146628. lajstromszámú szabadalom • Ionkicserélő- és szűrőtartály
/ • * f Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.628. SZÁM 85. b. OSZTÁLY — RE-256. ALAPSZÁM Ionkicserélő- és szűrőtartály Rényi Árpád, Klamár Ernő, Dankó József és Molnár József gépészmérnök, budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1958. január 11. A találmány ionkicserélő- és szűrőtartály, amelyben az ionkicserélő- és szűrőréteg, ill. tartóréteg hordozására gyűjtőfej van alkalmazva. Az eddig ismert ionkicserélő*- és szűrőtartályoknak több hibája van. Az ionkicserélő- és szűrőréteg hordására szűrőfenék van a tartályba beépít* ve. A szűrőfenékbe azután több, nagyobb tartályméretek esetén többször tíz szűrőfej van beépítve. A szűrőfej ék elkészítéséhez sok munkaidőre van szükség, és a szűrőfejek anyaga is költséges. Az anyagár különösen akkor jelentős, ha maró folyadékokhoz készült a tartály, mert ilyenkor saválló anyagból kell a szűrőfejeket is készíteni. A szűrőfeneket alá kell támasztani, hogy a ránehezedő ionkicserélő- és szűrőréteget meg tudja tartani. A támasztó szerkezet ismét munka és anyagköltséget jelent. Maró folyadékokhoz készült ionkicserelö- és szűrőtartályoknál a tartály belső felületét és a tartályban levő alkatrészeket saválló anyagból kell készíteni, vagy saválló réteggel, pl. gumival kell bevonni. Belül gumiréteggel bevont kivitel esetén a tartályok köpenyrészét két vagy több darabból kell készíteni, amelyeik általában karimával vannak ellátva és csavarokkal összeerősítve. Ez azért szükséges, hogy a köpenyrészt gumibevonattal tudjuk ellátni, majd az ugyancsak gumiréteggel ellátott szűrőfenékbe szerelt szűrőfejeket a tartályba lehessen építem. A szűrőfenék meghibásodott gumibevonatának javítása és a tartály esetleges tisztítása, karbantartása is csak akkor végezhető el, ha a köpenyrész szétbontható. A tartály több darabból való készítése költségtöbbletet okoz. A találmány szerinti ionkicserélő- és szűrőtartály a szűrő és ionkicserélő anyag betöltésére szolgáló nyílással, a folyadék be- és kiáramlására szolgáló nyílásokkal, továbbá búvónyílással ellátott, hegesztéssel összeerősített részekből készült tartályköpenyből és a kifolyónyíláslba kívülről betolható, a kifolyónyílás nyakrészéhez hozzáerősített, az elfolyóeső felé nyitott, az oldalán vagy az egész felületén átfolyó lyukakkal ellátott gyűjtőfejből áll. A mellékelt rajz a .találmány szerinti szerkezet egyik kiviteli alakját példaképpen szemlélteti. Az ábra a gyűjtőfejjel ellátott ionkicserélő- és szűrőtartály metszete, részben pedig nézete. A 4 tartályköpeny részei hegesztéssel vannak összeerősítve. Csak az egészen kisméretű, pl. 80 cm-nél kisebb belső1 átmérőjű és belül gumibevonattal készülő tartályok készülnek két darabból, karimás kötéssel. Az ennél nagyobb tartályoknál a gumizás a 6 középvonallal jelölt helyen levő (nem ábrázolt) búvónyílás felhasználásával végezhető el. Az 5 nyílás a 2 tartóanyag és a 3 szűrő, ill. ionkicserélőanyag betöltésére szolgál. A kezelendő folyadék a 7 nyíláson áramlik be és a 8 nyíláson át folyik ki a tartályból. A 9 gyűjtőfej a 8 kifolyónyílás 10 nyakrészén keresztül van a tartály belső terébe tolva, és a 10 nyakrészhez van erősítve. Mivel az 1 elfolyócső a 8 kifolyónyílás 10 nyakrészéhez rendszerint karimás kötéssel csatlakozik, ezért a 9 gyűjtőfej 11 pereme célszerűen a két 'kariina közé fogható be. A 9 gyűjtőfej meghibásodása vagy egyéb hiba esetén a csőkariimák szétbontása után a 9 gyűjtőifej a 4 tartályból kihúzható, imajd a javítás befejezése után visszatolható. A 9 gyújtófej az 1 elfolyócső felé eső részén nyitott, egyébként tetszőleges alakú edény. A 9 gyűjtőfej fala a 12 lyukakkal van áttörve. A 12 lyukak mérete és száma az átömlő folyadék mennyiségétől függően van meghatározva, azonban méretezésnél vigyázni kell arra, hogy a lyukak mellett elhelyezkedő 2 tartó, ill. szűrőanyagrészek ne eshessenek át a lyukakon, és ne tömjék el a nyílásokat. A 2 tartó, ill. szűrőanyagrészek kvarckavics, vagy műanyag gömbök lehetnek. Ezeknek mérete úgy van megválasztva, hogy a 12 lyukakkal érintkezők a legnagyobbak és méretük fokozatosan csöikken az ionkicserélő anyag és a szűrőanyag érintkezési határ felületéig. A határfelületnél levő szemcsék mérete már alig nagyobb az ionkicserélő, ill. szűrőanyag szemcsék méreténél. így az
