146622. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és öntőmassza különösen metallokerámiai célokra alkalmas öntőanyag és azokból készült formadarabok, öblős edények, stb. előállítására

Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.622. SZÁM 80. b. 8. OSZTÁLY - MU-76. ALAPSZÁM Eljárás és öntőmassza különösen metallokerámiai célokra alkalmas öntőanyag és azokból készült formadarabok, öblös edények, stb. előállítására A Magyar Állam, mint a feltalálók: Csordás István, Lányi Béla, Lelkes Gábor budapesti, Veress Zoltán karcagi és Yissy László budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1955. január 31. A metallokerámiai célokra alkalmas öntőanyagokat, nyersanyagokat ez idő szerint finom por alakjában alkalmazzák. Ha a természetes finomságuk nem elegendő, úgy azokat aprítják, előnyösen őrlik. Az így készített finomszemcsés anyagból a gipszmintába öntött, korongozott, préselt, szobrászati úton megmunkált, vagy szórópisztollyal előállított nyers alakdarabokat a zsugorodás hőfokán tömörítik. Általánosan ismert eljárás szerint a felhasznált nyersanyagot vagy „képlékennyé" tették és így alakították ki a formadarabokat, vagy folyósító szereket kevertek hozzá és gipszmintába öntve állították elő a kívánt darabokat. Porcellánt és más kerámiai cikkeket, amikor az öntőmassza víztartalma 40—50% között ingadozik, öntéssel formáznak. A legolcsóbb és legelterjedtebb eljárás szerint a természettől fogva finomszemcsés, vagy a mesterségesen finomra őrölt anyagokat vízzel, vagy vizes oldatokkal addig nedvesítik, amíg azok „plasztikus"-isá, vagy „önthető"-vé nem válnak. A porcelániparban ez idő szerint folyósító anyagként szódát, vagy lúgot használnak, az alumíniumoxidból álló kerámiáknál pedig sósavat, hangyasavat alkalmaznak. Ezen anyagok hatására a vízzel gyúrhatóvá tett keverék — anélkül, hogy víztartalma jelentősen megnövekednék — tejfelszerűen elfolyósodik és „öntés"-re használható. Ha gipszmintába való öntömasszát (slikker) állítottak elő, ennek víztartalma 40—50% között ingadozott, az eddig szokásosan használt folyósító anyagok esetében. Az eddig ismert eljárások hátránya többek között, hogy a 40—50%-os víztartalmú korundslikker szemcséi — miközben a szemcsék közül a gipszminta a vizet kiszívja — aránylag nagy távolságra kerülnek egymástól és ezért a nagy szilárdság elérése céljából tör-ténő zsugorítás csak nehezen megy végbe, a szilárdság pedig nem haladja meg az eddig ismert korundtárgyak szilárdságát, továbbá a folyó slikker tele van légbuborékokkal, amelyeket még vákuumban sem lehet eltávolítani. Az eddig isniert eljárásokkal tehát nem sikerülhét az eddig ismertnél nagyobb mechanikai szilárdságú korundtárgyak előállítása. A találmány célja olyan slikkernek az előállítása, mely a lehető legkevesebb vízmennyiséget tartalmazza, emellett annyira hígan folyik, hogy az öntőmintának a legfinomabb részleteit is könynyen ki tudja tölteni. A találmány lényege eljárás és öntőimassza különösen metallokerámiai célokra alkalmas öntőanyag és ezekből készült formadarabok, öblös edények, stb. előállítására olymódon, hogy a legalább 50%ban egy mikronnál kisebb szemcsenagyságú alapanyagot (fémoxidot, karbidot, stb.) fcb. 20% folyadékkal összegyúrjuk, miközben vízben oldható, vágy szuszpendálható, főként zsírsavakból, vagy oxizsírsavakból álló anyagokat, vagy zsírsavak sóit és/vagy észtereit és hangyasavat adagolunk hozzá, majd a kész masszából formadarabokat készítünk, ezeket hőkezeljük, majd készre munkáljuk és zsugorítjuk. A találmány előnye a régi eljárásokkal szemben, hogy a slikker-képzéshez szükséges anyagainkat keverve a formázandó szemcsékhez, eddig még nem ismert csekély víztartalmú és ennek dacára könnyen önthető, vagy korongozható, vagy habbá verhető slikkert tudunk készíteni. Eljárásunk szerint az eddig használt sok víz helyett lényegesen kevesebbel beérjük, tehát az előformázott testben a szemcsék a víz elszívatása és elpárolgása után sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, mint azt az eddigi eljárások lehetővé tették és ezáltal a kiégetendő tárgyban a zsugorodás alatt a szemcsemozgások rövidebb utakra korlátozódva, a szemcsék hamarabb találnak egymás számára kölcsönös érintkező felületeket. A szorosan érintkező felületek miatt a szemcsék szövezete, minden folyósító (üvegesítő-, vagy rnineralizátor) anyag nélkül, igen benső kapcsolatba kerül és ezáltal a kiégetett tár-