146501. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőberendezés gyengeminőségű nagy portartalmú szénfajták részére

— y-2 146.501 szinteshez képest («), az előbb említett viszony­számot a következő képlet fejezi ki. m _ — 0.18 cos a — 0.3 sin a 1 — . A nehezen gyulladó szénfajták begyújtását a (7) tűztérből a rostély elején levő szénrétegen ke­resztül szívott meleg füstgázok biztosítják, melyek a nyilaikkal jelölt módon szívóventillátor hatására a (7) tűztérből az (5) szénrétegen és a (2) rosté­lyon keresztül az elszívó (8) kamrába áramlanak. Ily módon csak annyi füstgázt, szabad a tűztérből elszívni, amennyi a gyújtás biztosításához okvet­lenül szükséges. Az elszívott füstgázokat, melyek már lepárlási termeiket is tartalmazhatnak, vesz­teségek elkerülése céljából az égési levegőhöz ke­verjük. A (9) légkamra a szabad levegővel áll összeköttetésben és ezért a felette levő rostély­részen a tűztérfoen uralkodó gyenge vákuum ha­tására kevés levegő áramlik át. Erre a rostély­szákaszra azért; van szükség, hogy légaláfúvást szolgáló (10) légkamra, amelyben aránylag nagy levegőnyomás uralkodik, elválasztható legyen a vákuum alatt álló (8) elszívó kamrától. A (10) lég­kamra fölötti rostélyszakaszon történik a már elő­zőleg begyújtott szén elégetése a légaláfúvás segít­ségével. A (11) légkamra fölötti rostélyszakasz a salaik kiégetését szolgálja. Ebben a kamrában a tűztérhez képest osaik kisméretű túlnyomást kell tartani, hogy a salak kiégetéséhez szükséges kie mennyiségű levegőt biztosítsuk. A rostély vége után a salak a (12) aknába kerül, ahonnan a szo­kásos módon eltávolítható. A tökéletes égés biz­tosításához a tűztérbe a (13) nyílásokon át másod­levegőt lehet juttatni. A találmány szerinti berendezés. egy másik pél­daképpeni kiviteli módját a 2. ábra mutatja be. A szén az (1) garatból a ferdén elhelyezett ros­télyra folyik, a (2) rövid rostélyok vízszintesen is elhelyezhetők. A rostély két véghelyzet között, saját síkjával párhuzamosan periodikus mozgást végez. E mozgás következtében a (2) rostélyokra kerülő (5) szénréteg a rostély vége felé tolódik. A szénrétegnek ezt a mozgását különösen hosszabb rostélyoknál, elősegíti a rostély ferde elhelyezése. A szénréteg vastagságát a függőleges síkban moz­gatható (6) rétegszabályozó segítségével lehet be­állítani. A rostélyra kerülő szén gyulladását me­leg füstgázoknak a (7) tűztérből a szénrétegen ke­resztül a rostély elején való átszívása biztosítja. Ez a rostély alatt elhelyezett (8) szívókamra segít­ségével történik, amelyből a lehűlt füstgázokat a kamra alján levő (14) nyíláson át a ventillátor távolítja el. Az elszívott füstgázokat, melyek már lepárlási termékeket is tartalmazhatnak, vesztesé­gek elkerülése céljából az égési levegőhöz kever­jük. A füstgázoknak áramlását a rajziba bejelölt nyi­lak szemléltetik. Az ily módon előszárított és be­gyújtott szén a rostély periodikus mozgása követ­keztében tovább tolódik és az aláfúvó-kamra (10) feletti részbe kerül. Az aláfúvó-kamra légellátását egy ventillátor biztosítja a kamra alján elhelye­zett befúvó nyíláson (15) át. A (8) szívókamra és a (10) aláfúvó-kamra vaslemezből áll, közvetle­nül a (2) rostély vázára van erősítve és a ros­téllyal együtt mozog. Ezért a (14) és (15) nyílá­sokhoz csatlakozó füstgázokat elszívó, illetőleg légbefúvó vezetékek olyan kivitelűek, hogy a kamrák mozgását csuklók vagy tömszeleneék útján lehetővé tegyék. Az aláfúvó-kamra után a rostélyon még további (16) rostélypálcák helyezr­kednek el, amelyeken azonban már kisebb meny­nyiségű levegő áramlik át, minthogy ezek a lég­aláfúvásba nincsenek bekapcsolva. Ezeken a ros­télypálcákon még folytatódik a szén kiégése. A kiégető rostélyról (16) a túlnyomó részt kiégett salak (12) aknába hullik, ahol a még izzó részek­kiégése befejeződik. A (12) akna alján a (17) salak­törő hengerek vannak elhelyezve, amelyek forgási sebességét oly módon kell szabályozni, hogy az akna állandóan tele legyen salakkal. A salak-akna alján ún. pormentes salaik eltávolítható berendezés (18) van elhelyezve, amelyben a levegő beáramlás megakadályozására és egyben a salak lehűtésére vízzár van. A salak-aknán átáramló levegőmeny­nyiség bevezetése a (19 és (20) légcsatornákon át történik, amelyek nyílása (26) csappantyúkkal sza­bályozható. A tűztérben a füstgázok gyors és tö­kéletes elégésének elősegítésére közvetlenül a szén­réteg felett, a rostély mindkét oldalán (13) másod­levegő-befúvónyílások vannak elhelyezve. A rostélyszerkezet a (21) görgőkön és a (22) síneken nyugszik és ezeken mozgatható. A moz­gatás a vázlatosan eltüntetett körhagyó (4) végzi. A körhagyó munkájának megkönnyítésére a ros­télyszerkezet súlyát ellensúly (23) egyenlíti ki, amely hatását drótkötél (24) és görgő (25) segít­ségével fejti ki. A szénréteg ismételt mozgása alkalmas a réteg durvább egyenlőtlenségeinek .ki­küszöbölésére. Ezek az egyenlőtlenségek, mint ismeretes, a szénréteg kiégése következtében jön­nek létre. A réteg továbbítása annak kereszt­metszetében alkalmazott nyomás hatására történik. Ha a réteg valahol kilazul az alkalmazott mozgás következtében, ezen a helyen mindaddig tömörödik, amíg ott is ugyanolyan mozgás nem lép fel, mint a réteg más pontjain. A réteg kikráteresedése így egyáltalán létre sem jöhet, mert a legkisebb lazu­lás a folytonosan iműködő nyomás következtében azonnal kiegyenlítődik. Nagyon poros szeneknél a por és a nagyobb szemnagyságú részek nem oszlanak el egyenle­tesen a széniben. Ezért az átáramló égési levegő részére egyenlő vastagságú szénrétegnek légellen­állása sem egyenletes. A levegő nagyobb része ott áramlik át, ahol a réteg ellenállása a legkisebb és annak következtében a szénréteg kiégése egyen­lőtlenné válik. Ez a jelenség különösen erőtelje­sen mutatkozik olyan szenek eltüzelésénél, ame­lyek portartalma 30%-nál nagyobb. Ilyen szénfaj­ták gazdaságos eltüzelésének lehetővé tételét célozza a találmány szerinti rostélykiképzés, amely az előbbiekben leírt jelenség kifejlődését olyan rostélypálcák alkalmazásával akadályozza meg, melyek légellenállása nagyobb mint a szénrétegé. Ennek következtében a nagy rostélyellenállás és egyenletes levegő eloszlást akkor is biztosítja, ha a szénréteg ellenállása teljesen egyenlőtlen. A na­gyobb rostélyellenállás természetesen növeli a lég­aláfúvó áram fogyasztását. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy 50—60% portartalmú szenek egyéb­ként vagy csak igen rossz hatásfokkal tüzelhetők el, vagy szét kell választani a nagyobb szemesé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom