146627. lajstromszámú szabadalom • Transzformációs feketedésskála színképvonal fotóméterekhez

hez bizonyos mennyiséget hozzá kell rendelni, hogy 2. egyenlet szerinti Fi változó értékéhez jus­sunk s ezzel a linearitás követelményének eleget tegyünk. Ennek a műveletnek elvégzése a fekete­déstranszfonmáció és F értékeiből számítás útján juthatunk a transzformált feketedés értékekhez. Legelőször a Seidel-féle (1) feketedéstranszfor­máció terjedt el, mely az 1. egyenlet helyett an­nak Gauss-f éle különbséglogaritmusát használja: W = log í— — 1 j 3.) ahol W az ún. Seidel-transzformált feketedés. Az F skála mellett egyes újabb fotométerekben a 3. függvény alapján szerkesztett W skála is ta­lálható. Hamarosan kiderült azonban, hogy a Sei­del-transzformált feketedés (W) csak <—' 3600 Angstrom hullámhosszúságú vonalak mérésénél felel meg a 2. egyenlet szerinti linearitás követel­ményének. Viszont a gyakorlatban quantitativ színképelemzésnél túlnyomórészt olyan vonalakat használunk, melyek a 2500 A — 3200 A hullám­hossz-tartományba esnek, ahol tehát W transzfor­máció neim alkalmazható. Ebben a" tartományban az ún. parciális feketedéstranszformációt alkalmaz­zák. Ennek értékeit jelenleg úgy határozzák meg, hogy az F skálán leolvasott értékekből a parciális transzformált feketedéseket a következő összefüg­gés alapján számolják: Po,5 = F — 0,5D 4. ahol F a mért abszolút feketedés, Po,5 a keresett parciálisan transzformált feke­tedés, 0,5 a transzformációs faktor, D az abszolút feketedés és a Seidel-transzfor­mált feketedés különbsége, vagyis D = F —W 5. D értékei irodalmi adatok alapján táblázatba fog­lalva rendelkezésre állanak. Tapasztalatok szerint P0 ,5 feketedés 2500—3200 A hulMmhossiz-tartományban igen jól megfelel a 2. egyenlet szerinti linearitás követelményeinek, s tekintve hogy a gyakorlatban használt színkép­vonalak legnagyobb része ebben a tartományban van, a parciális feketedéstranszformációt az egész világon széleskörűen alkalmazzák. Jelen találmány lehetővé teszi Po,s feketedés közvetlen méréssel történő meghatározását. Ha ugyanis a 4. egyenletbe behelyettesítjük először 5. aztán 1. és 3. egyenleteket, a következő összefüg­géshez jutunk: 10 no—IV Po.5 = 0-5 log. —-flog. "T- 6. Ha a fotométerbe ezen összefüggés alapján szer­kesztett skálát helyezünk, a fotométer alkalmassá válik 2500 A — 3200 A hullámhossz-tartomány­ban és 0,05—2,5 abszolút feketedés intervallum­ban minden előforduló színképvonal utószámítások nélküli, közvetlen mérésére. Ez igen nagy gyakor­lati előnyt és időmegtakarítást jelent, ha meggon­doljuk, hogy az üzemi színképelemző gyakorlat­ban használt vonalak túlnyomó többsége a meg­adott hullámhossz-tartományban van s a megadott abszolútfeketedés intervallumon kívül eső fekete­désű vonalakat a gyakorlatban nem használunk. Ezek az előnyök a találmány szerinti skála haszná­latát minden színképelemző számára mind belföl­dön, mind külföldön igen kívánatossá teszik. Szabadalmi igénypontok: 1. Színképvonal-fotométer sikálalemeze, azzal jel­lemezve, hogy feketedés-skálája a r io rio—ív P0 .5 = 0-5 log. y-flog. |—^—j egyenlet szerint van készítve. 2. Az 1. igénypont szerinti fotométer-skáláié-­mez kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy F és W feketedésekálája is van. 146.627 A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 60234. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom