajz a példakénti elektrohidraulikus féklazítót hosszmetszetben ábrázolja. A féklazító 1 háza a 2 csavarok segítségével van a 3 motorhoz erősítve. A motor tengelye közvetlenül kapcsolódik a csavarszivattyú 5 haj tóorsójához. A csavarszivattyú orsói a célszerűen bronzból készített 4 hüvelyben foglalnak helyet. A 4 hüvely és az 1 ház között levő 11 tér olajjal van feltöltve. Az olaj az elzárható 8 töltőnyíláson bocsáitbató a 11 térbe, és szükség esetén a 7 csavar kivétele után a csavart befogadó furaton keresztül engedhető le. A csavarszivattyú a 6 csatornán át szívja be az olajat a 11 térből és szállítja a 9 nyomócsőbe. A 9 nyomócsövet a 10 szeleptest zárja le. A 10 szeleptest a 12 furattal van ellátva, amelybe a szelepszár 16 furata torkollik. Ez a furat, amely a eze-