146538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csövek előállítására képlékeny anyagból

r 2 146.538 Magyarázatot erre akkor kapunk, ha meggondoljuk, hogy a csőfalnak különösen a legbelső része az összenyomás során nyúlást szenved. Ha a magban a nyomást enyhítjük, az említett nyúlás csökkenése ellene dolgozik az anyag azon belső feszültségének, amely a cső külső felületét a forma belső felületéhez szorítja. E magyarázat mindazonáltal csak feltevés és a, tapasztalt jelenségnek egész más oka is leheti Mindenesetre az a megállapítás a lényeges, hogy a cső, bármi okból is, az őt burkoló lap alakú anyaggal együtt viszonylag kis erőkifejtés árán tengelyirányban kihúzható a formából. Így például egy 20 cm átmérőjű és 1 cm falvastagságú azbesztcement cső, amely 130 kg/cm2 magnyomással készült, a maggal és a csövet körülvevő fémszitával együtt a cső hosszára számított 50 kg/m értéket meg nem haladó tengelyirányú erővel eltávolítható volt a formából. Megjegyzendő továbbá, hogy a magnak a csővel és az azt burkoló szitával együtt való eltávolításához szükséges tengelyirányú erő viszonylag csekély, ha az eltávolítás azonnal az után történik, hogy a' csövet a mag felfúvásával kialakítottuk, majd a nyomást a magban csökkentettük, ezzel szemben lényegesen nagyobb az erőszükséglet, ha a cső elkészülte után egy ideig, pl. egy órán át a maggal és a szitával együtt a formában marad. Ez igazolná azt a feltevést, hogy a cső anyaga az elszenvedett nyúlást stabilizálja, és hogy a nyomás, amelynek a cső anyaga ki volt téve, a rugalmas hiszterézis folytán a formafal felé egyenlítődik ki, ami a cső és a forma közötti tapadást nyilvánvalóan növeli. Természetesen semmi ok sincs rá, hogy a kész cső a formában maradjon, hiszen ez csak időveszteséget jelentene és ugyanazon termelés biztosításához több formát tenne szükségessé. A találmány szerinti eljárás előnyei rendkívül jelentősök. Először is a cső anyagát nagy fajlagos nyomásoknak (többször 10 kg/cm2

) vethetjük alá, ami az eddig ismert eljárásokkal nem volt lehetséges. Ebből következik, hogy igen ellenálló csöveket állíthatunk elő. Azbesztcement csövek esetében a csöveket azonnal sajtolás után levegőben vagy vízben öregbítés alá vethetjük, amikor is a csövek belső tartó nélkül tárolhatók, mert ellenállóképességük e célra már a cement kötése előtt is elegendő, A cement kötése után viszont a csövek nyilvánvalóan sokkal ellenállóbbak és sokkal kevésbé hajlamosak szivárgásra, mint a más eljárásokkal készült csövek. A találmány szerinti eljárással készült azbesztcement csövek fajsúlya 2,0 vagy még ennél is nagyobb. További előny, hogy a találmány szerinti eljárással készült oső külső fala tökéletesen hengeres, sima és sorjamentes, ami osztott formával el nem érhető. Ezért semmiféle felületi utánmunkálás nem szükséges, ami további idő- és anyagmegtakarítást jelent. A mellékelt rajz a találmány szerinti eljárással való csőelőállítás céljára alkalmas készüléket mutat be. Az 1. ábra a mag tengelymetszete. A 2. ábra a mag tengelymetszete a felvitt nyersanyaggal és az áteresztő lap alakú anyaggal. A 3. ábra a formát behelyezett maggal és rajta ayaggal és borítással mutatja be. A mag egy fémből való (1) támaszcsőből áll, melynek végeit (2, 3) csap alakú testek zárják le. \ (2) testnek axiális (4) furata van, melyhez (5) csonk kapcsolódik. A (4) furat radiális (6) fura-, tokkal és ezeken át a folytatásukba eső, az (1) cső falában létesített (7) furatokkal közlekedik. Az (1) csövet csőszerű (8) gumihüvely borítja. Ennek (9) végkarmantyúi vannak, amelyek a (2, 3) csapokra illenék. A (9) karmantyút a (2, 3) csapokon megerősített gyűrűs (10) darabok rögzítik. A magon egy, magában véve ismert módszerrel, például egy kádba merülő forgó hengerrel, amely a kádban levő pépből táplálva a pépet rétegenként a magra viszi (11), azbesztcement-réteget létesítünk, melynek vastagsága a (10) gyűrűknek a í°>) gumiköpeny fölé nyúló (12) részével egyező. Ezután a (11) azbesztcement réteg hengeres felületére (13) rézhuzalszitát tekerünk, melynek sűrűsége például 10 lyuk/cm, és azt a (10) gyűrűk (15) hornyaiban illő (14) zárógyűrűkkel rögzítjük. A (13) szitának az azbesztcement réteg teljes felületét be kell fednie és adott esetben némileg túlfedésben is lehet. Ha lyuggatott fóliát használunk, ez célszerűen ne legyen túlfedésben, sőt a fólia legyen inkább kissé — mintegy 0,5 mm-rel — keskenyebb, mint a cső alakú forma belső kerülete. Az ily módon előkészített egység a cső alakú (ÍR) formába kerül, melynek falán (17) furatok vannak. Ezután az (5) csatlakozócsonkon át vizet, vagy nvomólevegőt bocsátunk be, ami a (4, 6 és 7) f1

iratokon át az (1) cső ós a (8) gumihüvely közötti térbe jut. Ennek következtében a (8) gumihüvely felfúvódik és az azbesztcement réteghez szorulva az utóbbit alakítja és sajtolja, az azbesztcement pép fölös víztartalma pedig a (13) szitán át kiszorul és a (17) furatokon át távozik. Az elért nyomás néldául 100 kg/cm2

nagyságrendű vagy ezt megr haladó is lehet. A sajtolás tartama például egy perc nagyságrend körül lehet. A sajtolás befejeztével és a magba bebocsátott nyomóközeg kibocsátása után a magot a sajtolt azbesztcement csővel és a (13) szitával együtt kézi vagy erőművi úton tengelyirányban kitoljuk, vagy kihúzzuk a (16) formából. A (13) szitát most nemcsak a (14) gyűrűk rögzítik, hanem biztosítva van az azbesztcement felületén való minden elcsúszás ellen, mert az azbesztcement részben a szita lyukaiba sajtolődott. Amint azonban az egész egység a formából kikerült és a (14) zárógyűrűket levettük, a szita a csőről könnyen lefejthető' és a mag eltávolítható. A csőnek most már csak kötnie és öregednie kell. Homlokfelületei leköszörülendők. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás csövek előállítására alakítható anyagokból, például azbesztcementből, melyre jellemző, hogy a nyersanyagot egy hengeres, tágítható magra visszük fel és lap alakú anyaggal burkoljuk, majd egészet oső alakú formába helyezzük, a magot tágítjuk, majd ismét engedjük összehúzódni, ezután áz egészet tengelyirányban el-