146632. lajstromszámú szabadalom • Vízmintavevő szonda földalatti vizek vizsgálatához

2 146.632 A mintavétel befejezését: a —6— dugattyú felső holtpontba jutását a —13— érintkező rövidrezáró­dása jelzi, amit a —8— rövidrezáró érintkező idéz elő a —10— rugó nyomó hatására. Felszínre emelés közben a gázos tartalmú víz nem tudja elhagyni a hengerteret a —9— szelep­csap egy irányú átfolyást biztosító konstrukciója miatt. A —9— szelepcsap példaképpeni megoldása metszetben látható a 2. ábrán. A —20— csapcső egyik vége oldható kötéssel {csavarmenet) csatlakozik az —5— mintavevő hen­gerhez, míg másik vége ruggyantacső csatlakozta­tására alkalmas kiképzést nyert. A —20— csap­cső tengelyére merőlegesen, kúpos becsiszolással illeszkedik eliordíthatóan a —21— csaptest, mely magába foglalja a —22— szelepülésre —24— rugó által szoruló —23— szelepgolyós, ezáltal bizto­sítva az egy irányú' átfolyást, mely a —21— csap­test elfordítási helyzetétől függően irányulhat a mintavevő hengertér felé vagy ürítésnél a henger­tér felől. A golyósszelep a legmegbízhatóbb műkö­désű az iszapos vizeik esetén is (tekintettel arra, hogy a zagy-szivattyúknál is golyósszelepes meg­oldás vált be), de a nem kívánatos eltömődésre számítva tisztítás céljából a —25— zárócsavar ol­dásával könnyen szétszedhető. Ha a mintavétel nem kíván természetes üledék­tartalmat és a szelepet, valamint a hengerteret védeni kívánják az esetleg bekerülő homokszem­cséktől, úgy a csapcsőre olyan ruggyanta-cső csatlakoztatható, mely megfelelő szűrőbetéttel van ellátva. Miután a mintavevő hengert fúrólyukból ki­emeltük, a —20— csapcsőre ruggyanta-csővel csat­lakozunk, ami akár a mintavevő edénnyel (palack), akár a gázvizsgáló berendezés kamrájával köti össze a mintavevő készüléket. A —21— csaptest 180°-os elfordításával (a 2. ábra ilyen helyzetben ábrázolja a szelepcsapot) az —5— mintavevő hengerből üríthetjük a vizsgálni kívánt vízmintát, mely művelet gyorsítható a —4— dugattyúrúdra gyakorolt nyomással. (Gázvizsgálat esetén mérhető az összekötőcső térfogata vagy szükség szerinti evakuálható.) A jelen találmány az eddig ismert mintavevők­től abban tér el, hogy a mintavétel olyan dugaty­tyús mintavevő hengerrel történik, mellyel meg­oldható a gázos vizek zavartalan mintavétele és az ürítésnél a minta nem érintkezik a levegővel. Üj továbbá a cél elérésére alkalmazott egy irányú átfolyást biztosító szelep. Mint ismert szerkezetek a termisztor és reo­méter újszerűen a mintavevő henger mellett azo­nos szondába kerülnek beépítésre. Szabadalmi igénypontok: 1. Vízmintavevő szerkezet földalatti vizek, elő­nyösen kutak vizsgálatához, azzal jellemezve, hogy az alul és felül beömlő1 nyílásokkal (9 és 3) ren­delkező mintavevő hengerben (5) mozgatható du­gattyú (6) van elhelyezve, mely a vele szervesen összefüggő dugattyúrúd (4) közvetítésével kábelra, vagy rudazatra (1) van felfüggesztve oly módon, hogy a dugattyút (6) alsó holtponti helyzetében a dugattyúrúd (4) alsó végén elhelyezett elektromos érintkező dugasz (13) az elektromos érintkező alj­zatban (16) rögzíti, míg a kút kívánt mélységében az elektromos távvezérlésű elektromágnes (17), vagy időzített óramű a rugós (15) kilincsek (14) működtetésével a dugattyút (6) felszabadítja. 2. Az 1. igénypontban meghatározott szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a minta­vevő hengerének (5) alsó beömlő nyílása irányvál­tós szelepcsappal (9) van ellátva, melynek elfordít­ható csapforgójában (21) szelepgolyó (23) van. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok által meghatározott mintavevő szerkezet kiviteli alakja, azzal jelle­mezve, hogy a szerkezetben beépített táv-vízáram­lás (reométer) és hőmérsékletmérő (termisztor) (18) műszerek vannak. 2 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 60235. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom