146506. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületek nemesítésére alkalmas, aminoplasztgyantákkal átitatott papiros- vagy szövetpályák előállítására
Megjelent: I960, április 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.506. SZÁM 8. b. 17—33. OSZTÁLY - GO—645. ALAPSZÁM Eljárás felületek nemesítésére alkalmas, aminoplaszt-gyantákkal átitatott papirosvagy szövetpályák előállítására Th. Goldschmidt A. G. cég, Essen, (Német Szövetségi Köztársaság) A bejelentés napja: 1958. augusztus 27. Ismeretes mintázott vagy egyszínű papirosok, továbbá textil- vagy egyéb szövetpályák impregnálása keményíthető aminoplaszt-gyantákkal,, különösen melamin-gyantákkal és a keletkező hártya szárítása és előkondenzálása után, a papiros vagy szövetpályának a legkülönbözőbb nemesítendő aljzatanyagokra, mint pl. fenolgyantaréteganyagokra, rostlemezekre, faforgács (szilánk-) és rétegelt falemezekre és más hasonlóikra nyomás és hő1 segélyével sajtolás útján való felvitele. E célból általában úgy járnak el, hogy a díszítőhártyát (az iparban szokásos angol kifejezéssel ,,surface sheet" vagy „printed sheet") egyszer átvezetik a gyantaoldaton, a felesleget csatlakozólag si mi tőkéssel vagy facsaróhenger ékkel vagy más egyéb hasonló készülékekkel eltávolítják, majd a hártyát megszárítják. Minthogy az ily módon felvitt gyantaadag rendszerint nem elegendő arra, hogy optikailag kifogástalan felület keletkezzék, ezenfelül még egy vékony, pigment nélküli papirost a díszítőhártyához hasonló módon, de a gyanta viszonylag nagy feleslegével itatnak át és ez utóbbit felső fóliaként (az iparban szokásos angol kifejezéssel: overlay) a díszítőhártyával együtt, egyetlen sajtoló művelettel viszik fel a nemesítendő, aljzat felületére. Ennél az eljárásnál mód van arra, hogy a műgyanták a sajtolás követelményei által megkívánt folyási tulajdonságainak megfelelően, a gyantákhoz a folyásképességet fokozó, vágy adott esetben a folyásképességet késleltető Szereket (keményitőanyagokat) adagoljunk, miáltal a díszítőréteg és a felső fólia, az „overlay"réteg, folyásképességét tetszés szerint egymástól eltérően is beállíthatjuk. Ismeretes továbbá egy olyan eljárás is, melynél a kész lemez kifogástalan külszinének biztosítása végett szükséges, a felületre felvitt gyantafelesleget nem overlay-réteggel viszik el, hanem úgy, hogy a díszítőréteget egymás után két ízben vezetik át a műgyanta^oldaton. Ekkor az első1 átitatás a normális impregnálásnak felel meg, míg a második átitatásisal —- melyet rendszerint közbenső szárítás után eszközölnek — a pályának a gyantával való további rétegezése történik. Bár ez az utóbbi eljárás az előbb említett overlay-eljárással szemben, számos alkalmazási célra előnyös — a különleges overlay-papírok ugyanis drágák, a hártya átlátszósága gyakran nem kielégítő, a színárnyalat tisztasága is gyakran szenved és az ilyen vékony felső hártyák feldolgozása sokszor nagy nehézségekkel jár — még mindig vannak súlyos hátrányai, melyek oka az, hogy a keletkező hártya belsejében is, felületén is ugyanolyan minőségű a gyanta. Az ismert eljárásnál ugyanis igen nagy nehézségeket okoz a hártya optimális kondenzációs fokának beállítása, holott ez a kondenzációsfok szabja meg a gyanta szabja, meg a gyanta folyási képességét a sajtolás alatt. Előfordul, hogy a hártya felülete hibátlan, viszont annak belseje túl messzemenőleg van előkondenzálva, minek következtében, főként a színes hártyák, elhősek lesznek. Másrészt előfordul, hogy a kondenzációs fok a hártya belsejében megfelelő, ezzel szemben a íilm felülete még túlságosan ,,lágy", miáltal fénytelen foltos felület keletkezik. Ha a gyantákhoz folyósítószereket adagolnak, ez utóbbi hiba következik be; a keményítő hozago'k adagolása viszont az: első helyen említett hibához vezet. Meglepő módon azt találtuk, hogy a jó sajtolhatósághoz elengedhetetlenül szükséges mindkét, alapjában véve ellenkező értelmű tulajdonság, nevezetesen a hártya belsejében kiváló folyási képesség, felületén pedig gyengébb folyási képesség és gyors keiményedés, egy és ugyanazon hártyában is előidézhető. A hártya ezen komplex tulajdonságát a találmány szerint úgy érjük el, hogy a papiros vagy szövetpálya első átitatásához. nagy folyásképességű gyantát, a második átitatáshoz pedig kisebb folyásképességű, gyorsan keményedő gyantát alkalmazunk. A két átitatógyanta kívánt folyásképessége különböző magában isimert módon állítható be. Így pl. az első átitatógyanta nagy folyásképessége beállítható egyfelől az impregnálógyanta igen alacsony kezdeti kondenzációs fokával, másfelől a kemény edést késleltető pufferanyagoknak, mint pl. alkáliborátoknak, alkálifoszfátoknak, gyenge
